Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-18 / 50. szám

í 1588 1602 déli órákban — bár esős, komor öszi nap volt sürgött, forgott, hullámzott az utcákon fel és alá a szeretve tisztelt vendégét váró sokaság A vasi közép egyházmegyének a gyülekezetével összeeső határán üdvözölte a délutáni 3 és fél órakor megérkezett főpásztort az illető esperes, az egyházme­gyei s a r.-laki főgondnok a gyülekezeti küldöttség élén. Lovas bandérium, számos uri fogat és temérdek nép kí­séretében vonult az élénk utcákon végig a mindenütt harsogó éljenekkel üdvözölt főpásztor. A lelkészlakhoz érve, Kund Samu ur, a fáradhatatlan helybeli lelkész, fogadta háza küszöbén. Erre egy gyönyörű jelenet következett. Innepi ru­hába öltözött hajadonok kíséretében utat tört magának egy bájos leányka, kinek arcán az élet tavaszának első rózsái virulnak, s néhány szívből fakadt s megnyerő bá­torsággal nyilvánított szóval a főpásztornak egy repkény koszorút nyújtott át az ifjúság tisztelete s hódolatának jeléül. E jelenet megható s az üdvözleteknek fénypontja volt. Egy mellettem állott nő, letörölve egy szemein rezgő könnyet, igy nyilatkozott: mégis szép az a püspöki hivatal! Maga a főpásztor is nyíltan mondá, hogy leg­kellemetesebben volt meglepetve az ifjúságnak ez egyszerű üdvözlete által. Az avatás napja derült volt, az ég kedvezett s temérdek nép sereglett öádze. A régi ima házban a hely­beli lelkész ur adott rövid beszédben méltó kifejezést a pillanat jelentőségének. Az innepi sokaság, élén a szent edényeket vivő lelkészi kar, az imaházból az uj templom előtti térre vonult, hol a főpásztor átvéve a templom kulcsait az esperessel felnyittatta az ajtót. A tágas templom nem vala képes befogadni a sokaságot, számtalanok künn szorultak. A főt. püspök ur a sz. igéket felolvasva s szokott élénk előadással egy magvas beszédet intézve a hívekhez, néma csendben avatá fel isten hajlékává a díszes épü­letet. Ezután alulirt tartotta az innepi szónoklatot. En­nek végeztével következett a szent uri vacsorának ki­szolgáltatása, keresztelési s esketési cselekvények végzése, mindegyik functió más lelkész által tartatván. Az inne­pélyt bezárta egy hitjelöltnek a főpásztor általi felavat­tatása. Nov. 14-kén reggel a főpásztor körünkből távozott. Ismét nagy sokaság kisérte a megyei határig. Az érde­kelt gyülekezet és egyházmegye, valamint a soproni es­peresség részéről is intéztettek hozzá rövid búcsúbeszé­dek, melyekre meghatottan válaszolt a távozó főpásztor. Ez innepély, s disze, a szeretve tisztelt főpásztornak em­léke soká fog élni a hivek szivében. Megörökiteudők ez emléket, mint hallom, sajtó alá bocsátják az innepi be­szédeket. Legyen szabad még megemlékeznem azon szeretet­ben munkás hitről, msly ez örömnapnak mcgülésé. le­hetősitette. A koronás fejedelem 400, f. Badó * Ignác ur s neje Ajkay Cecilia úrhölgy 1000 frt adományokkal (az adomány értékét emeli még azon körülmény, hogy a7 adakozók nem is tagjai e gyülekezetnek) mélt. Radó Gedeon tábornok ur, ki gyönyörű képtárából egy remek olasz festményt engedett át oltárképül; Radó Lajosnő, Radó Kálmánnő s Ajkay Dánielnő úrhölgyek, kik az ol­tárt több 100 frt értékű dísszel ékesítették; férfiak és nők, öregek és ifjak, kik vetekedtek nemes buzgalom­ban, a buzgó lelkész a fáradhatatlan elöljárók, kik éber figyelemmel Őrködnek e gyülekezet érdekei felett, ők mind megtisztelték önmagokat, kivívták magoknak az egész egyház méltányló elismerését s az utódoknak forró , háláját. Hol buzgalom, hol haladás, Csak ott, csak ott lehet áldás ! Meszlen, dec. 7. 1870. Poszvék Sándor. tiiüUm egyház és iskola. * Marét, francia püspök, ki Dupanloup után a zsinati ellenzék legtevékenyebb tagja volt, s a csalha­tatlanság ellen egy tudós munkát is irt, többszörösen megerősített hir szerint kijelentette a pápa előtt csatla­kozását a zsinat határozataihoz. * Prága dec. 9. A karolinenthali kerületi kapi­tányság ujabban erélyes intézkedéseket tett, mert az alpolgármester minden iskolai tárgy eltávolítását ren­delte el a tanodaépületből, mit rendőri közegek gátol­tak meg. * Fűhöz, fához kapkodás. Mint a D. News"-nek irják Rómából, IX Pius bullákat és leveleket szándékozik küldeni a lengyel püspökökhöz, szívökre kötendő azon szent kötelességet, hogy híveiket engedelmességre bir­ak az orosz cár iránt. Ugyanily bullákat s leveleket fog meneszteni a gácsországi főpapsághoz, kötelességévé teendő ellenszegülni az osztrák-magyar kormánynak, ha ez megakasztani szándékoznék az orosz cár támadó fellépését." Ugy látszik miután az igazhivő katoliku­soknak egyéb dolga van, s az eretnek burkus nem akar pegitni, a szakadár muszkával tesznek próbát, a lengyel nemzet árán. * A „Zeitstimmen 44 tudatja a svájci egyházi re­formegyletekkel és reformbarátokkal, hogy az egylet köz­gyűlése a háború miatt az idén meg nem tartathatik, s felhívja, hogy legyenek munkások az egylet terjesztésé­ben, fiók-egyletek alapítása, szaporítása és élénkítése által.

Next

/
Thumbnails
Contents