Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-02 / 39. szám

1167 1230 kodva vagy épen nem is oldja meg, s ez önkénytelenül arra a gondolatra hoz benőnket, hogy az iró, mire megkezdett munkájának már befejezéséhez ér, belefárad a munkába, s nem tekintve arra, váljon elérkezett-e az idő annak befejezéséhez, csakhogy lerázza nyakáról, végét szakítja. E hibát leszámítva, Jókay regényei alig hagynak maguk után kívánni valót hátra. Mindazt, amit itt regényeiről általánosságban mondottunk, áll a „Fekete gyémántokéra is; s ennélfogva szükségtelennek tartjuk azt egy szóval is ajánlani, meg levén róla győződve, hogy, mint Jókay előbbi regényeit, ugy e legújabbat is nálunk minden olvasó örömmel megszerzi magának. Magyar-orosz népdalok. Fordította F i n c i c k y Mihály. Kiadja a Kisfaludytársaság. Ara 1 frt. A Kisfaludy-társaság egyik fő feladatául tűzte ki a magyar népköltészet termékeinek gyűjtését. E mellett Magyararország idegen ajkú népeinek költészetére is kiterjeszté figyelmét, s azoknak jelesebb termékeit lefordíttatván, időről időre kiadja. Mostanáig csak egy ily gyűjtemény látott napvilágot, a tót népdalok gyűjteménye, de ez évben egy másik is napfényre került „magyar orosz népdalok" cím alatt. Ez költeményeket jeles fiatal irónk, Fincicky fordította magyarra, s rendezte sajtó alá. Fincicky jól ír, s ő az egyetlen ember honunkban, ki az orosz irodalmi é3 népnyelvet tök élete sen bírja s ha a két tényhez még hozzátesszük, hogy e gyűjtemény a Kisfaludi társaság felügyelete alatt készült: akkor részünkről minden további ajánlat fölöslegessé válik. Az A e s t h etika Greguss Ágos t t ó 1. ára 20 kr. Az előttünk fekvő kis füzet Gregussnak egy értekezését tartalmazza, melylyel 1870, május 9-én széptani előadásait az egyetemen megkezdette. Kisújság. I f j u s á g i k é p és hetilap. Lapvezér: Dr. Riedl Szende. Szerkesztők: Andrássy Mihály és Dolinái Gyula Előfizetési ára e-g észévre 4 f r t. E lap valóban hézagtöltő a lapirodalom terén. A mutatványszámból következtetve a kisebb 6-14 éves gyermekeknek kedvenc lapjukká nőheti ki magát; s ezen egy percig sem kételkedünk, miután oly kitűnő egyén áll annak élén, mint Riedi Szende. Az ő neve elég biztosíték arra nézve, hogy a „Kis újság" állandóul olyan jó marad, mint amilyen jó ellőtiink fekvő mutatvány száma. ISKOLA Ü ii Y. « A cultusminiszter Somogyban. Báró Eötvös József cultus miniszter ur folyó hó 15. és 16. napjait Iharnos-Berényben töltötte az Inkey család körében. Dacára annak, hogy hivatalos elfoglaltságai csak pár napot engedtek neki azon család körében töltenie, melyhez a legközelebbi rokonság, az atyai gyengéd érzet s a legszentebb érzelmek kötik, még is a pár napot is arra használta fel, hogy az iharosi kath, és az iharos-berényi ágost. evang. iskolákat Nagyságos Inkey József ur kíséretében meglátogassa Én csak az utóbbi iskolában történt megjelenését akarom pár szóval érinteni. A ininis/ier ur 0 nagyméltósága dacára a nyári szünidőnek is telt iskolát talált, s a tanulók bemutatták miniszter ur Ő nagyméltóságának tenulmányaik eredményét. Különösen a történet, földrajz, számtanból hosszabban feleltek miniszter ő nagyméltóságának hozzájuk intézett szabatos kérdéseire, többen pedig a növendékek közül magyar és német nyelven olvastak. A nép gyermekeit elragadta miniszter ur gyengéd és nyájas leereszkedő modora úgyannyira, hogy a távozó miniszter ur Ö nagyméltóságát az ifjú nemzedék élénk éljenei kisérték. Reméljük, hogy a hivatásának magaslatán álló államférfiú meggyőződött nálunk arról, hogy protestáns egyházunk az Ö magas törekvéseit méltányolja s iparkodik lankadatlan erélylyel a népnevelést előre vinni. De az iharos-herényi ágostai evang. egyházra is feledhetetlen leend. azon nap. A nép látta, hogy az ő mivelődése honunk kitűnő kormányférfiának komoly gondját képezi; látta azon férfiút, ki az ő szabadelvtiségének nem csak szóval s Írásban buzgó hirdetője, hanem tettekben is bátor harcosa s egyházunk áldást kíván azon férfiú működéséhez, ki annyiszor kénytelen tapasztalni a felekezeti, érdekek által elfogultak akadékoskodásait de kinek mégis fenkölt szelleme a szabadságért és az igazságért lelkesül. Ih.-Berény 1870. szept. 20. A n d o r k a János, lelkész és esperes. lisiflOItlti egyház és isk la. * A „Times egy cikkében, az olasz csapatok R ó m á b a bevonulása alkalmából többek közt következő észrevételeket közöl: „Az utolsó pápa egyszersmind az utolsó hazafipápa is volt. IV. Pius épen ugy kezdé pápaságát, mint ama Sándorok s I n c z é k, kik a lómbárdiai ligák fejei voltak, s mint ama J u 1 i u s o k, kik ezt kiálták: „El a barbárokkal!" s épen úgyis végzé azt, mint amazok. Neki trónra jutásakor könyei s áldáslai voltak Olaszország számára; ő „szabadelvű pápa" volt. De ő a béke istenének szolgája volt, s nem harcol atott saját népe ellen. Mig „a chassepotok csodákat mivelhettek", nem igén tanúsított iszonyt a vérontástól. De most, midőn zuávjai nem álhattak ellent tovább a nagyszámnak, megemlékezett, pápai zászlójának színéről. Ám legyen ! Az olaszok meghóditák pápájukat. Ezentúl béke létezik köztük, sőt még jóakarat is létezhetik. Bármit 79*