Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-23 / 4. szám

103 104 vös intézmény annyira a szükséges előzmények és összefüggés nélkül jő létre, miszerint bátran elmondhatjuk róla: „Adtál uramisten esőt, de nincs köszönet benne !" Dolgaink ilyen felfogása mellett régóta nem érzett öröm töltötte el keblemet, midőn láttam, hogy pártjaink, bármily erőssé fejlődött is köztök a küzdelem, a culturai kérdésekből s illetőleg az egyetem ügyéből nem akarnak pártkérdést csinálni. A „Hon" cikke, melyet lapunkba is átvettünk, a „Pesti Napló" és „Reform" hasonló jeles cikkei elég szép bizonyságul szolgálnak arra, hogy pártjainknak annyira szivén fekszik a nemzet mivelődési érdeke, miszerint elismeréssel fogadnak minden célszerű intézkedést, bárhonnan származzék. Az egyetem ujja szervezése kérdésének több ága van, melyekhez alkalom szerint tán én is hozzászólok. Az ultramontan közlönyök elsővé akarták erő szakolni a tulajdonjog kérdését, melyet pedig a 48 i törvényhozás eldöntött, s e törvény intézkedését igen részletesen és fényesen igazolta „A vallás-és közoktatási magy. kir. minisz terek előterjesztése a magyar királyi tudományos egyetem vagyo nának kimutatása tár g y á b a n" cimű terjedelmes dolgozat. Ebből világosan kitűnik, hogy az egyetem bí/3

millió frtnyi vagyonából menynyi országos, és mennyi kath. felekezeti alapitvány, s ha a clerus mégis pert támasztana, azt nem hírlapi cikk, hanem a biró ítélete fogná eldönteni. Én tehát ezt mellőzöm s csak annyit jegyzek meg röviden olvasóim tájékoztatására, hogy én az említett miniszteri előterjesztés alapján arról győződtem u cg, hogy az egyetem vagyonának csak egy kis része tekinthető kath. felekezetinek, ellenben a hasonlithatlanul nagyobb rész országos vagyen. A most vitatott kérdés csak a felekezetek, s illetőleg azok theologiájának viszonya az egyetemhez a felekezeti egyenjogúság és viszonosság szempontjából. Szóljunk most csak ehez. Az egyetem rendezésére nézve, a felekezetekkel szemben, két lehetőség gondolható. Egyik az, mely állítólag a miniszteri törv. javaslatban foglaltatik, hogy t. i. mindenik felekezet theologiai kara helyet foglaljon az egyetemen, természetesen a három protestáns felekezeté egyesülve, mert ezek vallási elvei eredeti orthodox-confessionalis alapjokban sem kü lönböznek egymástól lényegesen, hanem csak egypár mellékes tanra, nézve; de a mindnyájoknál sarkalatos főelvet képező szabad vizsgálódásnál fogva most, már a theologusaik közt lévő különbségnek inkább csak egyéni, mint felekezeti alapja van. S valóban láttuk is, hogy a pesti prot. papnöveldében tíz éven át együtt képeztettek a református és evangelikus papok, s egy párszor a nevezett intézetnek unitárius növendékei is voltak. Németországon nemcsak most, hanem a műit századokban is, midőn a prot. felekezetek még vitatták egymás ellenében elválasztó tételeiket, nem gondoltak azzal a gyülekezetek, hogy Heidelbergában vagy Wittenbergában tanult a papjok, mert azon egy-két tant, melyben egymástól különböztek, egyik felekezet sem tartotta lényegesnek. Ez azonban nem zárná ki azt, hogy ha a hazai prot. felekezetek nem tudnának bele nyugodni oly nagy közösségbe, minő Németországon létezik, és amit én részemről legszebbnek és legüdvösebbnek látnék, a szorosan felekezeti tárgyakra, minő csak kettő van, a hittan és szertartástan, mind a három felekezet részére egy külön tanszék állittassék. A másik gondolható állapot az volna, hogy a theologiai tudományok végkép száműzessenek az egyetemről. De már itt az a kérdés áll elő, hogy a kettő közül melyik a helyesebb mód. Az egyetemnek már neve is mutatja, hogy az összes tudományok egyetemét kell ott előadni; s valóban, mióta egyetemek léteznek, mindig olyan fo- ^ galom volt hozzájok kötve A tudományok egymással testvérek, egymástól kölcsönösen fényt és erőt nyernek, s bármelyik haladott előbbre egy lépéssel, befoly a másiknak előbbre vitelére. A természettudományok nagyszerű felfedezései egészen uj alapokra fektették a bölcsészetet és theologiát; a bölcsészet adja minden tudományhoz az összefüggő, áttekinthető rendszert, ez segít, általános törvényeket alkotni a sokféle tényezőből, — szóval a bölcsészet vezérfonala nélkül nem képzelhető rendszeres történelem, rendszeres természettan, sat. hanem csak végetlen sok adatok halmaza. „Mind igás ez, de a theologia nem tartozik a testvéri csoportba, a theologia nem tudomány/ — vélik némelyek. Gyakran lehet ily nézetet hallani; de feltűnő, hogy mindig csak azoktól, kik a theologiából egy szót sem tudnak. Igazán kénytelen vagyok azon erős hasonlattal élni, hogy ezek semmivel sem illetékesebb birok a theologia fölött, mint a vak a színek, a süket a hangok körében, A theologia igenis tudomány, mely épen oly befolyást gyakorol az embe_