Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-28 / 34. szám

1079 1080 lett vonatkozhatás előtt legbecsületesebb szándokból tett föltevésemet vádalapul veszi ellenem! Egyébiránt a jegyzőköny és jelen nyilatkozat között, már e pontra nézve is lényeges eltérés mutatkozik. Kissé szelídül az elöljáróság! Miután a mentegetődző nyilatkozatnak minden ferdített tételét megcáfolni hosszas és nem érdemelt munka lenne, — válaszomat pár, még teendő megjegyzéssel bevégezem. Tiltakozik az elöljáróság azon vád ellen, hogy ügyemben egy személyben működött mint vádló, kihallgató, elítélő biró. — De hát cáfolja is meg az istenért! ne csak tagadja! — bizonyítsa be, hogy nem Várady ur volt azon egyetlen egy gyűlésen, mely ügyemet bemocskolta, — a jelentést tevő, tehát vádló? — nem ő elnökölt e ott mint elitélő gyűlésen ? nem ő vezette- e a tanácskozást ? nem ő mondta- e ki az ítéletet ? — ő és mindenütt csak ő! — Egy gyűlésen történt a bevádlás, elitélés. — Egy ebéd utáni gyűlésen! több gyűlés e tárgyban nem tartatott. A „port a szemébe" játékot játsza az elöljáróság a közönséggel azon szavaiban a nyilatkozatnak, hogy „a végrehajtással a kormányzó tanácsot bizta meg." — Mily nagyot akart mondani! pedig, először is, itt a végrehajtás szónak nincs értelme ; legalább én köszönettel fogadnám ha az elöljáróság megmagyarázni szíveskednék; — szó szerint olyasmit tenne, hogy a kormányzó tanács utasittatik, hogy a hozott iiélet nyomán fülemnél fogva vezessen ki a tanteremből; — már pedig ilyesmit nem vártam be, mert még a határozat kimondása előtt elhagytam a tanács- (!) termet, tehát a végrehajtás végrehajtására nem volt szükség. — Másodszor pedig az a kormányzó Tanács, nem egyéb , mint pártfogósági gyűlés kicsiny alakban ; vagyis a mindennapi ügyekkel foglalkozó olyan kisebb körű gyűlés, melybe már csak a nagygyűlés „főbbjei" vehetnek részt ; — onnan már a tanárok is ki vannak zárva; de azért egyetlen tagja sincs, mely e pártfogósági gyűlésnek is tagja ne lenne, —tehát bizottmány; elnöke ennek is Szilágyi János, illetőleg, — itthon létében Várady ur! méltóztassék most mérlegelni azon nagy hangzású szót: „végre ezen határozat foganatosításával, a kormányzó-tanács mfgbizatott; mely különálló testület végrehajtó volt". — Ignotos fallit, notis est derisui! A kúnszentmiklósi eset, bár az némi levonásokkal ugy áll is, mint előadva van t. i. hogy ártatlanságom kiderült, mit sem bizonyít, mert azon esemény, itteni elmozdittatásom után lön tudomásra hozva, igy elmozdító elhatározásukra épen semmi befolyással nemlehetett. Végül arra figyelmeztett az elöljáróság, hogy egy „nevelő tanárnak oly fedhetetlen jelleműnek és tiszta magaviseletűnek kell lenni, hogy irányában a gyanúnak még csak gondolata se legyen feltehető" Tudtam, és tudom is, a mennyire az emberi gyöngeség, gyarlóság engedi, igyekeztem is életemet a szerint kormányozni ; de ha egyes embertől követeli ezt az elöljáróság, — mily fokán kell akkor állania neki mint erkölcsi testületnek az általa említett kívánalmaknak! ? vizsgálja meg magát s dobja ki szeméből a gerendát. Befejezésül legyen tudatva a t. közönséggel, mit, ha az elöljáróság az ügyet ujolag fel nem zavarja s engem nyomorban és becstelenségben bár, de mégis enyhült fájdalommal élt csöndes családi magányomból e cikkével ujolag fel nem ráz — soha világ elé nem hozok; — hogy elmozdittatásom napjának estéjén, az elöljáróság elnökétől egy levelet kaptam 50 frttal terhelve, — azon célból, hogy a történtekről hallgassak és utazzam el! —A pénzt köszönettel hiány nélkül vissza küldöttem, ugy-e t. Várady ur ? ha tán emlékezete csalná, Gábor fia tudni fogja, ki a levelet hozta; ha netalán az sem emlékeznék és Várady ur felhatalmaz, közlendem a levelet, melyet ereklye gyanánt tartogatok örökségül gyermekeim részére, hadd lássák, olvassák abból is, milyen jellemű volt az az erkölcsi testület, mely apjókat megbecstelenité, s öJcet nyomorba taszitotta. Dixi et salvavi animam meam! Sziget, 1870. julius 22. Marikovszky Gábor.