Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-12-04 / 48. szám
Í505 150« mennél inkább tiszteli, vallja és követeli valamely felekezet az egyéni szabadság és egyéni felelősség elvét a vallás dolgában : annál szorosabb és nélkülözhetetlenebb viszonya van annak az úgynevezett világi tudományokkal; annál inkább érdekében áll saját serdülő nemzedéke nevelésének és tanításának egész ügyét kezében tartani, és annál nagyobb sérelem rá nézve, ha a népnevelés mezején csupán és egyedül a szoros értelemben vett vallástan szűk terére Korittatik." Ezután, hogy concret példákkal világosítsa állításait elmondja, bogy a r. kath. egyház nem szereti azt, hogy hivei a bibliát olvassák ; a protestáns egyház pedig [egyenesen maga vezeti a szentkönyvhöz a népet, s ezért olvasásra is kell taníttatnia azt, s hogy megértse, mellé „régiségtani, történelmi, természettani s másféle ismeretekre." A r. k a t h. egyház „az ö számtalan csudáinál, legendáinál transsubstantiatioféle különös dogmáinál fogva épen nem barátja a természettudományoknak; a protestáns egyház szerint pedig a természet is istennek kijelentése s „nagy fáradsággal bár, de Őszintén és hiven igyekszik azt öszhangzásba hozni" a biblia előadásával. Ar. kath. egyház a tekintély a'pápai csalhatatlanság alapján áil, „a p r otestántismus egyik főelve pedig „az egyéni szabadság és egyéni felelősség a hit dolgában", s erre több oldalról és nagyobb mérvben kell képezni az embert mint a tekintélyhitre. íme ezekből következik, hogy „épen nem képtelenség, hanem a legtisztább igazság és őszinteség van tehát abban, hogy pl. a magyar prot. egyház épen a gondolat ésa tudomány szabadságának érdekéből ragaszkodik az ősaját felekezeti iskoláihoz. A mely perczben a hazánkbeli hatalmas r. kath. klérus ós r. kath. egyház, a tudományokhoz való viszonyra nézve épen azon álláspontot foglalja el, és pedig nyilván és confessionaliter, melyet mint fentebb kimutattam, a magyar prot. egyház, nyilván és confessionaliter elfoglal : abban a percben én is azt mondom, nincs semmi vész a közös iskolákban." stb. (Figyelem. 159—166.) Mint látják a tudós, szerző azok álláspontjit akarja megdönteni, kik szerint az egyházat az iskolai képzésből csupán vallás és erkölcstan tanítása illeti meg. Ezek ellenében bizonyítgatja ő, hogy e felfogás a „magyar prot. egyházra" nézve merőb n hibás, miután egyházunknak a többi tudományokkal is igen szoros viszonya van melynek állandó megőrzését e tudományok s általában a gondolkozás ezabadtága is kívánja. Mindenekelőtt nyilván tom, hogy szeriatem is van különbség vallás és vallás között az iskolai kérdés tekintetében, s e különbségnél fogva a prot. iskolának elsőbbsége felől én is őszintén meg vagyok győződve. A protestantismusnak, miután hivei kezébe a hit forrásaképen egy irott emléket adott, a miután mint ujabb és számszerint kisebb egyháznak álláspontja megkedveltetése, és megvédhetése végett a tudomány és szellem minden fegyverét szükséges vala elővennie : ennélfogva okvetlen nagyobb hatást kellett gyakorolni a közé.telmisóg fejlesztésére mint a katholicismusnak, melynek kebelébeu az élőszóval ható egyház mint a hit bizományosa és kizárólagos magyarázója, mely mellett több mint másfél e.^er éves előítélet tanuskodék, a közértei niséget inkább nélkülö/heté. S ennnek folytán van az, hogy a népműveltség és a magasabb tudományosság Európa szerte tényleg erősebb lábokon ál!, nagyobb virágzásnak örvend a prot. mint a rom. kath. államokban s nálunk is nem épen a véletlen játéka az, hogy az 1870. népszámlálás alkalmival a kiválóm református Debrecenben a lakosság 34,3 0 /0 -ka, s a kiválóan r. kath-Szegeden a lakosság 6S,»I0 -ka találtatott olyannak, mely sem irni sem olvasni nem tud. Annyiban tehát igaza van a tud>s szerzőnek, hogy a többi vallások közt előnyt ád a protestánsnak a közműveltség terjesztése tekintetében, egyébként igen hibás véleményben van „a tős gyökeres magyar protestáns faj" iskolázottságára nézve, mint ezt hátrább ki fogom mutatni. De itt mielőbb tovább mennék, szükségesnek látom a t. olvasó figyelmét felhívni arra a különbségre, mely van a protestantismus és valamely a prot felekezet közt. A protestantismus okvetlen Krisztus szellemét tükrözi vissza, a tudományokkal benaŐ egyességben áll, mint élő és ható tényező működött folyvást mindez ideig az emberi szellem fejlesztésében, a gyülekezeti határokon tul messze nagy hódításokat tett, s épen ennél fogva nem is szorítható a felekezetiség s*ük korlátai közé. Aprót, felekezet ellenbm absolut igazságot és érvényt annálfogva sem követelhet magának, mert nagy részben emberi institutió, mert számos egymással ellentétes alakzatokat és alsectákat mutat fel, s mert kilehet róla mutatni, hogy elveiben és intézményeiben sok dologra nézve a protestantismus valódi elveitől is elhajlott. E különbözíetésre pedig azért vau szükség, mert Révész Imre ugy látszik e két foglalmat derűre borura azonositá egymással fentebbi bizonyításaiban, miből egész sora folyik a tévedéseknek. Ő azt állítja, hogy prot. „felekezeti érdek" a szabad vizsgálódást ápolni, fentartani s annak eredményétől vissza nem re 11 e n n i, további tisztelni, vallaniés k'ö v etelniaz egyéni szabadság és egyéni felelősség elvét a vallás dolgában. Ez állítás, igy amint van történelmi és tapasztalati valótlanságot foglal magában, s annál gyanúsabb, mert annak ő maga is sokszorosan ellentmond. Igenis, a protestantismus kezdetben szabadság volt s az egyéni jogok és felelősség nagy eszméből indul ki; eleintén csupa lélek és hiterő volt; de a felekezeteknél csakhamar dogmatikai rendszerré merevült s szűkkeblű orthodoxiává változott át, mely a meddig hatalma elért a szabad vizsgálódást lehetetlenné tette s az egyéni
