Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-23 / 42. szám

.1329 1308 Ily körülmények között nagyon szomoritó volna, ha még hosszasan bizonyítgatnunk kellene, hogy az egyházkerületi gyűlés önalkotta törvénye ellenére nem végezhetett, és hogy annak vezérf'érfiai Tisza Kálmán és Lónyay Menyhért csak abban az értelemben nyilatkozhattak, csak ugy szól­hattak, amint a gunynyal és piszkos gyanúsításokkal saturált „Magyar Ujsági" cikk szerint nyilatkoztak. Az egyházkerületi gyűlésnek, mikor valamely concret esetben mint törvényszék itél, nem az a fel­adata, hogy elveket vitasson, hanem hogy a fenálló törvénynek tiszteletet szerezzen. Elég nagy hátrány egyházi szerkezetünkben az, hogy ugyan azon testü­let, mely a törvény eket alkotja, azoknak alkalmazásával és végrehajtásával is meg van bizva; de megesnék, ha túlfelől meg a törvényeket mindig akkor akarná vál­toztat ni, mikor pörös kérdés felmerültével az ügy ter­mészetéből és a törvényből merített érvek helyett az érdekek sugallatára történő felszólalásokat kénytelen végig hallgatni. Egészen más kérdés az, hogy vájj on, mikor az ország alkotmányának helyreállításával a nép természeti jo­gaiba vissza helyeztetvén, a legfontosabb politikai cselekvényekben akaratának közvetlen nyilvánítására hivatott fel, nem lett volna-e helyén az egyházi té­ren is azonnal minden olyan intézkedést megszüntetni, mely a nipet jogainak közvetlen gyakorlatából kizár­ja ? Mert hisz semmi sem természetesebb, minthogy a nép, mely politikai téren a legfontosabb állomásokat közvetlen szavazatával tölti be, e jogát az egyházi téren is ugyan azon alakban kivánja gyakorol­hatni. Mikor oly idők jártak, hogy a német fennen hirdethette : Ruhe ist des Bürgers erste Pflicht, ak­kor oly községekben, hol a yálasztóképesek száma ez erekre menvén, a zajos föllépés, néha egy kis össze­koccanás is csaknem elkerülhetetlen, nehogy a hata­lom közbenszólásának felidézése által a választás sza­badsága kockáztassék, az egyházkerület kétségkívül bölcsen intézkedett, midőn a zajos jeleneteknek elejét veendő a kétfoku választást rendelte el. — Ámde ma hiában hivatkozunk arra, hogy a nagy­számú községekben a közvetlen választás nehéz­ségekkel jár, miután politikai téren ugyan e dolog a választóképeseknek még nagyobb száma mellett is lehetőnek bizonyult be. A mint megtudja a nép vá -lasztani országos képviselőjét, ki érdekeinek csak közvetve szolgál, miért ne tudná ugyanazon képen megválasztani lelkipásztorát, kivel közvetlen érint­keznie kell, kire legindividuálisabb érdekeit bizza ? Valóban a legönzőbb kormánynak is óhajtania kellene, hogy á szegény nép, mely a kormányzás ter­heit viseli, azok megválasztásához közvetlen járul­hasson, kikre a kormányzás tiszte bizatik, miután csak akkor remélhető, hogy békével viselendi, a mit a társadalmi rend kedveért a kormány reá róni kénytelen. Mennyivel inkább áll pedig ez az egyházi téren, a hol az egész institutio csakis a kormányzottak lelki nyugalmáért áll fenn, és ha ez nem eszközölhető, az egésznek semmi célja és értelme. Elég ideje és módja volt az egyházkerületnek elvileg megvitatni az előreláthatólag pör alakjában elébe kerülendő kérdést. Hogy azt annak idejében nem tette, hiba volt, mert ellentétbe hozta a törvényt a kor uralkodó irányelvével. Igy történhetett aztán, hogy azon férfiak, kik nem ügyeltek az elvekre akkor, mi kor felállitandók voltak, most túlozták, mikor azok megszorítása parancsoló szükség lett. Eszünkbe jut itt Bulwernek eclassikus mondása: „Boldogtalan gyávaság uralkodik a modern törvény­hozásban, mely midőn mindenfelől nehézségeket lát, csak azon egy nehézségre gondol, mely azok elhárítá­sával jár." In thesi tehát, kimondjuk egyenesen, Ha -M.-Vá­sárhely népének igaza van; de ne feledje H.-Mező-Vásárhely derék népe soha, hogy ki a társada­lom javait élvezi, az annak elkerülhetetlen bajait is köteles viselni, hogy ha a törvénytől jogaink védelmét várjuk, el kell koronként türnünk azt is, hogy az idők folytával célszerűtlenné vált, de még tettleg el nem törölt törvény alatt áddig szenvedjünk, mig el nem töröltetik. Angolország jobbára annak köszönheti szabad­ságát és annak kíséretében fejlett nagyságát, hogy vallásos tisztelettel viseltetik törvényei iránt, és tör­vényhozásában addig nem ujit, mig hosszas tapaszta­lat be nem bizonyitotta, hogy a régi nem tartható, addig pedig vajmi sokan kénytelenek a korszerűtlenné vált törvény alatt nyögni, szenvedni! A törvények szorosan végrehaj tandók minden válogatás nélkül a jó és a rosz törvények között; csak igy kényszeríttetünk az utóbbiak javítgatására, — a haladásra. Ballagi Mór.

Next

/
Thumbnails
Contents