Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-02 / 39. szám

1167 is egyletekben e reform és haladás terére, mig nem késő. Szepes-Bélán Szept. 25-én 1870 Weber Samu. ev. lelkész. Könyvismertetés. „Paedagogiai tanulmányok" irta Dr. Pauer Imre. a szombathelyi főgymnasium igazgatója. Ami a társadalmi átalakulást oly nagyon nehézzé, mondhatnám fájdalmassá teszi, az azon körülmény, hogy az uj eszmék, midőn életbe léptet tettnek, rendesen feriálló életviszonyokba ütköznek, és existintiák megsemmisitésével fenyegetnek. Szerencsére az eszmék hatalma a nemesebb természetek felett, még az önfentartási ösztönnel rokon önzésen is diadalmaskodni képes. Hányszor tapasztalhatni, hogy épen azon emberek, kik leglelkesültebb úttörői az újnak, az életben oly állást foglalnak, mely törekvésök eszméjével ellenkező alapon nyugszik; érzik, hogy magok alatt vágják a fát, mégis meggyőződésöket követik, mert keblök istenének sugallata ellen nem tudnak cselekedni. Ez a társadalmi fejlődés folyamatában egyfelől tragicum, mely részvétünkre, olykor bámulatunkra, becstilésünkre mindenkor érdemes, másfelől biztató, amennyiben az emberiség történelmében uralkodó erkölcsi világrendről oly kézzelfogható tanúbizonyságot tesz, melyet a materialismus legkonokabb hive is igen gyakran saját életével erősit meg. Mi költötte fel bennem e komoly gondolatokat, a kézalatt levő nem nagy terjedelmű, bár gazdag tartalmú mű ismertetésénél, elmondom mindjárt. Dr. Pauer Imre ur, a szombathelyi premontrei főgymnasium igazgatója, tehát szerzetes, a középkor legridegebb institutiojának tagja, és ime oly könyvet irt, mely a társadalmi lét leglényegesb alapjára, a nevelésre nézve, a modern világ legszabadabb haladási elveibő, kiindulva oly eszméket hirdet, és feladatait ugy fejti meg hogy ha hivatalos állásából nem tudnók, hogy szerzetbeli. azt kellene hinnünk, hogy a kor szabadsági nagy elveinek valami világi előharcosa. Bizonyosan senkisem várja, hogy én emeljek szót a szerzetek fentartása mellett, még ha oly szerzetek forognak is kérdésben, mint.a premontreiek, bencések, kegyesrendiek sat. kik, hazánkban legalább mint a nemzeti mi velődós buzgó napszámosai, életöket önzetlen odaadással a legnemesebb foglalkozásnak szentelték. Ha korunk a szerzetesi életet állhatatosan ellenzi, ezt nem annyira vallási, mint nemzetgazdászati, socialis okokból teszi; de épen mert igy van, épen mivel azon ellenzésbe fanatizáló motívumok nem vegyülnek, azt kellene várnunk, hogy a társadalom, midőn az institutiot helyteleníti, táplált ellenszenvét az individumokra át 1226 nem viszi, annyival inkább nem oly esetben, midőn az egyesnek működéséből az uj észmékhez való hű ragaszkodás, nyíltan és leplezetlenül kitűnik. Szerző, ugy jelen műve, mint egyéb nem rég megjelent philosophiai munkáiban fényesen bebizonyította, hogy a tudomány felkentjének lelkét születés és más esetlegességek fogva nem tarthatják, s hogy a gondokolzó fő, ha egyszer az életállás vonta korlátokon áttört, sza adon emelkedik az ész- és természetszerüség magas régióiba, Irodalom története első füzetében (96—97) szerző a scholastikáról szólván, igy nyilatkozik: Midőn az egész scholasticisms alapjául felvett feltevés : a dogmák rationálizálása, vagy az isteni kinyilatkoztatásnak tudományos bebizonyítása lehetlennekjmutatkozott : a scholastikának — emez alap megdőltével — menthetlenül enyésznie kellett. A scholasticismus alapfeltevésével merőben ellenkezett meggyőződésnek : az ész és kinyilatkoztatás egyesithetetlenségének érvényre jutása a törekvés : visszaszerezni a phil. tudomány önállóságát; az egyház-tekintély hanyatlása, — mind oly tényezők voltak, melyek a korszellemben gyökerezett e hatalom egész erejével munkáltak a scholastica megdöntésén, s elvégre is végveszélyt hoztak a fejlődés-történelmében, csak is arra szorítható, hogy az egyház érdekei végett követeltrationálisálása által a dogmáknak, tudtán s akaratán kivül, az öntudatos gondolkodásnak, az észtevékenység elismerésének utat nyitott s az uj kor létrejöttét hatalmasan sietteté. Továbbá „az újkort közvetlenül létrehozott főbb momentumok"-ról szólván, többek közt igy nyilatkozik: Fontos tényezőként szerepelt: a természettudományok uj életre-ébredése is; leginkább azért mert nagyon megkönnyítette a phil. szellem m^gszabadulhatását az egyház-tekintély bilincseitől, s mert a tapasztalásnak — mint a megismerésnél egyik lényeges tényezőnek jogosultságát beismerni megtanitá Midőn a tudományos alapon eszközölt természet-észlelés, egész tömegét rombolná szét a hagyományos vakhit alapján keletkezett tévelyek — és előítéleteknek ; ápolná a kétkedve kutató szellemet, az eszmélést, az önállóságot: megismerteté a puszta formalismus ürességét s a tekintély semmiségét a tudományban." Az elfogulatlan szpflem, mely ez idézetekből szól, ihlette szerzőt az előttünk fekvő munka írása alatt. Jellemzőbben címezhette volna munkáját a szerző igy: „Az oktatás és nevelés elvei és alapjai," mert amint mindjárt meglátjuk, azokról van e könyvben szó. Álláspontját az első bevezető cikkben szerző igy ecseteli: „Tagadhatatlanul bizonyos, hogy szabadabb hatáskörben mozogni csak az tud, ki müveit értelemmel van ellátva átérteni a kor szellemét, nemes lelkesültséggel 1

a kor szellemében nyilatkozó eszmék iránt; s szilárd akarati erővel amaz eszméket megtestesíteni. Mig a félszeg értelem a korunkban annyira elterjedt álfelvilágosultság, mely legtöbb esetben elv — s erőtelen akarattal van egybekötve, az okszerű haladásnak csak 79