Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-06 / 44. szám

.1329 1398 újra a keresztyénségben. A világ nem fogta fel a Krisz­tus szellemét. Némelyek istenitették, ugy fogták fel mint istent emberi alakban, ele még ezek sem tisztelték illően. Krisztus oly tiszteletben részesült, mely ellen ő maga is tiltakozott volna szivéből, lelkéből. Azon tisztességben, melyet ő ohajtott, nem részesült, hogy ő tanítványainak csontjába, vérébe menjen át. Ott van a kiengesztelődés dogmájában, azon könyvben, melyet bibliának neveznek, a lelkészek beszédeiben, a hivők hitében, talán a mélyen érző ember szivében is az emberbarát és harcos jobb kezében, de nem lehet őt látni a keresztyénség húsában vérében. Mindenkinek Krisztushoz kell hasonlítania, hogy Krisztusra méltó legyen. A valódi Krisztus nem a bus és vérrel bírt Krisztus, ki 18 századdal ezelőtt élt; nem az a Krisztus, kinek képe, vagy mint némelyek gondol­ják arcképe, a keresztyéneknél látható, nem a népies képzelődés Krisztusa. Midőn az igazi Kritztus épen el akarta e földet hagyni, igy szólt: Sok van mit még mondanom kellene, de ti még azt el nem hordozhatjátok; de ha eljő az igazság lelke, az elvezet titeket a teljes igazságra. Krisztus tudta, hogy kővetői őt külső dogmatikus tiszteletben fogják ré­szesíteni, de azzal nem akart megelégedni, és midőn e földet volt elhagyandó, előre tiltakozott az ellen. Kije­lenté a tanítványoknak, hogy dolgok vannak, mikét ők még meg nem érhettek és ő eszerént nem a teljes igazságot adta a világnak. Főbb, magasabb és teljesebb igazságot csak a lélek jelent ki nekik. A zsidók az istent a természetben látták, a keresztyének kinyilatkoztatva hit­tek a Krisztusban, de istent, ki az egyes hivő lelkében kinyilatkoztatja magát, kevesen látták, és ha ezt nem. lárják, akkor az atya a fiúban és a fiu az atyában el­veszett. A keresztyének istent szellemnek tekinték-e, mint lelket tisztelték-e ? Nem indultak-e inkább azon előleges feltevésből, hogy az istenséget csak emberi alak­ban lehet szemlélni? De hát azért átlényegülést kell imádni, mert az emberek istent nem foghatják fel ? Bizo­nyára nem. Isten jelen van és betölti az egész egyete­met. Mi a világ realitása, mi az ember, mi a Krisztus realitása a leghatalmasabb Jehovah realitása, nagysága és fenségéhez képest? Tiltakozom azon tan ellen, hogy a sziv nem képes istent felfogni. Bölcsészet és tfceologia abban megegyeztek, hogy az ember imádság és hit által istent felfoghatja, megragadhatja, ha nemis é r t­h e t i meg. Hogy Krisztust a tökéletes szellemiség hir­detőjét tiszteljük, legelőbb istent kell tisztelnünk, őt mint a zsidóknál lehet Krisztus nélkül is tisztelni, közvetlenül az atyához kell fordulni, akkor az isten a töredelmes vétksst saját kezével felemeli és megcsókolja az atya el­veszett fiát. Ki istent igy nem érti, az Kristust sem értheti. Krisztust nem lehet csak egy könyv, csak lelkészek és papok segítségével megérteni, hanem csupán isten lelké­nek közvetítése által. A világ kísérletet tett az incar­natio tiszteletével, de e próbatét szomorúan nem sike­rült, mert logika és dogma által az egységet három kü­lönböző személylyé bontották fel. Nem ez volt a zsidók­nak adott igéret, nem ez volt Kristus véleménye sjm. A jó és az igaz teljes mértékben csak az isten és semmi más birtokát nem képezik és csak jisten tulajdona, bárhol is találjuk fel azokat, a bibliában, Socratesnél, Confueiusnál, a hinduk vagy a mohamedánok szent irataiban. Maga Krisztus is az igazság szellemét magáran identificálta az istennel és soha egy pillanatig sem akarta tanítvá­nyaival elhitetni, hogy ezért jött ő a világba, hogy az ő akaratát kövessék és nem az atyáét. Minden embernek az kellene céljának lenni, hogy a szellem azon egységét elérje, mely az igaz és a jó minden alakjában vau meg a világban. Ha tisztaság, igazság, szeretet, türelem, ön­megtagadás teszik a keresztyént, akkor mindenki keresztyén, kiben e tulajdonok feltalálhatók, hív­ják bár azt keresztyénnek, indusnak vagy mohamedán­nak, senki sem örülne ugy szivéből, mint maga Krisztus ha látná, hogy minden dicsőséget egyedül istennek tulaj­nítanak, és annak egy töredékét sem tartják vissza az ő tiszteletére. Hol minden dicsőség istennek tartatikfenn, ott e g y s é g van ; hol nem ott, üres zavar áll elé. Mert ugyan miért sokkal jobb némely hindu, mint sok úgynevezett keresztyén ? Azért, mert őket is isten sugalta, mert az igazság ugyanazon forrásából merített. Isten előtt nincs személyválogatás; gazdag vagy szegény, laikus vagy lelkész, hindu vagy keresztyén előtte egy­forma. A mig a szentlélek egyénivé vagy nemzetivé nem vált, addig isten helyesen nem imádtathatik ós Krisztus helyesen nem tiszteltethetik. Krisztus 18 századdal ez előtt járt a földön, de még milyen messze van a keresz­tyénség isten országától! És miért? Mert nem arra néz­nek. Egy második Jánosnak kellene eljönni, hogy az utat egyengesse az isten szelleme előtt, ő — a szónok — ezt a jövőben tekinti, mert hiszi, hogy Krisztus szelleme az igazság szelleme, nem azért, mintha Krisztus isten lenne, hanem azért, mert ő istent jelentette ki, és az isten lelke nem egy más isten, hanem épen maga az isteni szellem, mely az emberi szívben működik. Angliában két nagy erő van, mely az egész egyhá­zat közelebb viszi istenhez és Krisztushoz, a „b r o a d c h u r c k", mely a felekezetesség szük korlátait leron­tani törekszik és a dissenterek és szabadgondolkozók, kik a szentháromság dogmájának, és a többi keresztyén dogmának többé kevésbé érthető magyarázatot iparkod­nak adni. Mi őt magát illeti, ő nem uj tant fogadott el, mely előbb nem volt meg lelkében, de törekedett a ke­resztyén élet áldásteljes befolyásának, a mennyire csak lehet magát átengedni. Ő épen azért jött a legkülönbözőbb hitvallású ke­resztyénekhez és buzgolkodásai gazdagon lettek megjutal­mazva. A Themse, mint a Ganges partjain imáit az e g y szerető istennek szentelé. Mint a Himalaya magaslatain vele édes zavartalan közösségbe lépett, ugy a Loch Lomond és LochKatrine csendes hullámain is tova evezve a körülfekvő

Next

/
Thumbnails
Contents