Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-02 / 39. szám

1167 1216 Azonban kérdés, — ha még Sopron és Eperjes le is mondana saját theol. intézetéről, célszerű lenne-e a helv. hitv. testvérekkel szemben, kik öt theol. tanintézettel bírnak (Debrecen, Sárospatak, Pápa, Kecskehemét, Pest,) és a verseny következtében elegendő számú kitűnő lelkészi tehetséget szolgáltatnak honi egyházuknak: kérdés, célszerű lenne-e nálunk evangélikusoknál, minden verseny kizárásával, theologiánkat egy helyen összpontosítani. A miért is az eddig létező viszonyokat számba véve, jobbnak látnám, igen is a gymnasiumoktól külön válva, a mint az értekezlet is tervezi, de a meglevő theol tanintézeteket, mind a három theol. intézetünket megtartván, erőnkhez képest tágítani, sem mint, hogy kettőnek megsemmisítésével csak egyet szervezni és felszerelni. Ugyanis feltévén, hogy a német theologia, mely egész a jelen időkig tudományos képzettségünk alapjául szolgált, ezentúl is alapul megtartatnék : a történeti fejlődés szempontjából a soproni theol. tan intézet tulnyomólag magyar, a pozsonyi magyar, német és tót, az eperjesi pedig tulnyomólag szláv egyházi szükségeinknek volna hivatva megfelelni. Igaz, hogy egy akadémia hat rendes és négy rendkivüli tanárral, az értekezlet első lapján kitűzött célt könnyebben érendné el, mint három oly intézet, melyen mind anyagi, mind különösen szellemi erejűnk szétforgácsoltatván, messze elmaradni kénytelenittetnék a tökélytől. Azonban szem elől nem tévesztendő, hogy valamint a legkisebb háznak birtokosa szívesen áldozik és nélkülöz saját kis birtoka célszerű beren dezésére és vonakodik áldozni, ha készsége másnak javára vétetik igénybe : ugy egyes egyházkerületeink is inkább kétszeresen megfeszitendik erejüket, ha meg levő theol. intézeteik birtokában maradhatnak, mintha áldozatkészségük nem annyira maguknak, noha közvetve egész honi evang. egyházunknak javára leendne. A mi már a tanerőkkel való ellátást és az intézetek felszerelését illeti, nem tudom nem jővendünk-e nagyobb zavarba a szellemi erők mint az anyagi alap kiteremtésével. Az anyagi oldalt tekintve, lényeges előnyt nyújt, hogy minden eddig létező theol. intézetünk bir könyvtárral és tápintézettel. Továbbá mind azok helyiségein léteznek virágzó egyház gyülekezetek több lelkészszel. Nem nagy nehézséggel járna, ha a mint az a pozsonyi egyháznál már eddig is szokásban van, — egy a r. lelkészek közül vállalkoznék a gyakorlati theol. tudományok előadására. Részemről mindig hiányt láttam abban, ha a theologia ezen ágát oly tanár adta elő, ki maga soha gyakorlati papi hivatalt nem kezelt (tanárságát megelőzött éveiben sem,) miután temérdek eset fordul elő, melyre nézve a legjobb elmélet és az ennek alapul szolgáló legnagyobb szorgalommal, máshonnan összehordott anyag nem adja meg a tanárnak azt a tájékozást, mint ha saját tapasztalásán okult. Kimondhatlan előnynyel jár, ha a tanár saját tapasztalata alapján nyújthat tanácsot hallgatóinak. A tanárok számát tekintve ezen egyénen (ki a gyakorlati theologiát előadná) kivül, ugy hiszem, négy, tehát összesen Öt tanárral egy-egy intézet beérhetné. Ez természetesen nem rekeszti ki azt, hogy ha arra képes és benső hivatást magában érző ifjabb férfiak az intézetek helyiségein találkoznak, a r. tanárokkal versenyezve theol. leckék előadására mi privatdocensek ne vállalkozzanak, miután a végvizsgán ugy sem nézendi a vizsgáló bizottság, hogy kiknél hallgatták tudományukat, hanem a képességet, akár honnan szedték legyen is azt. A bécsi theol, institutum sem kezdte meg ötnél több tanárral; és akárki mit mondjon az ellen, tagadhatlan, hogy sok derék pap kerül ki onnan. Ha a vallási és közoktatási minister ur által a pesti egyetem keretébe illesztendő prot. theol. facultast vesszük is: alig jutandna nekünk ág. hitv. evangélikusoknak — a mennyiben ott a helv. és unit. felekezetek is egybofoglaltatni szándékoltatnak — abban is több öt tanszéknél. A mivel egyébiránt koránt sem akarom azt mondani, hogy mink is oda ne törekedjünk, hogy mihelyt csak lehet, teljesen felszerelt theol. akadémiánk legyen. Ismételve mondom, az ácsai értekezletben kifejtett eszmét tökéletesen osztom; sőt mint kitűzött célt oly eszmének tartom, melynek létesitésén minden egyházát szerető evang. keresztyén legszentebb feladatának tartsa fáradozni. Csak hogy ez idő szerint még azon reménynyel nem merem magamat biztatni, hogy az oly hamar, mint magam is kívánnám, létre jöhessen. A mi az értekezlet második részét illeti, mely az előadandó tantárgyakról szól: igaz, hogy a tárgyak halmazát tekintve, kívánatos volna, hogy a theol. tanfolyam 4 évig tartson. Azonban tekintve a theol. pálya viszonyát más tudományos pályákhoz hazánk-