Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-16 / 41. szám

1585 1286 badság- adassék, bogy saját meggyőződéseik szerint rendezhessék és vezethessék iskoláikat. (Wolfr. 1869. 14. 1.) G r e u t e r reichsrathi képviselő már hivatolt beszédében egyebek közt ezeket is mondja: „Az iskola a házi nevelés társadalmi szervezete" s annál fogva az egyházzal szerves összekötetésében áll. „Ha e parancs nem vétetik tekintetbe, nem sértetik-e meg ez által a hangosan kikiáltott lelkiismereti szabadság? . . Ha kényszerítenek valakit oly iskolába járni, hol többé nem az autonom vallás szerint tanítanak, egy jelentésű a köznyugalom lerontásával s a közműveltség elleni cselekedettel. . . . A szülőknek tehát joguk van minden beavatkozás ellen tiltakozni, mely jogaiktól fosztaná meg őket. . . . Azt is mondhatom önöknek, hogy e törvény, ha keresztül vitetik, komoly aggodalmakra szolgáltat okot Ha következetesek akarnak lenni, akkor az oktatás szabadságát kell proclamalniok. Ekkor engem magok közt fognak látni." stb. Hollandiában Groen van Prinsterer, az orthodox párt vezére szerint az ottani iskolai törvény melletti párt taktikája a vallásszabadság ellen van intézve." E tudósításhoz, melyet a „Figyelmező" után irtunk ide, Révész Imre hozzá teszi: „Én is részemről teljes tökéletesen meg vagyok győződve, hogy mihelyt a magyar prot. közönség a mi törvényünket közelebbről és az ő gyümölcseiből is meg fogja ösmerni, nyilván be fogja látni és érezni, hogy nálunk is nem csupán iskoláink léte és autonomiája, hanem ezekkel együtt ezeknek forrása és alapja t. i. a lelkiismeretnek és a vallásnak szabadsága is forog kérdésben." Ugyan ő másutt igy ír : „Ne feledjük egy percre sem azon igazságot, miszerint a valódi szabadelvűek szerint, a tanítás és nevelés vagy iskolatartás joga eredetileg és voltaképen sem nem az egyházé, sem nem az államé, hanem a s z ü 1 é k é, és a szülék ezen jogának épen és sértetlenül fenn kellene tartatnia, még azon esetben is, ha a nevelés és oktatás ügyének legfelsőbb vezetése, nagyobb siker biztosítása végett, vagy bármi más célból, az egyház vagy állam kezébe tétetett le." Másutt ismét: „Nálunk a nevelés és tanítás vagy iskolatartás joga a szüléké és a szülék azon szövetségé, a mely magyar reformált egyháznak neveztetik." S ebből folyóiag következetesen nem barátja a tankényszernek, midőn mondja; „Yédni és ápolni a szülei jogokat, lehetővé tenni a szülei kötelességek minél célszerűbb teljesítését, s a szüléket kötelességük teljesítésére buzditni, szerkeszteni, erkölcsi-1 e g kényszeríteni ez lenne gondolatom szerint bárhol is egyik kelléke egy célszerűbb iskolaügyi szervezetnek." (Figyelm. 151. 129. 163. és S. P. Fűz, 1869. 307. 1.) Franciaországban Duruy volt közoktatási miniszter erélyes javaslataival szemben a klerikális párt élén K o 1 b Bernárddal s egyebekkel szintén a szülei jogukra hivatkoztak, s a tankényszer ellen nyilatkoztak, melynek behozatalát meg is buktatták. Meg kell hagyni, igy szó-Iának, minden családatyának azt a jogát, hogy gyermekét ugy nevelhesse, a mint neki jónak látszik. Hasonló szellembn vezércikkezett a L o n k a y lapja is (1869. 33. 34. 35. sz.) n.) Belgiumban az alkotmány 17. pontja igy szól : „A tanítás szabad. Minden präventiv rendszabály tilos" stb. s Lucas Józs. a maga könyvében („Der Schulzwang, ein Stück Moderner Tyrannei") nem győzi dicsérni e szabadság áldásait, melyek következtében az „ős egyház" a jól sorakozott lelkészi és szerzetesi rendet hathatós tevékenysége következtében ismét teljesen urává lett a helyzetnek. A jezsuiták által szerkesztett „U n it a C a t h o 1 i c a" írja tárgyunkra vonatkozólag : „Ha a forradalmárok minket kényszeríteni akarnak a tanulásra, ez nyilt zsarnokság, mert ily tankényszer nem egyéb, mint nyilt zsarnokság, tévtanok hallgatására és terjesztésére való erőltetés. A Protestantismus szülötte az, mely Németországon jött világra s Luther és Nagy Fridrik által növeltetett fel, mely a mi ifjúságunkat a hitetlenség mérges terére vezeti. Ha ez haladás, akkor mi az elmaradottságot tartjuk szerencsének. Inkább legyen a nép tudatlan, inkább legyünk barbarok!" (Wolframnál 1869. 136. 1.) Szeremlei Samu. (Folyt, köv.) Az alsó borsodi ref. egyházi megye néptanítói karának Miskolcon 1870-ik év szept. 30-án tartott alakuló gyűlése. Az idő halad, s a benne felszínre jövő események óriás léptekkel mennek előre. Ki tagadhatná, miszerint az események, mint egy-egy itélő bíró állanak az emberiség előtt, ha az idő folyamában felmerülő s önként kínálkozó eszközök által ezeknek fejlődését, előbbre vitelét napról napra halasztgatjuk ? Sőt mondhatni: saját terünkön ejt el a visszaidézhetlen idő, mert a veszteglés halál, haladás az élet ütere! Valóban nincs életmező, melyen ez inkább igazolná magát, mint a népnevelésé! De mivel minden egyes erő — bármily kitartás, törekvés jellemezze is azt, a közügy iránti érdeklődés a legmélyebben áthatotta legyen is azt, támogatás nélkül egyszer megöregbül, gyengévé lesz: épen ezért gyházmegyei néptanító testületünk hallgatva a kor intő szózatára, vállvetve odamüködött, miszerint magasztos hivatása könnyebb megoldhatása tekintetéből egyletté alakuljon, s mit az egyes erők külön nem, azt egyesülve célhoz juttassák. E célból kiindulva: a n. t. alsóborsodi e. megye szept. 1-én Ernődön tartott közgyűlésén Vas Endre miskólci tanitó ur egyházmegyénk kormányzóságának felénk fordítandó figyelmét kérve: azon nemes támogatásban részesitteténk, miszerint szervezkedésünk határidejéül N. t. Prágay Lajos esperes ur szept. 30-án Miskolcra kitüzé, — hová szeretetteljes, bátorító felhívása folytán az egyházmegye néptanítói karának uagyobbrésze készség-