Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-23 / 42. szám

.1329 1308 Ily körülmények között nagyon szomoritó volna, ha még hosszasan bizonyítgatnunk kellene, hogy az egyházkerületi gyűlés önalkotta törvénye ellenére nem végezhetett, és hogy annak vezérf'érfiai Tisza Kálmán és Lónyay Menyhért csak abban az értelemben nyilatkozhattak, csak ugy szólhattak, amint a gunynyal és piszkos gyanúsításokkal saturált „Magyar Ujsági" cikk szerint nyilatkoztak. Az egyházkerületi gyűlésnek, mikor valamely concret esetben mint törvényszék itél, nem az a feladata, hogy elveket vitasson, hanem hogy a fenálló törvénynek tiszteletet szerezzen. Elég nagy hátrány egyházi szerkezetünkben az, hogy ugyan azon testület, mely a törvény eket alkotja, azoknak alkalmazásával és végrehajtásával is meg van bizva; de megesnék, ha túlfelől meg a törvényeket mindig akkor akarná változtat ni, mikor pörös kérdés felmerültével az ügy természetéből és a törvényből merített érvek helyett az érdekek sugallatára történő felszólalásokat kénytelen végig hallgatni. Egészen más kérdés az, hogy vájj on, mikor az ország alkotmányának helyreállításával a nép természeti jogaiba vissza helyeztetvén, a legfontosabb politikai cselekvényekben akaratának közvetlen nyilvánítására hivatott fel, nem lett volna-e helyén az egyházi téren is azonnal minden olyan intézkedést megszüntetni, mely a nipet jogainak közvetlen gyakorlatából kizárja ? Mert hisz semmi sem természetesebb, minthogy a nép, mely politikai téren a legfontosabb állomásokat közvetlen szavazatával tölti be, e jogát az egyházi téren is ugyan azon alakban kivánja gyakorolhatni. Mikor oly idők jártak, hogy a német fennen hirdethette : Ruhe ist des Bürgers erste Pflicht, akkor oly községekben, hol a yálasztóképesek száma ez erekre menvén, a zajos föllépés, néha egy kis összekoccanás is csaknem elkerülhetetlen, nehogy a hatalom közbenszólásának felidézése által a választás szabadsága kockáztassék, az egyházkerület kétségkívül bölcsen intézkedett, midőn a zajos jeleneteknek elejét veendő a kétfoku választást rendelte el. — Ámde ma hiában hivatkozunk arra, hogy a nagyszámú községekben a közvetlen választás nehézségekkel jár, miután politikai téren ugyan e dolog a választóképeseknek még nagyobb száma mellett is lehetőnek bizonyult be. A mint megtudja a nép vá -lasztani országos képviselőjét, ki érdekeinek csak közvetve szolgál, miért ne tudná ugyanazon képen megválasztani lelkipásztorát, kivel közvetlen érintkeznie kell, kire legindividuálisabb érdekeit bizza ? Valóban a legönzőbb kormánynak is óhajtania kellene, hogy á szegény nép, mely a kormányzás terheit viseli, azok megválasztásához közvetlen járulhasson, kikre a kormányzás tiszte bizatik, miután csak akkor remélhető, hogy békével viselendi, a mit a társadalmi rend kedveért a kormány reá róni kénytelen. Mennyivel inkább áll pedig ez az egyházi téren, a hol az egész institutio csakis a kormányzottak lelki nyugalmáért áll fenn, és ha ez nem eszközölhető, az egésznek semmi célja és értelme. Elég ideje és módja volt az egyházkerületnek elvileg megvitatni az előreláthatólag pör alakjában elébe kerülendő kérdést. Hogy azt annak idejében nem tette, hiba volt, mert ellentétbe hozta a törvényt a kor uralkodó irányelvével. Igy történhetett aztán, hogy azon férfiak, kik nem ügyeltek az elvekre akkor, mi kor felállitandók voltak, most túlozták, mikor azok megszorítása parancsoló szükség lett. Eszünkbe jut itt Bulwernek eclassikus mondása: „Boldogtalan gyávaság uralkodik a modern törvényhozásban, mely midőn mindenfelől nehézségeket lát, csak azon egy nehézségre gondol, mely azok elhárításával jár." In thesi tehát, kimondjuk egyenesen, Ha

-M.-Vásárhely népének igaza van; de ne feledje H.-Mező-Vásárhely derék népe soha, hogy ki a társadalom javait élvezi, az annak elkerülhetetlen bajait is köteles viselni, hogy ha a törvénytől jogaink védelmét várjuk, el kell koronként türnünk azt is, hogy az idők folytával célszerűtlenné vált, de még tettleg el nem törölt törvény alatt áddig szenvedjünk, mig el nem töröltetik. Angolország jobbára annak köszönheti szabadságát és annak kíséretében fejlett nagyságát, hogy vallásos tisztelettel viseltetik törvényei iránt, és törvényhozásában addig nem ujit, mig hosszas tapasztalat be nem bizonyitotta, hogy a régi nem tartható, addig pedig vajmi sokan kénytelenek a korszerűtlenné vált törvény alatt nyögni, szenvedni! A törvények szorosan végrehaj tandók minden válogatás nélkül a jó és a rosz törvények között; csak igy kényszeríttetünk az utóbbiak javítgatására, — a haladásra. Ballagi Mór.