Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-18 / 50. szám

1582 16t S vette magát? Ezen elv hirdetőjét én Magyarországon nem ösmerem, s a törvény szavai senkit fel nem hatalmaznak arra, hogy a községi iskolát ezen elv alapján rendezettnek állítsa. A kik ezen törvényt szerkesztették és meghozták, hihetőleg ismerik a vallás roppant fontosságát s eszökbe sem jutott elválasztani akarni egymástól azt, a mi lényegileg elválaszhatatlan. Mert vallás-erkölcsi alap és irány nélkül növelni szerintem is képtelenség. |És vájjon mit müvei a községi iskola, midőn szeretetre, szelídségre, engedelmességre, őszinteségre, igazságrizeretetre, szorgalomra, illedelemre stb. buzdít és nevel? Hát lényegileg vallási dolgok ezek, nincsenek-e meg azok a Révész Imre bibliájában is ? S midőn az egész embert, tehát annak minden szellemi jó tulajdonait fejleszteni törekszik: lehet-e azt mondani, hogy a vallási elemet mellőzi ? Valóban lehetetlennek látszik 1 De mégis lehetséges .... orthodox szempontból. Az orthodoxiát mindenütt az jellemzi, hogy neki vallás: a maga saját theologiája, s hol ennek válfalait nem látja, nincs ott szerinte vallás sem! Bár mily jellemző e felfogás, de a magyar községi iskolánál még a maga szempontjából sincs teljes igazsága, mert miután ezeknél a felekezetek kötelezve vannak a rendszeres vallásoktatás nyújtására, kétségen kivül gondoskodni is fognak, hogy abból az igazi vallásból mégis ragadjon valami a növendékekre; s ha nem ragad, akkor első rendben magok lesznek okai a községi iskola „vallástalanságának." Egyébiránt, micsoda jogon vádolja Révész Imre a községi iskolát vallástalansággal, mely intézmény nálunk m g megjstncsjjpróbálva ? S micsoda jogon ád előnyt vallás dolgában felette a felekezeti iskoláknak, holott ezekről már egyszer azt irta, hogy valami „élö és vallásos lélek és jellem alig ismerhető fel bennök?" Tessék erre megfelelni mindkinek. A mit a németországi tanítókról mond, hogy t. i. ezek a vallástanitást nem akarják kibocsátani kezök közül, az átalában igaz; de azon állítása, hogy ezen tanitók „túlnyomó többsége" a „felekezeti hitvallás" tanítását tartaná „hivatala legdrágább kincsének s legfőbb rendeltetésének;" szerintem a valódi tényállásnak nem felel meg. Igenis, a porosz, szász, bajor s egyéb német tanitók teljesitik a felek, vallástanitást, mert rájok van parancsolva, de teljesitik oly módon, hogy a hitvallásoktól való átalános elidegenedés sokan egyenesen a népiskolai tanitókuak róják fel. S tán nem is egészen oknélkül, ha halljuk magokat ezen tanítókat, kik épen azon gyülésökön, melyre Révész hivatkozik, évek óta mind nagyobb erővel nyilatkoznak az elemi vall ás-tanítás felekezeti színezete ellen. S már most ha: a német tanítók, ,,túlnyomó többségét" ily gyülésrö melyen 3—4 sőt 5 ezeren vannak egyszerre jelen, meg lehet Ítélni, azt mondhatjuk, hogy ez a többség homlok egyenest ellenkező nézetben van Révész I.-vel Az idézetekkel nem akarom foglalni a tért (az utolsó gyűlés e tekintetben legnagyobb nyomatékú szavazatáról lásd Prot. Lap 1870. 20. sz. valamint Jessen, F. P ä d. B1 ti tt e r 1870, 24. sz.), mert itt egy tapasztalati tényről van szó, melyet R. szavaival élve a ki figyelemmel kisérte a külföld állását, tudni fogja." Ennyiből is láthatni,hogy a németországi s átalában a külföldi felekezetietlen iskolai törekvések kevésbé szolgáltatnak alkalmas analógiát ami viszonyainkra. Révész Imre a német tanítókra hivatkozik a vallástanítás dolgában, melyet azok magok akarnak végezni, de ők ezzel a felekezetietlen iskola- mellett tesznek bizonyságot, dacára annak, hogy Révész őket a felekezeti iskola érdekében idézi elő. Átalában nálunk a községi iskola kérdését annak ellenzői meglehetősen bebonyolitot ták, a mennyiben ellene mindazon érveket felhozták, melyeket a külföldi pártfelek az u. n. „confessionslose" (felekezetietlen) iskolák és vallástanítás ellen kitaláltak. A felekezetietlen iskolából minden confessiói elválasztó elem ki van zárva, a mi községi iskolánkban pedig minden felekezet kötelezve van saját tanával föllépni ; amott átalános vallástanitást sürgetnek, s az ilyen vallástanítás ellen, mely sem r. kath., sem prot. nem lenne támadtak fel a confessionalisták állítván, hogy az gyakorlatilag kivihetetlen, hogy okvetlen valamely felekezet színezetét öltendi magára s annálfogva vagy teljes hitetlenségre vagy proselytafogásra használtatik fel : — amott t. i. a községi iskolában, vallástanítás alkalmával szó sem lehet egyébről, mint a meghitelesitett felekezeti tanokról. Balos volna azért megmondani, mennyi szenvedély és ügyetlenség kellett ahhoz, hogy némelyek közénk azt a harcot, mely külföldön a confessionelle és confessionslose iskolák párthívei közt folyik, minden áron átültetni akarják. Ezen szerencsétlen taktikához tartozik az is, midőn Révész Imre a hollandi orthodox rémképeit festi a falra ami községi iskoláinkkal szemben ; idézi t. i. báró van Lynden egykori szavait, melyek szerint a clerus ott azért mozdította elő az állami közös iskolák ügyét, hogy „ez által a protestantismus életerét elmetszsze;" felhozza hogy Groen van Prinsterer nyilván állitá, hogy az iskolai törvény melletti párt taktikája a vallásszabadság ellen van intézve ; végül nem mulasztja el kiemelni azt sem, hogy hollandi népiskoláknál sl mi községi iskoláink még roszabbak, mert amazokra a törvény legalább kiköti, hogy „keresztény" jellemüek legyenek, mig „nálunk ezt is feleslegessé tette a nagy liberali-smus !a Hogy a clerus azon okból mozdította volna elő Hollandiában a közös iskolák ügyét, a melyet van Lynden mond, bajos elhinni. Más tudósításokból legalább azt tanuljuk, hogy a clerus az 1806-ban felállított világiskolát, mely mellett a hittani oktatásról való intézkedése a lelkészek szólitattak fel, azért üdvözölte örömmel, mert a többségben lévő protestantismus elnyomásától igy kevésbé tarthatván, szabadabban lélekzhetett. Egyébiránt, ha csakugyan az a veszedelmes célja lott volna is a clerusnak, melyet van Lynden után Révész Imre hirdet, bízvást mondhatjuk, hogy azt a világi iskolával el nem érte, mert a protestantismus életere ott; 101*