Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-30 / 43. szám

.1329 1364 megindult. A mivelt a világiak közt folyvást szaporodik a tiltakozók száma, a „Köln. Ztg" Oktober 16-iki számában közölve van azon katholikusoknak körülbelől 400 nevet számláló jegyzéke kik a pápa absolutismusa és csalbatatlansága ellen nyilvánosan tiltakoznak. Ez alkalommal már a Rajna vidéken Poroszországon kivül Weszt falia és Hanover vidéke is képviselve van — a mi mindenesetre bizonyíték arra, hogy az áramlat háboritbatlanul halad tovább. Még a háború viszályainak kitett vidékeken is fel van költve eziránt az érdek a mint Mars la Tours, Joui aux Arches helységnevek mutatják. A másik oldalon, meg kell vallanunk, hogy a tevékenység sokkal nagyobb s a végső céllal is sokkal jobban tisztában vannak, mi eljárásuknak nagyobb egyöntetűséget és határozottságot kölcsönöz. Ennek tulajdonitható, hogy az ultramontan bajor kormány is, rely eddig habozott, ujabb időben határozottan az infallibilisták felé hajlott. A cultus miniszterinm tudvalevőleg a csalhatatlansági dogma megállapítása után ismét kérdést intézett a müncheni würzburgi theologiai facultásokhoz, az iránt, hogy minő következmények háramlanak e miatt az állami viszonyokra. E kérdés most, miután a német püspökök az emiitett dogmának magukat alávetették, visszavonatott és pedig mint egy müncheni levelező említi azért, mert a cultusminiszter a katholikus theologusokat püspökeikkel szemben, kiknek egyházuk szerént kanonszerü engedelmességgel tartoznak, nem akarta kellemetlen zavarba hozni. Valóban kiváló példája a miniszteri gyöngédségnek! A fuldai búcsújárás nagyszerűségével telve vannak az ultrámon tán lapok ; azonban az ultramontán „Köln. Volks Ztg." is bevallja, hogy a megjelenttek roppant száma mindössze négyszázat tett, s nagyobb részben papokból és aristokratákból állott. Az innepélyek leírásától megkiméljük olvasóinkat, s csak a gyűlés tiltakozásának szövegét közöljük, a mint következik: „Németország minden részéből gyűlnek már a katholikupok Fudálba sz. Bonifacius sírjához, hogy a nagy apostol közbenjárása által kikérjék istennek segítségét a szorongatott állapotban levő IX. Pius szent atyára. De nem hagyhatják el e szent helyet a nélkül, hogy az egész világ előtt tiltakozásukat ne fejezzék ki azon szentségtelen és népjog ellenes erőszak ellen, melyet az olasz kormány Róma elfoglalása által az egyházon és fején elkövetett. Németország katholikusai már évek óta egyhangúlag kinyilatkoztatták, hogy a pápa souverainitását a katholikus keresztyénség elidegenithetlen jogának tartják. Épen igy azon meggyőződésöket is gyakran kifejezték, hogy ezen souveralnitás isteni előrelátásból adott eszköz arra nézve, hogy az egyház fejének hivatala gyakorlatára szükséges szabadságot és függetlenséget biztosítson. A pápa világi hatalma jogszerűségének ós szükségességének ezen meggyőződése sohasem ingattathatik meg a hiu űrügyek által, melyekkel az olasz kormány erőszakoskodását az egyházi állani irányában mentegetni igyekszik. Ama szenvedélyes forradalmán kívánság, hogy Olaszország népességei egy állammá olvasztassanak össze, nem szolgálhat jogigényül oly város elfoglalására, mely jogszerű uralkodó birtokában van, hazai és jóindulatu kormánynak örvend. Ép oly kevéssé lehet ezen elfoglalás törvényszerű a leszavazás aljas komédiája által is, melyhez a forradalmi tömegek odavonattak, mig egy jelentékeny rész tőle eltiltatott. Ily hivatkozás a nemzetiségek állítólagos jogára s a nép akaratára sohasem fog bennünket visszatartani, hogy az azon forradalmi kormánynak eljárását, mely Sz. Péter örökségét rabolja, a katholikus világ fővárosát bitorolja és a szent atyát méltatlan fogság által hivatalának szabad gyakorlatában gátolja, az egész világ előtt az emberi és isteni rend elleni bűnténynek ne bélyegezzük. A jog oltalma az erőszakkal szemben mindé ?.ek előtt az európai kormányokat illeti, melyek a sz. szék sauverenitását innepélyes szerződésekben ismerték el. Ha ezen kötelességüket nem látják be, ugy katholikus alattvalóiknak feladatuk őket arra figyelmeztetni. Mint loyalis állampolgárok bátorkodunk mi is az egyházi téren foganatosítani jogaink oltalmát, és érdekeink szemelőtt tartását. Teszszük ezt, a mikor csak alkalmunk lesz rá sajtó, egyletek, gyűlések utján, de legkivált az által, hogy képviselőkill csak oly férfiakat választunk, kikben van igyekezet és erő a katholikus érdik i'c érvó xyesitésire. Bárminő nagyoknak látszanak is e percben az akadályok, isten velünk lesz, ha az egyház jogáért és szabadságáért szüntelen kötelességhiven harcolunk. * Franciaország. A szerencsétlen országnak nem csak a külellenséggel kell már reménytelen harcot folytatni, hanom a belsejében lévő felforgató pártok is dúlják megtépett kebelét, A „Times" levelezője különösen a clericalis pártról írja, hogy áll a legitimisták maradványaiból, a polgárnőkből és a parasztokból s nagy tevékenységet fejt ki. „A despotismus minden tényét, melyet a központi kormány a vidéki lakosság ellen gyakorol, melynek politikai befolyásától fél a papok kizsákmányolják, s ezek folyvást igyekeznek feltüntetni a különbséget az őket dédelgetett és íőlök függött császári kormány s a mostani kormány közt, mely őket nem tűrheti s mely mindent elkövet, hogy őket politikailag meggyengitse. A parasztság rendesen tudatlanságban van és közönyös minden kormányforma iránt; nem volt oka az előbbi kormány elW, s már van oka a mostani kormány ellen panaszkodni, mely némely községben saját teremtményeit ültette a nép által választott elöljáróság helyére." Hol a social republicanusok kerültek felszínre, legelőször a papokat igyekeztek eltizni, s az egyház javait lefoglalták, Marseillesből kiűzték a jezsuitákat, s a kiüzési parancsot az egész departementra kiterjesztették. Több üldözési eseteket közelebbi számainkban említettünk meg. Szóval, igazolva látjuk a franciaországi legújabb eseményekben is, hogy a kath. népek szüntelen csak a