Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-07 / 31. szám

968 f 103 nak sz. Péternek, hanem az egyháznak adatott, és ez által ruháztatott arra, mint az egyház szolgájára. A ki tehát állítja, hogy sz. Péter apostolt Krisztus urunk nem tette minden apostolok fejedelmévé és az egész vitézkedő egyház látható fejévé; vagy hogy ő csak tiszteleti, nem pedig valódi és sajátlagos joghatósági főnökséget nyert egyenesen és közvetlenül a mi urunk Jézus Krisztustól, átkozott legyen. II. Fejezet. Péter főnöksége örök fennmaradásáról a [római pápákban. A mit pedig a pásztorok fejedelme és a juhok nagy pásztora az ur Krisztus Jézus, szt Péter apostólban az egyház állandó „üdvére és örök javára rendelt, annak az ő intézkedése folytán az egyházban, mely kősziklára alapitva az idők végéig szilárdul fenn fog állani, szükség állandóan fenn maradui. Nem is kétséges senki előtt, sőt minden századok tudják, hogy a szent és legboldogabb Péter, az apostolok fejedelme és feje, a hit oszlopa és a katholikus egyház alapköve, ki a mi urunk Jézus Krisztustól,az emberi nem megváltójától és üdvözitőjétől kapta a menyország kulcsait, a mostani időig, mindig az ő utódaiban, az általa alapított és vérével megszentelt római szék püspökeiben él és elnököl és birói hatalmat gyakorol6

). A honnan, bárki következzék Péter ezen székében, az magának Krisztusnak rendelése szerint Péter lőnökségét az egész egyház fölött megnyeri. Fennmarad tehát az igazság intézkedése és szt Péter a nyert sziklaerőben állhatatosan megmaradván, az egyháznak átvett kormányát nem hagyja el 7

). Ez okból, hogy a főnökség hatalmasabb legyen, mindig szükséges volt, hogy minden egyház, azaz, a hivők mindenütt, a római egyházhoz csatlakozzanak, hogy azon székben, melyből a tiszteletreméltó közösség jogai az egészre kiáradnak, mint tagok a főben egyesülve, egy testbe forrjanak össze, A ki azért állitná, hogy nem magának Krisztusnak rendeléséből, vagy isteni jognál fogva van az, hogy szent Péternek az egész egyház felett való főnökségben állandóan utódai legyenek; vagy hogy a római pápa nem szent Péter utóda ujyanazon főnökségben; átkozott legyen. Anastasius. (Vége köv.) líiiiföleli egyáz és iskola. * Bécsi dolgok. Az osztrák kormány elhatározta, hogy az 1855-i concordatumot érvényen kivül helyezi, s utasította a cultus minisztert, hogy az állam és egyház közötti viszony rendezésére nézve minél előbb törvényjavaslatot terjesszen a parlament elé. A „P. Lloyd" szerint 6) Cf. Ephesini Concilii Act. nie. III. et S. Petri Chrysol ep. art Eutycb, presbyt. ^S.'Leo L., serm. III. (al. II.) cap. 3. maga Rauscher bibornok kérte ő felségét a concordatum eltörlésére azon indokolással, hogy az episcopatusnak most érdekében áll megszabadulni a római zsarnokságtól. Ellenben a „Religio" azt irja az „Unita Catt." után, hogy Rauscher, Schwarzenberg, Mathieu és Hohenlohe bibornok-érsekek, kik a nyilvános ülésben részt nem vettek, más nap személyesen kijelentették a pápá,nak, hogy a zsinat határozatainak magokat alá vetik. Hasonlót ir több minoritási püspökről is. Nincs kétségünk benne, hogy ez alkalommal a „Religionak" van igaza, s a „P. Lloyd" levelezője hibásan értesült. (bg.) A „N. Fr. Ll."-nak Brünnből, a concordatum hatályon kivül helyezésére vonatkozólag, a következőket irják : Amint a csalhatlanság fölötti első szavazás megtörtént, s amint annak a zsinati többség által való elfogadása kétségtelenné vált, király ő felsége elnöklete alatt minisztertanács tartatott, melyen gr. Beust, a két miniszterelnök gr. Potocky és gr. Andrássy, úgyszintén a két kultuszminiszter Stremayr ésbr Eötvös voltak jelen. Az emiitett miniszterek közül Stremayr elmésen kifejté azon végül általánosan elfogadott nézetét, hogy a csalhatlanság kimondása következtében, a concordatum tovább fönn nem tartható,miután az egyik contrahens személyében lényeges változás történt. A concordatum formális hatályon kivül helyezésére elégnek találja, ha Rómának egyszerűen tudtul adatik,miszerint az, a nálunk jelenleg uralkodó jogi elvekkel szemben tovább fenn nem állhat. A mi a placetum regiumot illeti, arra nézve Stremayr azt jegyzi meg, hogy az a mai jogi állam szempontjából nem célirányos, s arra utal, hogy ha az a régi alakban felelevenítetné k is, hatása a nyilvánosságnak ma már oly számos eszköze mellett, könnyen illusoriussá válhatnék. A concordatum teljes érvénytelenítése, az egyház és állam közt létező jogi viszonyok egész sorozatának szabályozását vonná szükségkép maga után, s ekkor egyúttal módot lehetne találni arra nézve is, hogy a placetum regium mikép lenne összeegyeztethető a jogi állammal. A miniszternek e nézetei minden oldalról helyesléssel találkoztak, s beszéde általános csudálkozást keltett. A minisztertanács a Stremayr féle propositiokkal teljesen egyező végzéseket is hozott. Magyar részről kijelentetett, hogy bár a concordatum Magyarországon jogosan soha nem létezett, s igy annak jelenlegi megszüntetése Magyarországra nézve fölösleges, mindamellett, ha formaszerint hatályon kivül akarják azt helyezni: ők ebbe beleegyeznek. Ami a placetum regiumot illeti, az Magyarországon már századok óta fennáll, s most egyszerűen ismét gyakorlatba fog vétetni. A következő második minisztertanácsban a Róma elleni modus procedendi állapíttatott meg. Gróf Beust Rómába küldendő jegyzékét terjesztette elő, mely elfogadtatott. Azután elhatároztatott, hogy a külügyminisztériumnak ama Rómához intézett jegyzéke Stremayrnek