Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-02 / 39. szám

1167 1221 narium és azzal összekötött gyakorlatok nélkül nem is képzelhetnék. Hogy a bibliai szláv nyelv honi egyházi viszonyaink közt el nem maradhat, magától értetik; a miért, mintán azt maga a tanterv is csak „feltételesen" kötelezőnek jelzi, nem láttam helyén mint a theol. tanfolyamhoz tartozó tárgyat felvenni. Erre nézve is az az észrevételem, hogy. már a gymnasiumban kelletvén ennek alapját vetni, ezen tárgy mivelését inkább a tanfolyam mellett alakitandó seminariumba utasítanám. A mi az acsai tanterv II. év első felében előforduló hermeneufcicát illeti; arra a sz. irás magyarázatára szánt hetenkénti 8 órából lehetne egyet egyet szakasztani. Készakarva nem jeleztem azt különösen, miután azt az exegesistől külön választva képzelni sem tudom. Hogy az előttünk fekvő tantervből: a Jézus élete, bibliai theologia, egyházi statistika, vallásbölcsészet és bölcsészeti erkölcstan kimaradtak, azt lényeges hiánynak nem tartom miután, ha annyit szánunk a sz. írásnak magánam, szóval az exegetikai tanoknak, mint a mennyi tervemben jelelve van; okvetlenül a Jézus élete minden mozzanatainak is elő keilend abban fordulnia. A bibliai theologiának és a vallás bölcsészetének a hittan mellett; a bölcsészeti erkölcstannak pedig a ker. erkölcstan mellett szükségkép elő keilend fordulnia, ha csak túlságosan korlátolt álláspontról nem akarjuk felfogatni a tanulóval a nevezett tudományokat. Úgyszintén nem tartom hiánynak az acsai tantervben az egyházi statistika és a zsidó archeologia*) kimaradását. Hiszen kell a tanuló magán studiumára is valamit bizni! Mind ezeknél elégségesnek látom a tanár tanácsadását és útbaigazítását. Fő, hogy a tanulási szellem, kedv és öntevékenység ébresztessék a tanuló ban. Ez pedig aligha történendik ott, hol minden készen kitálaltatik a tanulónak. Tehát nem hiány, ha némely tárgyak a tervből ki is maradtak. Hanem igen is nagy hiány szerintem az, ha oly tárgyak maradnak el, melyekre nézve a tanár részéről több kívánatos, mint csak a tanulási kedv és szellem ébresztése. Ilyeneknek látom a dogmák történetét és amagyar evang. egyház történetét. Ez utóbbit annyival inkább, hogy itt még legjobb történészeink is még mind eddig a források kutatásaival *) Bibliai archologia előfordul benne. küzdenek, és nincs mű. melyre utalva a tanulót útba igazíthatnék. A hazai egyház múltjának ismerete nélkül annak jelene viszonyait nem érthetni; saját egyházi viszonyaink ismerete néikü pedig sikeresen gyakorlati papi hivatalt kezelni, lehetlen ! A mit az acsai értekezlet a vizsga miben létéről és megtartása módjáról mond, azt helyesnek találom, és e részben az értekezlettel egészen egyetértek. Egyébiránt hiszem, hogy itt is állni fog az: „usus nos plura docebit." Petz Gr y u 1 a. A népiskolai vallástaiiitásról. Korábbi cikkemben, a midőn határozottan ellene mondottam Litkei P. azon nézetének, mely szerint a vallástanítás a községi tanítóra bizassék, hallgatag egyetértettem Szász Károlylyal, ki azt óhajtja, hogy lelkészek tanítsák a vallást a népiskolákban. A feltett kérdést ez oldalról ezúttal is mellőzöm, annyival is inkább, mivel azt e tekintetben a 36-ik számú prot. egyh, isk. lap vezércikkében nagy részben megoldva látom. De igenis szólok a vallásról, mint népiskolai tantárgyról. Az emiitett vezércikk írója, ugy látszik, hajlandó pártolni az egyetemes vallást népiskolai tantárgyul ; de csakis ugy látszik, mert a cikk további folyamában ellene ugyan nem szól, de mellette sem sokat bizonyit. És én kimondom, hogy az egyetemes vallástanítás egy részt lehetetlen, másrészt céltévesztő a szerint, a mint az egyetemes vallás eszméjét értelmezzük. Ha az egyetemes vallást ugy értjük, mint a felekezeti vallásnak ellentétét, ugy ennek tanítását népiskoláinkban lehetetlennek állítom. Lehetetlennek azért, mert egyetemes vallás il y értelemben ép ugy nem létezik, mint egyetemes világnyelv, továbbá azért, mert a prot. hitfelekezet sem most, sem jövőben nem szégyenli felekezeti jellegét és harmadszor azért, mert a magyarhoni protestánsok tudták és tudják felekezeti vallásukat iskoláikban tanitva az életben érvényesíteni. Azonban az egyetemes vallást ugy is érthetjük, a mint ezt Litkei Péter előadá s összehasonlító vallástannak nevezé. A vallásnak eként való tanítását feljebb céltévesztőnek mondám. Okát adom, miért ? Nem uj igazságot mondok, a midőn azt állítom, hogy a vallástanítás célja nem egészen ugyanaz, a mi egyéb tudományok tanításának célja. Mert, mig ezek megelégesznek az ismeretközléssel, addig a vallástanítás kiválóan az erkölcs-vallásos életben éri el feladatát. Ismeretszerzésre is céloz a vallástanitó; de itt nem állapodhatik meg. Neki nemcsak az észhez, de a szívhez is kell szólni, ebben a vallásos érzést felkölteni és ápolni. S ha ezt megtette, akkor- céljához már közel látja magát, mert tudja, hogy a mely szívben a vallásos érzés, az istennel való