Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-18 / 50. szám

1564 1604t lenni, sok megszokott előítélettől megkell szabadulnunk. Azon hittételeket, miket az anyatejjel beszívtunk, miket megállapított hitkönyveinkből iskoláinkban tanultunk, hallottunk, tisztelettel félre kell tennünk, mivel az evangyeliom szelleme és a józan észszel sokszor ellenkeznek. Jézus nem állított fel hittételeket, nem kötötte meg az üdvözülhetés módját külső törvényekkel. Meg kell a szt. Írásban külömböztetnünk az istenit, az örököt, a helyi, muló, történetes dolgoktól. Meg kell különböztetnünk ennek folytán az ó és uj Írásokat. Az ó kell, hogy ugy tűnjék fel, mint egy régen fénylett okos népúek története, jövőjérőli álmodozása, az uj, mint a melyben lehelyezvék az üdv örökké boldogító tanai Jézus által — az evangyeliomokban; és azon sz. igazságoknak magyarázata az apostoli levelekben. A mi örök az az isteni, a mi isteni az az örök. Meg kell sok gondolkodásnak változni, hogy a sz. evangyelium teljes fényben tündököljék, sok megszokott nézetnek elmaradni, hogy a hivő boldog legyen, és igy hite eszével egy fénytől nyerjen világot. Midőn ezen változást hirdetjük, és a változás által uj életet helyezünk kilátásba, a vallásosság ügyének vélünk szolgálatot tenni, mennyiben: az eadigi hitnézetek többé nem boldogítók, és az újban, azaz az evangyéliom tiszta és nemes felfogásában van az üdv. Lássuk e tételeket, ihletett, vallásos kebellel, azon erős hittel, hogy mi u j e g e t é s u j f ö 1 d e t látunk. Soha, semmiben sem jó az egyszer megállapL totthoz makacson ragaszkodni. Mert bizonyos, hogy a tételek csak az akkori kor gondolkodásmódjának kifejezései és nem a maié is, mert a világ halad. A mi 'jó volt ezelőtt 3C0«addaI és boldogító, az ma lehet igenrosz, a mi régente üdvöt adott, ma legalább is kemény eledel. Nem volna e ma p. o. nevetség azt állítani, hogy boszorkányok, rosz lelkek vannak, és köztünk élnek ? ugy-e nevetség ? Pedig volt idő s nem oly rég, midőn országos törvénj rendelé, hogy az ilyenek megégettessenek, tűzbe, vizbe vettessenek — hazánkban is. Sok ezer és ezer szerencsétlenek estek e gyászos hitnek áldozatául. Nem volna-e feltűnő, ha megtestesült ördögöket akarna a mai világban valaki láttatni és működtetni ? pedig volt idő, midőn az ördögűzés hivatal volt s még Luther is megvolt győződve annak létezéséről. Ki hinne ma annak, ki hirdetné, hogy a föld áll s a nap megy ? még az iskolás gyermek sem, Pedid volt idő, midőn az első feltaláló Galilei egykor ez állításért halálra Ítéltetett. Ki hinné, hogy az üstökös csillag feltűnése döghalált és háborút jelentene? hisz ma már tudva azok pályája, és szigorúan meghatározva az év, óra, perc, melyben újra láthatárunkra jőnek, ma már tudva van, hogy az üstökösök bolygó csillagok. Adna-e ma józan eszű annak hitelt, hogy a harangozás a jégesőt és villámot elűzi ? hisz még a gyermek is tudhatja, hogy a harang légmozgásával a villámot oda huzza. Pedig volt ám idő, midőn e harangozás rendeleten alapult. Józan észszel hinné-e ma valaki a csodatévő helyeket és szenteket? tudván^ hogy hely, tárgy, ember jó, de szent, segitő értelemben nem lehet. Akadna-e ember, gondolkodó fő, ki a legközelebb látott rendkívüli tüneményt, az északi fényt csodának, vagy vészt hirdető eseménynek tartsa ? hiszen tudva van, hogy az a föld delejességének kisugárzása. Volna-e egyén, ki az égi háborút, hogy népiesen szóljak isten haragjának nevezné ? hisz tudja ma a földmivelő, hogy általa a lég, a veszélyes párák -tól tisztul, és az a legtermékenyebb eső. Volt idő, midőn az egyik ember születésénél fogva rabja volt a másiknak, midőn a törvény előtt nem volt egyenlőség s most meghallgattatnék e ki azt hirdetné,hogy egyiknek több joga van, mint a másiknak. Ma ez az elv, egyenlő jog, egyenlő kötelesség. Ma az az elv, ki jogot akar, tegye kötelességét. S ha igy a földön, a mindenségben, a közéletben minden változott, a ruha, a szokások, az életmód, a nézetek, vélemények, egy t. i. a vallásos nézet maradna-e örök alvásban? Lehető volna-e, hogy az ember legszentebb érdekei felől ne tudakozódjék, és ne kérdezze, mi, miért és mi módon lehet mind ez ? Szégyenfolt lenne ez, ha a vallás felől az emberiség nem kutatna, és nem véleményezne. De jól megjegyezzük a vallás külső ruháját illeti ez, nem az örököt, az istenit. Változik bizony e téren is a nézet. Lám a régi világ kegyes nézetét, a szentek imádását, közben járását, az átváltozást, bűnbocsánatot, magány gyónást, bucsujárást, képek tartását a végett, hogy imádtassanak, az emberiség gondolkozó része a hitújításkor elvetette, el azt, hogy az ég és föld között egy gyarló ember közbejárjon, és bűnt bocsáthasson, a szent irás fölött egyedüli magyarázólag állhasson. És ezen akkori