Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-16 / 41. szám

.1329 1292 P á 1 a dolog természetéből merített érvekkel, s mond­hatni indignatioval kel ki Szontagh indítványa ellen; en­nek dacára a határozat szóról szóra e lett: „miután az egyetemes gytilés érdemileg nem határozhat ily nagy fontosságú tárgyban az egyházhivek meghallgatása nél­kül, a beadott vélemény az egyházkerületekhez és espe­restségekhez oly végből küldetik le, hogy lehető észre­vételeiket e kérdésben a főfelügyelő úrhoz mielőbb beter­jeszszék, hogy azokból az egész egyház egyesült véle­ménye alakuljon ; kijelentvén egyébiránt, hogy az egyetem egy önálló theologiai akadémia felállítása iránti eddigi törekvéseit ezután is folytatni fogja tekintet nélkül a mi­niszteri javaslat kedvező vagy kedvezőtlen sorsára." Ezzel a második nap tanácskozása, miután még elébb Hodzsa a jegyzőkönyvnek tótra való fordításával meg lett bizva bezáratott. A gyűlés harmadik napján a tót imádságos és énekes könyv (a „Zpesnik és Tranoscius") kiadatásának kérdése intéztetett el. Utána a gymnasiumi újonnan dolgozott tantervre nézve a kiküldött bizottság oda utasíttatott, hogy aztmin­den intézetnek több példányban beküldvén, az a felett kidolgozandó véleményes nyilatkozatokat beszedje. Ezek után szőnyegre került a válasz megállapí­tása, melyet a convent a pápa azon körleve­lére szándékozott volt adni, melyben a reformatio kö­vetői, mint a krisztási hittől elszakadt tévelygők az egye­dül üdvözítő római kath. egyház kebelébe való visszatérésre és arra szólittatnak fel, hogy a képviselők által a zsi­natban részt vegyenek. De mielőtt a kérdés tüzetes tárgyalás alá vétetett volna, b. Prónay elnök ur figyelmeztette a gyűlést, hogy ez már superált dolog, s hogy a legtalálóbb válasz arra a körlevélre adva van már azon levél által, melyet a se­gélyért esedező pápa Vilmos porosz királyhoz intézett, melyben az elébbi levél szerint a Krisztusi hittől elsza­kadt tévelygő „kegyeshitü és istenfélő fejedelemnek" mon­datik. A convent az elnök e nyilatkozatát élénk helyes­léssel fogadta s az ügyet abbahagyta. Hosszabb vitára adott alkalmat az országgyűlés ál­tal megállapított államsegélyből a négy ág. hitv. supe­rintendentiára esett 20,000 ftnak azok közt miként tör­ténendő felosztása. A mult évben egyenlő részekben osztoztak, de ezt többen azért nem találták igazságos­nak, mert egyik egyházkerületnek nagyobb terhei van­nak, mint a másiknak, egyik jobban szorult segélyre, mint a másik stb. — Tétettek ennélfogva indítványok az iránt, kogy mikép lehetne a felosztást igazságosab­ban megejteni; mig Székács superintendens ur ál­talában a felosztás ellen nyilatkozott és az államsegélyt egy közös alap alakítására kívánná fordíttatni. Végre Z s e d é n y i indítványára az lett a megállapodás, hogy kiküldetett egy bizottság, mely, mig egyfelől ez ügyet bővebben megvizsgálván, jelentését beadandja, más felől az országgyűléshez intézendő kérelmezést teend fel az iránt, hogy az államsegély összegét fölemelni méltóz­tatnék. Az ág. hitv. tanárok számára alakítandó nyugdíj­intézet alapszabályairól adandó jelentéstétellel C é­k u s István hely. superintendens ur bízatott meg. Élénk vitát támasztott még a Hodzsa esperes urnák a tiszai egyházkerület azon intézkedése ellen emelt panasza, mely szerint a n.-rőcei gymnasium utasit­tatik, hogy iskolai bizonyítványait nem csak tót, hanem magyar nyelven is állítsa ki. Hodzsa állítása szerint, ha a gymnasium arra köteleztetik, félő. hogy annak gyámo­litói akkor pártfogásokat az intézettől megvouják, kéri tehát az egyetemes gyűlést, hogy az egyházkerület abeli intézkedését hatályon kivül tegye. Hurbán tót nyelven tartott hosszú beszédben Hod­zsa előterjesztését pártolja; Cékus ellenben határozottan ellene nyilatkozik. — Jó soká tartott vitatkozás után magok a panaszosok is beleegyeznek abba, hogy a bi­zonyítvány rovataiban felsorolandó tantárgyak és az osz­tályzat magyarul is ki legyenek fejezve. Ez volt utolsó tárgya a három nap tartott nagyér­dekü gyűlésnek, melyet b. Prónay elnök ur rövid szívé­lyes beszéddel berekesztett. Tisztújítás Felső-Baranyában. Felsőbaranyában a tisztújítási gyakorlat szempont­jából lemondott tisztviselők helyébe megválasztattak : Főssperesnek Munkácsi Albert, — alesperesuek Alföldi Sándor, főjegyzőnek Hamar Pál, aljegyzőnek Bajó Károly, — Tanácsbiróknak Kimiti László, Bátori István és Szűcs János lelkészek. Segéd gondnoknak : Gózon Lajos, világi tanács bírók­nak : Ráski Mihály, Nagy László tanfelügjelő, — Szik­szai János, Thali Sándor, Vajda János, és Gyenes Pon­grác urak. Az elválasztott tisztviselők közül azonban nem fo­gadta el a választást, jelesen a főesperes és két tanács­bíró. Mindegyik körülményeivel mentegette magát. A prot. egyházi ügy a ,,Magyar Újságban". A „Magyar Újságban* megjelent következő cikket curiosum gyanánt a végett közöljük, hogy lássa a mi t. olvasóközönségünk, mely alakot Öltenek az egyházi ügyek, ha oly téren vitattatnak meg, hol egyéni vetélkedések szolgálatába szegődött tollak által az egyik fél egyoldalú ügyvédkedése törvénylátó te­kiutélylyel ruháztatik fel és párlcé^zatok elfelejtetik az emberrel a vallási dolgokat megi'lető tiszteletet. Lapunk olvasói emlékezhetnek rá, mi vélemény­nyel voltunk mi e kérdésről, midőn kifejlése első stá­diumán voit, a jövő számban pedig ki fogjuk fejteni

Next

/
Thumbnails
Contents