Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-12-04 / 48. szám
1517 675 1604t nusitotfc, az igazságot semmiképen meg nem tagadó, sót ahoz állhatatosan ragaszkodó és győ'.edelmébea biso jellem teljes magukviselete. Ismeretes, hogy ez fényes például szolgált nem csak az egyház híveinek, hanem a hazafiaknak is, és uj reményekre s erőfeszítésre lelkesité őket, az uralom kezelőit pedig csüggedéssel tölté el. És nem sokára a súlyos nyomás alatt megerősödött közszellem hazánk minden vidékén szorongatott keblekből kifakadván, árviz gyanánt dagadó hullámaival csapdosott fel a zsarnoki uralom büszke várának falaihoz, ugy, hogy ennek lakói rémület s kiszámításból azon szellem lecsilapitására hitünk — és szabadságunkért szenvedett örök tiszteletre és hálára méltó ama két martyrunkat, királyunk kegyelme utján rövid idő mulva ismét szabad lábra álliták; egyszersmind a nyiit parancsnak eéőszakos életbeléptetésével felhagyván; az addigi superintendentialis administratorokat hivatalukból kitevén, egyházunk felsőbb tisztségeinek szabad választások által leendő betöltésére engedélyt adtak. Ennek következtében a tiszai ev. egyházkerület felismervén és méltányolván ama két martyr nagy érdemeit, közügyei vezetésére az egyiket felügyelőjének a másikat superintendensónek nagy szavazat többséggel megválasztá 1860-ban, kik is ugyanazon év aug, 1-én a Miskolcon egybegyűlt ker. gyűlés szine előtt ezen tisztségökre innepélyesen felavattattak. És ezen két vezér ritka egyetértésben egyenlő buzgósággal s bátor erélylyel, mély belátással s helyes tapintattal egyházunk kül és belviszályok viharaitól hányt vetett hajóját a kitűzött cél felé fenyegető sziklák közt bölcsen evezve, a tespedés zátonyait óvatosan kikerülve és a szenvedélyek hullámait intő szavakkal lecsilapitva végre a biztos révbe, a törvények falaitól védett autonomia csendes kikötőjébe vezették. Sokáig kellett küzdeniök, mig nem a pátenshez ragaszkodó és ennek következtében anyaegyházunktól elpártolt községeket s ezek vezetőit buzditó szóval s áldozatkész tettekkel visszanyerték, egyházunk zilált állapotját rendezték, közügyeinek félbeszakasztott fonalait a történeti múlttal összekötötték, rothadt tagjait élőkkel pótoltatták és a súlyos nyomás alatt megzsibbadt egyházi testbe uj életet, "a protestáns hit s vallás iránt lelkes érdekeltséget öntöttek. Különösen pedig megboldogult superintendensünk jelleme s elméjének mind azon fényes tulajdonait, melyeket már előbbi korlátoltabb körű hivatalaiban s tisztségeiben tanúsított, nevezetesen vallásos hitben gyökerező meggyőződésének s szilárd akaratának erélyével egyesitett tiszta lelkületet, beható lángészt, minden oldalú tudományos ismereteket, egyházi s világi, lelkészi s iskolai ügyekbe való mély avatottságot, ügyes szervezési és rendkívüli ékesszólási tehetséget, végre mély emberismereten alapuló helyes tapintatot, oly tulajdonokat, melyek őt a főpásztori vezérszerepre oly nagy mérvben képessé s méltóvá tevék, — most e tágasabb körű működésének magaslatán őszpontositván és lehetőleg fokozván azokat egyházunk jogainak megvédésére véglehelletéig foratá, közügyeinek vezetése, vallásos s tudományos intézeteink felvirágoztatására, vala:ninfc maga a protestáns szellem megerősítésére s terjesztésére. Mint Sión öre mindig éber szemmel lankadatlanul őrködött egyházunk autonom jogai felett, bátor erélylyel utasítván vissza a politikai kormány vagy más hnfelekezetiektől azok épsége ellen kísérlett megtámadásokat és ejtett sérelmeket; buzgalmában magáról megfelejtkezvén, mint Luther nem retteget sem azoktól, kik a teltet megölhetik, sem a pápa átkaitól, sem a gyűlölők vagy irigylők nyilaitól. Ily harcokat egyházunk, mióta fennáll, — maiglan hazánkban legszentebb elvei, hite s tudományos felvilágosodása eszméiért — folytonosan viselni kénytelenittetik. Mert szabad egyház szabad államban és a hitfelekezetek közti egyenlőség csak kegyes sejtelmek s óhajtások gyanánt a jövendőtől várják életbeléptetésüket. Ily körülmények között egyházuak jobb sorsa leginkább az élén álló fővezérei ébarségétől s erélyátöl tételezte -tik fel. És e tekintetben a megboldogult által egyházunk külviszonyainak rendezése s biztosítása körül tanúsított tetterős eljárása, nem csak egyházunk jelenlevő tekintélyes állásának kivivására, hanem oly például is szolgált, mely jövőben is egyházunk vezéreit s közharcosa: t hasonló erélyes küzdelemre fogja lelkesíteni. De a megboldogult nem kevesebb gondot fordított egyházunk külviszonyaira mint beléletére, először is a régen elhanyagolt egyházi s iskolai látogatásokat nagy erélylyel karolván fel, melyeket maga személyesen pár év alatt kevés híjával egyházkerülete minden községénél és iskolájánál végzett. Ezen alkalommal pedig lankadatlan kitartással minden ügyre forditá figyelmét, mely egyházunk szerves életének szellemi vagy anyagi tényezőjét képezi, éles belátással kutatá ki s fedezé fel annak hiányait, sinlődésének titkos okait, és szakavatottsággal orvosolá sebeit, hol intve és buzdítva a lankadozókat, hol lelkesítve a csiiggedőket, nyájasan megnyervén a közügynek sok jó akarót, komolyan fenyítvén a rosszakarókat; mindenütt szóval s tettel mély behatást gyakorolt hitfsleire, vallásos hitük s áldozatkészségük felélesztésére. Helyesen fogván fel a protestantismus eszméjének lényegét, azon útra vezeté egyházunkat, melyen egyedül jövendője biztosítva és feladata teljesítve leend. Lelkének egész erejével oda hatott, hogy a protestantismus a tudományos felvilágosodással és az ellen állhatatlauul előhaladó korszellemmel karöltve járjon, hogy csak ez által marad mentve a tespedés s megállapodottságtól és lesz képes jövendőben is az emberiség magasabb érdekeinek megfelelni, az emberi miveltség s országosultság élén haladni. Azért is legelhatározottabb ellene volt a merev dogmatismusnak, mint azt a római 97*
