Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-09 / 40. szám

1167 1270 növendékek. A növendékek száma 85, ebből róm. kath. 62, gör. egy. 1, gör. kel. 4, ref. 6, evang. 8, unit. 1, zsidó 3. Fiu 55, leány 30. Magyar 55, német 30. * Székesfehérvárt, mint a M. Á. irja, nagy szerencse érte, mert egy régi szent csontot kapott, sz. Gellért ereklyéjét Simon úrtól, Iii egy velencei pa­tríciustól kapta. Természetesen a legbiztosabban consta­tálva van, hogy a Gellért csontja, ebben még kételkedni sem lehet, s épen azért sajnálja nevezett lap, hogy csak közszemlére, s nem egyszersmind csókoltatásra is volt kitéve. Vájjon hány kabátos ember csókolta volna meg. * Buesujárók garázdálkodása. Augusztus 3-án egy bucsumenet indult Budáról Bessenyőre. A lánchidon át kellett menni, de a buesujárók hivatkozván szent céljukra, nem fizettek. A vámosok azonban visszajövet fülön fogták őket az adósságért is Lárma lett, a bucsus nép mit se akart hallani a fizetésről, előljárván e tekin­tetben e nagyon tisztelendő kapucinus atya. Midőn aztán a vámos vámosi mosdatlansággal szemére veté a nemfizetésre vonatkozó kolomposságát, állitólag a kezében levő kereszttel főbe kollintá a páter a vámost. Hogy fizetett-e a nép, nem tudatlk, de a haragos páter tör­vényszék elé idéztetett. A napokban lesz a tárgyalás. * Gfyászliir A kitűnő készültségi Nagy Fe­renc Imre ref. segédlelkész, több évi aszkóros szenvedés után elment oda, hol nincs többé fájdalom. Rég el voltunk készülve a csapásra, s mégis fájdalmasan érint, midőn bekövetkezett. Nyugodjanak békében porai! * A vallás- és közoktatás m. kir. minister a sártspataki államképezde igazgató-tanácsából kilépett Petrassovics Sándor helyébe Rik Jakab sárospataki gyógyszerészt nevezte ki. * A pesti kereskedelmi akaclemii épületét okt. 2-án d. u. 10 órakor nyitották meg fényes és népes gyülekezet jelenlétében. * Tiltakozás lapunk érdekében közelebbről „Népiskolai Lapok" cim alatt egy pápista felekezeti közlöny indult meg, mely azt állitja, hogy lapunk itt ugy védi a felekezeti iskola álláspontját mint ő. Isten mentsen! Zafféri ur bizonyosan nem ismeri erős harcainkat az ő és saját felekezeteseink ellen. Kénytelenek vagyunk tiltakozni az ellen, hogy lapuukat az övével egy sorba állitsa. Nekrolog. A b a d a 1 ó i népes gyülekezetnek érdemes lelki­pásztora, tiszteletes Bakó Balázs ur nincs többé ! Az 1812-ik évben Szabolcs megye Gáva községében született, hol atyja iskola-tanitó volt. Tanulmányait a sárospataki anya-iskolában szép sikerrel végezvén, elébb ugyan ott viselt a fensőbb osztályokban segédtanári hi­vatalt ; majd leküzdhetlen vonzalma és hivatása által vezéreltetve, az egyházi pályára lépett s a beregi egy­házmegyében kezdette meg — mint segédlelkész hivata­lát. S csakhamar megnyilt előtte a tér, melyen hosszú évek során keresztül apostoli buzgósággal, becsületességei, állhatatos jelleme megőrzésével mind halálaig hiven mun­kálkodott. Rendes papi hivatalát Tivadaron kezdette meg, folytatta s bevégezte Badalón és épen ez utóbbi most már szépen virágzó egyházban — mint 20 évi lelkipásztori működése színhelyén emelt magának mara­dandó emlékoszlopot. Megvalósítása volt élete kezdetben kitűzött törek­vésének : okosan és jó célra használni fel minden pil­lanatot. Ilyen élet mellett szerzett érdemeit általánosan elismerték és méltányolták tiszttársai s bizonyára nem ezek irigykeJése s rosz akaratán, hanem példás szerénységén és soha meg nem másított szilárd elhatározásán — hogy saját egyháza jóléte s felvirágoztatásának óhajt élni, mult mind annyiszor, hogy az egyházmegyei hivatalok legdi­szesebbikére nem emeltoték. A helyett, hogy inegyeszerte fényleni s még valóban kitűnő lelki tehetségeivel is ra­gyokni akart volna: állhatatosan megmaradt falusi papi szerény állásában, melyben nemes törekvésű lelke mindig talált magának tenni valót. Erélyes eljárása által vitte oda a badalói egyházat, hogy ez most egyike ama kevés számú egyházaknak, melyekben minden iskola kötelezett a szó teljes értelmében kényszeríttetik iskolába-járásra s hol az egyházi belhivatalnokok fizetéséből soha nem marad hátráiék másik évre. S ha sikeres és áldott volt kitartó munkássága : nem kevésbbé tette áldottá emlékezetét nagylelkű vég­rendelkezése által. Rokonai közül nem vélném, hogy a legtávoliabbakról is megfelejtkezett volna s azok körén tul talált nemes szive elég szűkölködő rokont egyházában s hazánk több főiskoláiban. Homályos visszaemlékezésem nyomán is dicséretre méltó adatokat sorolhatok el vég­rendeletéből ; nevezetesen: a badalói egyháznak 30 hold földet, a paplak mellett fekvő belsőséget s 250 frtot, a sárospataki s debreceni főiskoláknak 300—300 frtot, a máramaros-szigetinek 200 frtot, a beregszászi gymnasi­umnak 400 frtot, a beregi egyházmegyében alapított pap-és tauitói gyámintézetnek 900 frtot, s a tivadari egy­háznak, metyben kezdette rendes papi hivatalát 200 frtot hagyományozott. Egy ily férfiú halála, ki minden erejét s igyekeze­tét egyház és iskolaügy előhaladásácak szentelte, méltó részvételre szólította vidékünket. E részvételnek volt bizonysága ama tekintélyes számú egyházi és világi rendű diszes közönség, mely szomszédos helyekről a szo­morú hir hallatára az elhunyt jeles férfiú hallgatóinak fájdalmában osztozni megjelent. Mult hó 24-kén tudós Kirner Ede ur agyszélhü­dés következtében egészen váratlanul történt halála mély gyászba ejté a m, herényi németajkú ág. hitv. ev. egy­házközséget, mely benne alapos készültségű buzgó taní­tót vesztett el, ki 18 éven által hiven sáfárkodott a népnevelés mezején. A boldogult még csak 40 éves volt és egy kesergő özvegyet s nyolc kiskorú árvát hágy maga

Next

/
Thumbnails
Contents