Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-08-28 / 34. szám
1071 1043 1071 Pályázat. Dobsina bányavárosának (Gömörmegye) községi felekezetiség nélküli iskolájánál a negyedik fiu osztályban, megfelelőleg a 6-ik évfolyamnak, a tanitói állomás betöltendő. Járulék: 602 frt o. é. évi fizetés, szállás természetben vagy pedig 105 forint szálláspénz, 40 mázsa széna, 4 szekér fa, egy konyhakert használata, a szokásos innep- és vásárpénz a tanulóktól. Kívántatik fentebbi osztályban az oktatás a miniszterialis tanterv szerint, netaláni tanítása a latin nyelvnek, alapos ismerete a német — mint előadási — és a magyar nyelvnek. Hivatalban nem lévő pályázók egyelőre egy próbaévre alkalmaztatnak. A pályázók felhivatnak, hogy kellőkép felszerelt folyamodványaikat szeptember hó 10-ik napjáig az iskolaiszék alulirt elnökéhez küldjék be. Dobsina, 1870. augusztus 8-án. 2-2 Gomöry Pál. A szatmár-németi helvét hitvallású YI. osztályú gymnásiumban. Tanári kellékek : Német nyelven könnyű s folyékony beszélés, tiszta német kiejtéssel, fogalmazási s irodalmi képzettség. — Magyar nyelv, s Mennyiségtan de csak az alsóbb osztályok tanítására vonatkozólag. Fizetés 700 frt. 8-ől fa, beszállítva, melyből egy tanterem füttetik. Pályázati őár határnap szeptember 15-ke. Tanárválasztás napja szept. 18-án. A folyamodványok kellő okmányokkal t. Farkas Antal tan. bi elnökhöz küldendők. Szatmártt, 1870. augusztus 10-én. Nagy Áron, 3—3 . jegyző. Felelős szeikesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Nyomatott a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói részvén r-társaság intézetében Pesten. Nyilt tér.*) Nyilt válasz a szigeti h. h. lyceum elöljáróságának elmozdittatásom ügyében tett nyilatkozatára. A szigeti helv. hitv. lyceum elöljárósága, nagytiszteletüséged becses lapja f. é. 28-ik számában, egy terjedelmes nyilatkozattal lép a nagy közönség elé igazolandó magát azon bűn iránt, melylyelmost egy éve vádolta, s melyért el is ítélte az egyetemes napi sajtó. Ezen nyilatkozat, akaratlan őszinteséggel, hogy ne mondjam együgyűséggel bevallja, hogy tanári hivatalomról nem egyébért, mint egy ártatlan hírlapi cikk Írásának beigazolatlan gyanújából csapattam el. Feltűnő azonban mindenek előtt azon körülmény, hogy az elöljáróság, ezen nagy fontosságú s reá nézve főleg a becsület szempontjából oly annyira kényes ügyben e végnyilatkozatot majdnem egy egész évi késedelem után tette meg. Feltűnő főleg azért, mert azon erkölcsi testületnek, mely magának az „intelligens" szép előnevet követeli, s mely magáról azt irja, hogy „nagy fontosságú *) Az ezen rovatban megjelenő cikkekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Szerk. hivatása érzetében nagyon jól tudja kötelességét", tudnia kelle azt is, hogy egy erkölcsi testületnek pillanatig sem szabad magán tűrni a megbélyegeztetés szennyét, s nem szabad oly megvető tiszteletlenséget tanúsítani az egyetemes sajtó iránt, hogy annak kárhoztató Ítélete ellen,— ha ugyan érezi, hogy a támadás méltatlan — az azonnali önigazolást, kötelességének ne tartsa. Törekszik ugyan menekülni a mulasztás e vádja alól, de oly módon, hogy csakis ujabb vádat gyűjt fejére; azt mondja ugyanis, hogy azért nem felelt akkor, midőn felelni kötelessége lett volna, mert félt, hogy a közönség, „elfogultság és szenvedélyből származottnak. tekinthette volna nyilatkozatát" ; vagyis más szavakkal, nem föltételezte a nagy közönségről azt a becsületességet, hogy az Ö hivatalos nyilatkozatát egyenértékűnek tekintette volna az én privát nyilatkozatommal, melynek pedig az elöljáróság „váratlan és lehangoló tapasztalata" szerint hitelt adott. Ezen föltevés értelmében várnia kelle tehát a végnyilatkozat közzétételével addig, mig gondolhatá, hogy most már felteszik róla, az erkölcsi testületről, hogy már talán nem ferdít! ? Pedig bizony ferdit az még most is, még pedig sokat és szembeszökőleg! sőt nem csak ferdit, hanem azon hiszemben, hogy a nagy közönség az ügynek magyarázó részleteit egy év alatt elfeledte, a hivatalos füllentésektől sem idegenkedik; ugyanis:
