Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-28 / 34. szám

1043 1054 sorsán megindult és aggódó jó pásztor segélykiálltása. Jól eső vonás beszédeiben az erős szentírási szinezet, az a bibliaszerü hang, mely az ujabb szónokoknál tünedezni kezd,pedig a prot. prédikációknak ez a legszebb ékessége. F ö r d ő s nem csak mint író, hanem mint több rendbeli prédikátori tár szerkesztője is kitűnő érdemet szerzett a gyakorlati lelkészet terén. Szász Károlytól két beszédet hozott a gyűjtemény. Valódi szónoki erő és ékesség jellemzi mindkettőt, s különösen pünkösti beszéde igazán épitő hatású. A pünkösti tárgy a legnehezebbek közé tartozik, jó pünkösti beszédet alig ismerünk; s annál inkább örülhetünk, hogy egy kitűnő erő remekül bánt el a nehézségekkel. De a reformatio innepére készült beszédén végig húzódó polemikus hang, bár igen érdekes olvasmány; de a szónoki hatást és lelki épülést nem mozditja elő* Ebben olyan theologiai, s illetőleg exegetikai irány ellen harcol az iró, mely meglehet, létezik valahol a világon, de tekintélyre sehol sem emelkedett. A mai nem orthodox theologusokat lehetetlen azzal vádolni, hogy nem tanulmányozzák eléggé a bliliát, mert ebben csakugyan felülmúlják az orthodoxokat; azt sem vethetni szemökre, hogy saját vélemény őket csúsztatják a bibliai szavak alá, mert ez a már rég megboldogult vulgaris rationalismus bűne, mely a confessiot elvetni is, megtartani is akarta, a csudát el is fogadta, meg is tagadta, s átalában a mit a bibliában eszével megegyeztetni nem tudott, ráfogta, hogy nincs is benne, hanem csak az erkölcsi vizenyösség átváltoztatása, erkölcsi halottak feltámasztása, lelki vakok felvilágosítása, meg több eféle. A most élő antiorthodox vagy modern theologia egy szóval sem tagadja, hogy a bibliában csudatételek tulajdonittatnak a prófétáknak, Jézusn ak és apostolainak; de kereken tagadja a csudák lehetőségét, s azon egyéni nézet becsusztatása nem többre terjed, mint hogy az összehasonlitó vallástudomány és a bibliai könyvek eredetének kikutatása által igyekszik megfejteni, miként csúszhattak be a csudák a bibliába. A modern theologia nem tagadja, hogy Pál apóstól hitte a parusiát; de már azt az orthodoxiának is el kell ismerni, hogy a parusia nem történt meg,ha még oly erősen hitte is Pál apostol, valamint az is bizonyos, hogy a parusia hite sem a római, sem a prot. orthodox tannak alkati észét nem képezi, dacára, hogy Pál apóstól hitte. És ez egy pont* ban az egyházak® bizonyára az egyéni hitet emelték érvényre a kijelentett positiv hit ellenében. A modern theologia épen csak ezt teszi minden ponton. F i 1 ó n a k különösen papszentelési beszéde egy tudós theologus müve; kitűnik belőle nem csak theol. jártassága, hanem az is, hogy a tudományban határozott, minden ponton körvonalozott és minden irányban áttekintett álláspontja van. Ilyen munka mindig figyelmet ébreszt a saját és idegen pártnál egyaránt. Erős pártállásu embereknek sajátja, hogy a párt jelszavát ott is hangoztatják, hol nem okvetlenül szükséges. Igy a „Micsoda dolgom vagyon nekem veled?" cimü beszédben Jézus mint az alázatossággal párosult jellemszilárdság, férfias komolyság és nemes erély képe tűntettetik fel, semmi szükség benne arra, hogy csudatévő volt; de azért csudahitét több helyen bevonja szerző beszédébe,sőt még ama másik stereotyp jelszót is, hogy néha egész országok egy láthatlan hatalom befolyása alá jutnak, s nem önállók. Nagypénteki beszédében Jézus utolsó hét szavát commentálja. Mind a hét sokkal gazdagabb tartalmú, minthogy egy beszédben kellőleg ki lehetne fejteni, s valóban, az egyes részek csak Jézus szavainak egyszerű körülírásai a legközelebb fekvő tanúsággal. Filó beszédeiben a gondolatgazdagság és tanulmány azonnal szembetűnik, s ha kivánni valónk lehet irányokban, az egy kicsivel több vallásos melegség. Dobostól csak egy kis töredéket kaptunk ; de a jóból keveset is szívesen kell venni. Egyszer, évek előtt egy hangversenyen voltam, mely a legritkább élvezetebb igérte, — a nagyhirü ingenieur kapitány Bolyai János, ki ép oly nagyhirü hegedűs volt, akart játszani. Ezt ö ritkán tette mások előtt, most is csak a Vörösmarty árvákért tette meg. De hogy! Alig rántott kettőt, hármat bűbájos hegedűjén, letette és félre vonult. Épen mikor kezdtem magam átadni a művészeti élvezetnek. Most is ugy jártam. Pedig azokat az eredeti, igen sajátságos gondolatokat, párosítva a leggazdagabb kedély édes melegével, oly jól esett volna tovább is hallgatni. Tataytól két halotti beszéd van, s bár az egyik csak töredék, a másik búcsúztatóval tele, mégis az öreg oroszlán erejét árulja el. Baráth Ferenc poétikus textusával költői szellemet tudott összekötni. Egyébaránt ez a jeles fiatal tanárnak három év előtt mondott beszéde. Farsangi beszédét skóciai élete után alkalmasint nem ugy irná, — meglehető is tele van a magyar farsángiprédikációkkal, melyek mintha kótára volnának irva, mind azt tanítják : vigadj, de istennek tetsző módon. Bulcsu Károly hosszas, az egésznek több mint egynegyedét tevő elbeszeléséből nem tudtuk kivenni, hogyan függ össze az egészszel; pedig az ilyen közbeszúrt elbeszélések, még ha találók is, rövidebbek legyenek. Tartalmas beszéd, kevés szónoki erővel. Silling Károly tárgya: isten elkeseredése az ember ellen, midőn mondá bánom: hogy teremtettem, már magában sajátságos, s alig alkalmas prédikációra. Főtétele: az ur méltó haragja, összefügg ugyan textusával, de részei nem esnek a főtétel körébe, s csak a berekesztésben a rövid tanúság emlékeztet beszéde tárgyára. Máté József szép homiliája a genezarethi halászatról, első tekintetre elárulja az ujabb iskola emberét; a tó leírása a legszebb festések közé sorozható, lélektani észrevételei Nagy Péterünkre emlékeztetnek ; de a „megfogta az ördög anyját" sehogy sem akar a többi közé illeni. Dömötör Bertalan Hesekiel után dolgozott, jó magyarsággal. Kálmán Károly tavaszi beszédében sem dicsérni, sem gáncsolni való. Aratási beszéde a hivei örömében résztvevő jó lelkipásztort tünteti fel, anélkül, hogy uj, megradó gondo-