Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-13 / 45. szám

1429 143 0 Láthatja hát a tisztelt olvasó közönség, hogy a 78 forinttól COO-ig nagyon nyitva áll adakozási buzgóságának a tér. Nem hihetjük, kogy ily szent törekvésben megtagadja valaki tőlünk áldozat készségét; tudja azt minden értelmes protestáns ember, hogy ily munka előállítására országos erő kell, kivált oly uj egyháznál, mely rövid évek óta szervezte és építette fel magát iskola, paplak és templommal együtt, a melyeknek költségei még mais nyomják gyenge "vállainkat. E lap 34 számában felkértem a t. ivtartó urakat szeptember hó végéig beküldeni az adakozásokat, azon levén, hogy már az elkezdődő iskolai év elején gyermekeink kezeibe adjuk a könyveket, azonban nem csak szept. utéljáig, de a mai napig sem jött be hozzánk 12 gytíjtöivnél több a 250-ből. A könyveket hát eddig nem is adhattuk nyomda alá, de azért nem fogyott meg reményünk a protestáns közönség áldozatkészségében, különösen az ivtartó urak buzgalmában, minekutánna hát a fenn közlött adakozókra egyesen s együtesen az urnák áldását kérnök le : mégegyszer ajánljuk szont ügyünket pártfogás végett a buzgó emberbarátok figyelmébe. Fordince oktober 30. 1870. Kulifay Elek. ref. lelkész. N e c r o 1 o g. Nagytiszteletü Böszörményi József n. zerindi lelkész ur megszűnt élni. Született az 1791 év Augusztus 12-ik napján Biharmegyób^ kebelezett Paptamási községben, hol atyja lelkész volt. Tanulmányainak a debreceni főiskolában bevégzése után a diószegi academica promotion 3 évig rektorságot viselt, melynek dicséretes bevégzése után belső hivatását követve a lelkészi pályára lépett; azonban azon a vidéken, hol rectoroskodott, mint ügyes tanitó lévén ösmeretes, midőn már édes atyja mellett segédlelkész volt többek által felszólittatott a magán nevelőségre, s igy e pályán két uri háznál 8 évig működött ; ezen időközben a bécsi uuiversitás akkori professora Márton József ur — a boldogultnak hátra hagyott irományai között megtalált levelében „a m. szigeti patranatus nevében többeknek ajánlására „ a m. szigeti gymnaziumban a rektor professorsággal egybekötött tanári állomás elfogadására szólitá fel, de mint már lekötelezett magán-nevelő ezen állomást el nem fogadhatá. A magán nevelőség bevégzése után az általa mind végig kedvelt lelkészi pályán §a gyantai, tenkei, s n. zerindi egyházakban mint kedves szónok, a Cura pastoralisnak, és iskolának felvirágzására s jólétére 43 éven keresztül lelkiismeretesen egész odaadással működött. A n. szalontai egyházmegye érdemeit méltányolván több izben szavazatának többsége által az egyház megyei tanácsbiróságra megválasztá, s egyikbon az ideiglenes elnökséggel megtisztelé. A magánéletben a kedves társalgót, a vendégszerető házi gazdát, a tudományokban, különösen a Clas^ica lilteraturában jártas férfiút nemcsak hallgatói, de átalában a vidék értelmisége minden vallás különbség nélkül szerette, tisztelte, s nagyra becsülte, és több ünnepély alkalmával ö volt a vidék felkért szónoka. Atyai szeretetét egyetlen fiának nevelésén felyül megosztá korán elhunyt testvérének 4 árváival, kiket mint saját gyermekeit nevelt fel; sőt második házasságából való mostoha fiát a tanitói pályára maga képezte ki. Mint jó hazafi forrón szerette hazáját, s volt idő, midőn sokat remegett, részint azon szónoklataiért, melyeket a veszélyben lévő haza védelmezése tárgyában gyenge testalkata dacára is dörgő szavakkal, ifjúi tűzzel tartott ; részint azért, hogy az előtt soha nem látott számos szerencsétlen hazafit hajlékába befogadott, melyre volt elég alkalma, közel lakván a világosi fegyverletétel helyéhez. Igy folyt le élete elhunyt n. t. Böszörményi József urnák; folytonosan munkálkodva, a korral haladva. Elhunyt életének 79-ik évében f. évi okt, 16-án. Béke hamvaira! A buzgó és hiv munkás tisztelendő Szabó Sámuel ur a gömör-sz. károsi ref. egyház lelkésze, ki valódi bensőleges komoly hivatást érzett minden iránt, a mi magasztos, a mi az erkölcsi ország fennállását és diadalra jutását e földön elősegíti, nincs többé ! Valóban, félreismerte az ő egyéniségét az, ki benne nem egy igazi prot. papot, a haza, vallás, egyház, s más magasabb eszmék iránt lelkesülő szivet, a tudoináay és haladás emberét nem ismerte fel! Életrajzát, melyet a gömör-sz. károsi ref. egyház jegyzőkönyvében sajátkezüleg irt be, jónak látjuk minden legkisebb változtatás nélkül adni. „Születtem 1821 -ik év március 10-én Agtelken, az időben Szabóles, most mint állom Bereg vármegyéhez csatolt kisded csendes faluban, hol atyám szintén lelkészi hivatalt viselt. S.-Patakon kezdém tanulásomat 1821-ik évben, s folytattam ott 1836-ig a mikor Beszére T. Máriássy Jób ur házához nevelőül kihozatván, mint káplán is szolgáltam a gbeszei egyházban. Onnan, nem kevés hányattatás után, jelenlegi egyházamba vezérelt sorsom istene, s óhajtóm,[hogy földi zarándokiásom éveit itt morzsolhassam le s itt a házam előtt elterülő temető dombon aludván le a hosszú álmot itt várják hűlt poraim a föltámadás dicső reggelét. Uram istenem ! hallgasd meg kérésem!!!" Az egyházmegyében elébb al. majd főjegyzői hivatalt viselt. Végre tanácsbiróvá választatván, e hivataláról ezelőtt három évvel mondtott le, s ez időtől csendes elvonultságban élt, mig nem a mult tavasztól kezdve — folytonos betegsége következtében erős lelke október 15-én elhagyta feloszlásnak indáit házát. Eltemet