Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-09-04 / 35. szám

1043 1084 a clericaiisok és szlovenek, mint egy párthoz tartozó hü szövetségesek kinyilatkoztatják,hogy csak jogfenntartás mellett lépnek be a birodaloii tanácsba; Tiról, Fe sőausztria német népségének többsége az ultramontanismus hálójába akadt, oly törekvésnek lett eszközévé, mely nem ismer semmi szentet, csak a papság uralmát, s ezt ugylátszik kész a birodalom romjain is érvényesitni; mert megizente Prágába, hogy a csehekkel solidarisan fog eljárni. Valóban dicső hazafias párt, ilyent akar nálunk is teremteLi a „M—ka az ő katholikus pártjában ! Hogy a dolgok ennyire jutottak, azért a vád jelentékeny része a lajtántuli kormány habozó magatartását terhelheti. Félrendszabályokkal maga ellen ingerelte a clerust, de nem vette ki kezéből azon eszközöket, melyekkel ártani képes. A linci püspököt elitéltette ugyan néhány napi fogságra oly bűnért, melyért hivatala elvesztésén kivül több évi fogsággal kellett volna lakolnia; de még azon szelíd Ítélet végrehajtására sem volt bátorsága. Az 1855-iki concordatumot eltörölte ugyan ; de a placetumot nem merte behozni, s habozását holmi liberális foszlányokkal takargatta. A polgári házasságot behozta ugyan a törvényben ; de tényleg a házassági ügyet mégis a papok kezében hagyta. Az iskolai törvényt, mely a miénkhez hasonló liberális szellemben van szerkesztve, letárgyaltatta ugyan a parlamentben ; de a felség megerősítését nem eszközölte ki rá, s igy e téren is minden a felingerelt clerus hatalmában maradt. És a mi legfőbb: meghagyta nagy jövedelmei birtokában, tetemes állami javakat és fizetéseket hagyott a kezén, hogy legyen mivel pártot alkosson az állam törvényei felforgatására. Talán hálát reménylett a bécsi kormány kíméletes eljárásáért ? Róma és hála ! Hogy is lehetne ilyesmire gondolni az ultramontánoknál, midőn csalhatlan pápájoknál tapasztalják épen napjainkban a legnagyobb hálátlanságot ? És mi történik ezalatt nálunk ? A mi ultramontánaink még nem haladtak annyira, mint az osztrákok, s nem is oly sietős az utjok, mert a választásokig még közeikét év van; de jól kiszámított szorgalommal törnek előre folyvást épen azon az ösvényen, melyet a szomszédban már megfutottak. Mindenféle kigondolható szent címeken kath. egyleteket, kath. casinokat szerveznek, — ez volt a Lajthán tul is a kezdet. A papság mindenfelé szenvedélyes nyilatkozatokat tesz közzé az istentelen pogány sajtó ellen, mely ékes cím alá ép ugy befoglalja a jobboldali Pesti Naplót, mint a baloldali Hont. A kath. politikai párt alakítására ki van adva a jelszó, s legújabban a bonyhádi területi papság nyíltan felmondta a barátságot a jobboldalnak, s nyilatkozatát a „M—Á" „megszivleiésül a kormánynak és Deákpártnak is" tette közzé szeptember 1-sői számában. A mi vérmeseink azt szoktai mondani az eféle törekvésekre, hogy nem lesz sikerök, mert a magyar nem hajlandó a vallásos fanatismusra. Pedig valószínűleg a magyar és a Magyarországon lakó más nemzetiségű katholikus sincs különb anyagból gyúrva mint a bajor, és ezenkívül sem a miveltségben nem áll magasabb fokon, sem az aránylag kisebb számú protestantismusnak nem volt rá oly nagy befolyása, mint ott ; és mégis Bajorország ultramontán kormány alá került, — s én egy nagy befolyású magyar kath. úrról tudom, hogy igy nyilatkozott: „Én ugyan nem hiszek semmit, de azért még is a katholikus párttal vagyok! "Hogy semmit nem hisz,abban nem kételkedem, mert ha csak annyi hite volna, mint egy mustármag, az ultramontanismustól elundorodnék. Két erős támasza van^nálunk is az ultramontanismusnak, épen ugy,mint más országokban. Egyik a mivelt katholikusok közö nyössége, másik az alsóbb néposztályok tudatlansága. E két tényezőt nagy gonddal ápolta mindenütt a jesuitismus, s e kettő biztosítja sikerét. De épen mivel a választásokig még közel két év van, a nemzetnek is van ideje az ultramontánok többségre jutását megakadályozni. Okuljon a kormány ós a parlament a bécsi szomszéd hibáin, s félrendszabályok helyett erőteljes intézkedések által szorítsa a papot is azon törvények alá, melyek alatt a közönséges állampolgár él. Különösen a csalhatatlanság ^kimondása után találjon alkalmat a clerust világos nyilatkozatra szorítni az iránt, hogy ragaszkodik e továbbra is a pápasághoz, mely az ősi hittől elszakadt ? E nyilatkozat után a törvényhozás bölcsesége könnyen megtalálhatja a nemzet biztosítására a helyes eszközt. Mig az osztrák-magyar birodalomban a kép ily setétnek tűnik fel: addig a kath. egyház körében megindult élénk mozgalomnak van egy kellemesebb oldala is, melyről következő cikkünkben szólunk. Kovács Albert.