Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-02 / 1. szám

103 18 szabatosoknak, világosaknak kell lenniök és mindenek felett rövideknek! Ezt pedig a kezünk alatti könyvben épen nem találjuk fel. A tartalom és előadás nehézkességére, hosszadalmasságára néhány példát hozok fel. Igy pl. a 12 lapon, Kérdés : mi a vallás ? F. A vallás annak bizonyos elhivése, hogy van isten, és annak tisztelésének s minden cselekedetinknek a szerint való intézése, a mint hisszük^ hogy isten tőlünk kivánja. — Tessék ily meghatározást egy 8 éves gyermeknek felfogni, megérteni. A 6. lapon azt mondja: . . kitalálta azt is (alélek), hogy a nap, hold, csillagok nem állanak egy helyben; hanem forognak a magok karika forma utjokon. . . . E szerint tehát a nap nem álló csillag, mert forog; a föld pedig nem forog, tehát áll. Mily nevetséges helyzetek támadhatnak itt, mert meglehet, hogy délelőtt ezt tanitanók a kátéból, délután pedig a földrajzból azt, hogy a nap álló csillag, a föld pedig forog önmaga- és a nap körül és egy szemfül gyermek azt ta lálná mondani: hisz délelőtt nem igy tanultuk! Azt, hogy az urvacsorájában levő kenyér és bor nem változik a Krisztus valóságot testévé és vérévé, 3 lapon keresztül bizonyitgatja (lásd 59 s követk. lap.) A 64-ik lapon azt kérdi: (A ker. ecclézsia) miért neveztetik keresztyénnek ? F. A Krisztus nevéről, nem pedig a keresztről, mert a mi görög nyelven Christianos, az magyarul keresztyénnek mondatik. — De hát szükséges 9 éves gyermeknek ilyen etymologiai okadatolás ? Feltudja azt fogni ? Rövid három sorban ennyi hiba! De nem akarom az egész könyvet részletes bírálat alá venni, mert akkor iveket kellene tele írnom; nekem csak szándékom volt felhívni az illetők figyelmét ez elhanyagolt tárgyra s kimutatni csak főbb vonásokban, hogy a most használatban levő kézikönyv mindenre alkalmasabb inkább, mint a vallásosság előidézésére, fentartására, terjesztésére. Uj, célszerű tankönyvet azért mi hamarább ! Az elvek, melyszerint a könyv készítendő, már megállapittattak, csak a feldolgozás szükséges. S miután később a biblia úgyis a gyermek kezébe adatik, legyen a tankönyv rövid, tömör, vil ágos ; szorítkozzék csak a főbb igazságok előadására. Igy nem fog a gyermek tőle megijedni, nem fogja megunni, sőt élvezettel tanulja. A tanítónak is igy több ideje marad a többi tárgyak alaposabb tanítására s erre szüksége is van, nehogy a felekezeti iskola a közös által a versenyben legyőzessék. Zs. L. B E L F « L I). Karácsony estéje a pesti prot. orsz. árvaházban december 24-én. Ki nem emlékeznék örömmel gyermekkori karácsony-estéire '? arra a mysticus ködre, mely csillogó karácsonyfává szokott kiderülni? A szülők titok teljesen rendeznek el mindent. A gyermekek kíváncsian várnak számítgatnak; de mind hiába! Mig a rendelt óra meg nem érkezik, titok leple födöz el mindent, s a gyermekképzelődés csak a titok ködén át láthatja az óhajtott ajándékokat. Eljő végre a várva várt perc . Mikor a téli sűrű köd korán elhozza az esthomályt: megvilágosodnak a szobák, s ezek közt legvilágosabb lesz az, melyben a karácsonyfa csillog, mert az általa terjesztett fényhez még azon öröm sugarak is járulnak, melyek az örvendő gyermekek s a boldog szülők szemeiben fénylenek. — Még a legszegényebb szüle is áldoz valamit ez estére, hogy örömet szerezzen kicsinyeinek, hogy legyen azoknak karácsonyuk. — De hát azoknak a szegény gyermekeknek, kiket a sors a szülőktől megfosztott, ki szerez karácsonyi örömet ? Vagy tán ezeknek ilyesmit nincs is joguk reményleni, s elég,'ha éhen meg nem halnak ? Igy gondolkoznak talán sokan ; de vannak nagy számmal melegebb szivek is, melyek megengedik, sőt eszközlik, hogy az árvának is legyen öröme. Hiszen azoknak, kik meg lettek fosztva a szeretet azon édes, közvetlen nyilatkozataitól, melyek csak is a szülő s gyermek között találnak helyet, azoknak kétszeres mérvben kell, hogy örömeket szerezzünk kárpótlásul ! A pesti prot. árvaház gyermekeinek ez évben is, mint az előbbiekben, megszerezte a karácsonyi örömöt a kegyes pártfogók szerető szive. — A mint a nem rég felszentelt uj épület nagy termébe d. u. 4 órakor beléptem , a csillogó karácsonyfa a hosszú asztal közepén, az asztalra sorban rakolt ajándékok, külön-külön minden gyermek számára, a fal melletti stellage-on felhalmozott élelmiszerek, ruhák, ruhának valók, s egyéb szükségesek, melyek mind karácsonyi ajándék gyanánt küldettek az árvák számára, a tisztán öltözött s rendben egymás mellett álló árvák örömteljes tekintete, ez innepélyen megjelent pártfogók jóakaratot s szeretetet lehelő arczkifejezése — a legtisztább keresztyéni örömérzetet keltették lelkemben, s ez lett az én idei legbecsesebb karácsonyi ajándékom. Mielőtt az ajándékok kiosztattak volna: főtiszt. Székács József püspök ur, papi ornatusban, rövid egyházi beszédet s imát mondott. A szent könyv alapján fejtegette a karácsonyi ajándékok eredetét, s elmondta az árváknak, mennyivel boldogabbak ők, mint azon szerencsétlen [társaik, kiknek e komor téli időben az utcán kell dideregni, s kik csak az ablakokon keresztül láthatják a karácsonyfák csillogó fényét. Utána nagy tiszteletű Elefánt Mihály, helybeli evang. lelkész ur tartott még német nyelven rövid beszédet s imát. Majcl az árvák énekeltek egy vallásos éneket, s ezután mindegyikük sorban, kezébe vette a nevével jelölt tányért, megrakva gyümölcscsel, süteménynyel, játékszerekkel, mellette egy-egy könyvecskével. Igy megrakottan távoztak szobáikba, s mily nagy volt azokban az öröm, mig be nem teltek a kapott tárgyak élvezésével s nézésével, mindenki elképzelheti! Azon ajándékok, melyeket ez alkalomra az intézetért érdeklődő lelkes pesti nők összegyűjtenek, nem 2