Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-14 / 32. szám

984 f 103 azon jogoknak is birtokosai, ha ezen jogok birtoklására társaikkal mindenben egyenlő jogkellékekkel birnak. — És ha valaki az ellenkezőt tapasztalta volna, vájjon nem kiáltott-e annak keblében eme jogtalanság ellen vetőt a jog és igazság birája. És vájjon nem ily jogsértést hirdet-e nekünk a „capellanus immediate non succedit" törvény, amidőn minden lelkészt, sőt minden segédlelkészt választhatási joggal ruház fel, csak őt, az ott működő segédlelkészt, őt az árvát zárja ki jogköréből azon nagy bűne miatt* hogyan mert ott lenni akkor, midőn főnöke meghalt. Elvi téren tehát e törvényt nem lehet nem kárhoztatni ; s azzal én a t. cikkiró urat nem is gyanusitom, hogy elvi téren ezen törvénynek védője volna. Ha pedig a gyakorlati térre átlépünk, a t. cikkiró ur ott sem védheti e törvényt máskép mint érdek ügyet. Úgyde a puszta érdek adhat-e elég okot arra, hogy a szabadnak deciaráit lelkészválasztás terén egy egyént, a lelkészi hivatal megürülésekor ott talált segédlelkészt a megválaszthatási jogtól megfoszszuk ? Az egyház érdeke t.cikkiró ur kivánhatja ugyan azt, ami nem törvényes, mint pl. Megy aszón, de nem kivánhatja azt, ami nem jogos. Hogy pedig valamely beismert jogtalanságot villámháritónak tartsunk fel egy második rosz, a korteskedés ellen, ez nevetséges ; mert ez által csak két roszat nyertünk egy helyett, kivált midőn eddigelé még korteskedés elleni vilámháritó szerepében sem valami kitűnően producálta magát. De nem lehet érdekében eme törvény megtartása a segédlelkészeknek sem. Mert igaz ugyan, hogy érzékenyen fog eshetni egy fiatal embernek az a mellőztetés, a midőn főnöke halála esetében nem őt, hanem egy hivataltársát fogják megválasztani; de a gyakorlati életből vett tapasztalás mindenkor elég vigasztalást nyújthat neki. Olyat pedig ne méltóztassék gondolni, mintha ez által egy fiatal ember kezében a kenyérnek botját törték volna ketté. Egy jóravaló fiatal ember mai világban meg birja keresni mindennapi kenyerét, több igénye pedig, méltóztatik tudni, mai napság a káplánnak nem igen van, ha csak nem ábrándozik. De ha még ellőállana is azon eset, hogy hely nélkül maradand, sem többet, sem kevesebbet nem fog tenni, mint tettek csak ezelőtt pár évvel is a fiatal káplánok, otthon várták be a jó szerencsét, a kápláni állomást. De nem állhat érdekében a papságnak sem az, „a mit nem kivánsz m agadnak." Mert uraim ! szálljunk magunkba. Avagy nem jajdulna-e fel lelkiismeretünk egy oly polgári törvény ellen, a mely a királyi városokban követhalál esetében megtiltaná az ugyan azon városban lakó polgárok választhatását csak azért, mert ott laknak. Pedig egyet fosztani meg őt megillető jogigényeitől vagy százat: fogalmilag egyenlő bűn, mivel minden bün, mint a szeretet törvényének áthágása, fogalmilag egyenlő. Azon faljajdulását pedig a t. cikkiró urnák, miszerint 10—12 ugyanazon e. megyébe kebe lezett káplán közül csengő hangja miatt csak egytől fél, és hogy csak azon egyet tarja azon megürült állomásra érdemetlennek, megvallom, nem értem. De épen ugy nem értem azon állítását, miszerint a „capellanus immediate non succedit" eltörlését a szabad concurrentia megsemmisítésével egy értékűnek veszi. Ugyan kit gondol t. cikkiró ur, hogy ezen törvény eltörlése által szabad concurrentiájában korlátoltatnék? Én részemről nem tudok gondolni egyet sem. Hanem igen ! ezen tövénykorlátol jog a g y a k o r 1 a tá b a n egy s e g é d 1 e 1 k é s z t és az egyházakat, ill u sori ussá [teszi a szabadnak deciaráit lelkészválasztást. Mert ugyan hol van ott a szabad concurrentia, ahol csak egy egyén is van, a ki nem szabad, holott joga volna hozzá ; hol van ott a szabad választás, ahol száz tárgy közül ugyan szabad választásom van, de a nekem legjobban tetsző századikra azt mondják : ahoz ne nyúlj ! Miért ? Mert valakinek ugy tetszik. Igy már igazán mondom inkább nevezzenek illi— beralisnak mint érdek emberének. Miután pedig e törvény fenntartását védő semmiféle jogalapot nem ismerek; miután a gyakorlati életben sem felel meg ezen törvény azon célnak, mely előállására fő okul szolgált, hogy legyen korteskedés elleni villámhárító; sőt miután egy segédlelkésznek s az összes egyházaknak szabad lelkészválasztási jogát korlátolja: tehát én szerény nézetem szerint a capellanus immediate non succedit" törvényt delendamesse censeo. Capellanus. Nyilt kérdés a „Szabad Egyház" cimü laphoz! Nem kevés meglepetéssel vettem észre, hogy a „Szabad Egyház" az oly fontos „de Ecclesia Christi" dogmatikai constitutiot nem csak több helyen meglehetős hanyagul fordította magyarra; hanem annak néhány sarkalatos kifejezését ugy adta vissza, hogy az eredetinek lényege, s feltűnő módon épen az éle egészen elvész. Kath. papoktól, kikre nézve még ma is élő nyelv a latin, és kánonjog tudósoktól nagyon feltűnő az olyan fordításbeli tévedés, a minőnek más ember fia inkább ki lehet téve, s még. feltűnőbb, ha a tévedések természetét és a helyzetet is oda gondoljuk. Pl. a „primátus jurisdictions" kifejezést sehol sem fordítja „joghatósági főnökség"-nek, a mi annak igaz jelentése; hanem „a lelki hatalom primatusa" (I. fejezet) „felsőségi hatalom" (jurisdictionis potestatem. III. fej.) kifejezésekkel adja vissza. A III. fej. 3-ik kikezdése elején végkép elhagyja, mert itt ha felveszi, kénytelen lett volna az igaz értelmet vissza adni. (Episcopalis jurisdictionis potestati annyi mint: püspöki joghatósági hatalom, — a „Sz. E." szerint egyszerűen csak püspöki hatalom). Végül, a III. fej. végén az átkozódást teljesen össze rontja,