Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-27 / 47. szám

1474 1604t Ezek azok az eszmék, a melyek bennem a reform eszméje megpenditésekor támadtak. Én ezeket azért m >adottam el, hogy mások is gondolkodjanak felőle. Én azt hiszem, hogy csak az elmondottam alapon létesülhet biztos intézmény. De arról is meg vagyok győződve, hogy az eredeti, jézusi zászló alá örömmel sorakoznának a valódi lelki szabadság és tökéletesség barátai a különböző vallásfelekezetekből, hogy véleményeiket kicserélve és megvitatva kölcsönösen támogassák egymást az igazságnak lélekemelő, de göröngyös utain. Simén Domokos. Protestáns reform kérdések. Korunk, mint haladás kora, sebes léptekkel törekszik előre a létező nézetek és viszonyok átalakításában annyira, hogy az, a mi ma uj és jó, holnap már gyakran mint elavult és mint hasznavehetlen elvettetik. Á mi protj egyházunk egyik előnye az, hogy ,örömest szövetkezik korunk minden igazi haladásával, és abból uj életerőt merít, uj virágzásnak indul, azért, ugy hiszem, következő reformkérdések, figyelembe ajánlhatók. Nincs forróbb óhajtásunk mint az, hogy a yallás üdvös tanai már a gyermek fogékony keblét is áthassák és ott, a hitélet ezen termékeny élőfája gyökeret verjen, mely a későbbi életben is dicső tettek gyümölcseiben diszlik. Ezen, egyházunk üdvére szolgáló célt, csak ugy lehet biztosan elérni, ha a paedagogia intéseire hallgatva, a káté nehezen megérthető tanait nem annyira az első éves, hanem inkább az érettebb eszű tanítókkal ismertetjük meg. A 6—10 éves gyermeki kedély vallásossága több táplálékot nyerne, ha az isten, mi magunk és mások iránti szereteten alapuló kötelességeket alkalmas formában mégismerni alkalma volna. Ki vallástanitásunknak ily értelemben való átalakítását és tökélyesbitését tüzén ki magának célul, az egyházunk felvirágoztatására uj alapkövet tenne le. Mint protestánsok, Mária, Jézus anyja imádásához nem járulunk, és még is egészen következetlenül két ünnepét feb. 2-kán és apr. 31-én miénknek ismerjük, dacára annak, hogy egyházunk szülőföldén, némethonban nem innepeltetnek. Mária-ünnepek azért a prot. egyházban eltörlendők; azok az innepek pedig, melyek szintén katholikus természetűek, mint vízkereszt, sz. Péter és Pál napja, ha hétköznapra esnek, mindég a jövő vasárnapra áthelyezendők; ha az a reformátió ünnepével történhetik, mely ránk nézve oly nagy fontossággal bir, miért"' ne történhetnék ugyan az a kisebb jelentőségű, sőt idegen eredetű és természetű innepekkel ? A gyengébb községek szokásait itt is kímélni kellene, csak az elv legyen megmentve, az élet majd hozzá fog simulni. Köztudomásu dolog, hogy az élet kellékei az ujabb időben annyira szaporodtak, hogy ma még egyszer annyi jövedelem szükséges ugyan azon viszonyok közt, mint az előtt 10—20 évvel szükséges volt. Azt a törvényhozó test is érezé, midőn a közoktatási törvény által a tanitók szomorú anyagi állásán segíteni akart, minek egész szivünkből csak örülni tudunk. A lelkészek, mint a hitfelekezet hivatalnokai, az állam részéről törvény által e tekintetben nem támogattathatnak, a hitközségek pedig elhatározásaikból kevés kivétellel mit sem tettek lelkészeik korszerűbb díjazására.. Legutóljára 1828-ban az egyetemes gyűlés a lelkészek és tanitók állását rendszeresítvén, a fizetést béc3i értékről pengő pénzre emelte. 1828 és 1870 közt menx iremegváltoztak a viszonyok, mi megdrágultak az élet kellékei ?! Igy történik, hogy a lelkészek korszerűtlen díjazása következményei szomorú alakban kezdenek mutatkozni. Theologiai intézeteink, azelőtt a leglátogatottabbak, most csak kevés növendéket számítanak, a működő lelkészek sok helyütt alig képesek családjoknak a szükséges testi táplálékot megszerezni, szellemi mivelődésekre és haladásukra mit sem költhetnek, ugy hogy a sok gond miatt tespedésnek indulni kénytelenek, mi egyházunk üdvére aligha fog szolgálni, mert itt is áll „a milyen a pap, olyan az ekklezsia." Már 1848-ban a 20-dik törvénycikk 3-dik pontja alapján lelkészeink korszerűbb díjazása céljából a mostani vallás- és közoktatásügyi miniszter összairatta a ev. lelkészek jövedelmét. Legújabban a tiszáninneni ref. egyházkerület tavaszi közgyűlésén e tekintetben szintén intézkedett (lásd a prot. egyh. és isk. lap 22-dik számát), határozván, hogy a lelkész, ha családjával tisztességesen élni, a kor színvonalán állani é« azzal haladni akar, legalább 400 frtnyi kész jövedelemmel bírjon. A mely egyházak e minimumot kimutatni nem képesek, megszűnnek anyaegyházak lenni és leányositandók. Hasonló intézkedések a többi egyházkerületek napi kérdései közé is sorolandók. Ezen reform kérdéseket a szepességi papi értekezlet emlékirat formában aug. hóban Lőcsén a tiszai ág. ev. hitv. kerületi gyűlésnek tárgyalás végett átnyújtani akarta. Hogy miért nem nyújtották át, nem tudom, de tudom, hogy a sok egyéb kérdés közt, olyan kérdések megvitatása is az alakítandó egyházi reformegylet keretébe igen be fog illeni. Szepes Bélán nov. 12-ik 1879. Weber Samu. ev. lelkész. Könyvismertetés. Magyarország helyzete a realunioban. Irta Schvrarc Ctyula. Pest. Stolp. 0. K. bizományában. 1870-(Víge.) Ezután szerző, kereskedésünk és iparunkra tér át. Abban igaza van, hogy sem az egyik, sem a másik