Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-07 / 31. szám

964 f 103 házmegyei közgyűlésnek, a minek aztán minden esetre meg is lesz a szokott eredménye. Ez képezte a fent kiirt egyházmegyei gyűlés egyik legfontosabb tárgyát. Sajnálom, hogy még is épen erről bővebb tudósítással a hallottak nyomán nem szolgálhatok. Országos érdekkel is biró tanácskozás tárgya volt egyházmegyei gyűlésünknek a mult 1869. évi julius havában Ácsán tartott ev. theol. értekezlet munkálata, melyben egy közerővel tökéletesen felszerelt magyar ev. theologiai akadémia felállítása ajánltatik, s melynek a munkálatban részletezett költségvetés szerint évi kiadása 26,760 ftot tenne, — az akadémiai épületet s bútorzatot bele nem értve. Nemcsak szükségesnek, sőt halaszthatlanul szükségesnek itélé egyházmegyénk az eszme megtestesülését. Szükségesnek még akkor is, ha már a kilátásba helyezett országos egyetemi prot. theologiai facultás állana, mert tenni kell magunknak is magunkért. A halogatást veszélyesnek látja egyházmegyénk, a theol. tudomány és egyházi élet mezején kivül és benn a prot. egyházban is felmerült ujabb mozgalmakat látva. A csatasikról mi sem vonulhatnánk félre, midőn maga egyházi életünk oda állit, magyar prot. egyházunk történelme oda utal, honi viszonyaink pedig még mindig első csatasorba állitnak bennünket. Megállhatuánk e csak egy óráig is kellő felfegyverzés nélkül? — A prot. szellem, melyet eddig hála istennek harcképes ifjúvá neveltünk, épen mint az ifjúvá lett gyermek több áldozatot kíván az apáktól, de meg is érdemli, mert több több reményre jogosít. Áldozattal bár; de ha veszteni nem akarjuk azt mind, mit eddig költöttünk prot. egyházunkra a felvilágosodás érdekében, s veszélyeztetni nem akarjuk szellemi befolyásunkat az állami és társadalmi életben mint egyház : a ker. tudomány és ker. erkölcsmivelésének egy tökéletesen felszerelt templomát haladéktalanul fel kell állitnunk. Közel másfélmillió ág. hitv. ev. lélek kiáltó szüksége ez hazánkban. Hová menjenek azok, kik ezek közül éhezik és szomjúhozzák az igazságot ? Hogy megelégitessenek sem létező theologiai intézeteinkbe, sem a kölföldi egyetemekre nem mehetnek kívánt sikerrel. Ennyit maga az eddigi gyakorlat igazol. Pedig a jövő még a múltnál és jelennél is többet kiván. Az üldözések kora után egy keresztyén felekezetekhez méltóbb szellemi harc korát várhatjuk, mely már itt vagyon. Csak az hát a nehéz kérdés, hogy miből ? honnét kerül ki az a 26.700 ft. évenként! Egyházmegyénk ama 20,000 ftnyi állam segélytjeleli ki a fenséges célra, mely már a mult 1869. évtől fogva a négy ev. superintendentia számára folyóvá tétetett; mely összeg birtokában, ha az szétdaraboltatik, ép oly szegények maradunk, egészben é3 részben véve ev. egyházunkat, mint ez ideig voltunk a nélkül, ellenben helyi kicsinyes érdekeinknek a főbb közjó tekintetéből elejtésével, egy kis lemondás által a fennebbi összeg ideforditásával végtelen gazdagok leszünk; az ige, — ugy tetszik nekünk — azonnal testté lesz. A hiányzó 7600 ft. évi kiadási összegre nézve pedig ugy véljük szintén nem szabad haboznunk; a kegyes és buzgó hivek önkéntes adakozásának ingó talajából előteremthetőnek nem véljük, hanem kulcs szerint kivetendőnek ; mert ne:n szabad prot. egyházunkat örökös szellemi éhségre kárhoztatnunk. Takarítsuk meg máson, de ne prot. egyházunk életerén. Ápoljuk kicsinyenként mindig szaporább fillércseppjeinkkel az áldott gyámintézet csemetéjét, ez is megtermi idővel a most torony- s templom-építésektől megfogyott 20 ezer frtot, s többet is. Csak nézze ki ki például a német Gr. A. egyletet, melynek 37 éves fája mi már évenként kevés hiján 200 ezer tallért terem e célra. A tandíjra vonatkozólag egyházmegyé nk ingyenes oktatást óhajt prot. papnövendékemk szegénységére gondolva. Ezt kívánja a tudománybani búvárkodás függetlenítése is, mely kívánjuk, hogy semmi melléktekintetektől, mint például tandijosztalék, ne várjon buzdítást. A tanári fizetés javításául, jobban mondva, rendkívül* jutalmazás kutforrásául igen is merjük ajánlani a supplicatiokat, melyből szintén a supplicáló jelesb ifjú is osztalékot nyervén, ennek erkölcsi jó hatása is remélhető. Hol állíttassák fel az akadémia, ha állíttatik? Pesten csak azért ne, mivel már ott reményben van a vegyes prot. facultas. Tehát ott, hol legalkalmasabb épület kínálkozik, minthogy az a költségvetésbe még fel nem vétetett. — Létező theologiai intézeteinket pedig addig is változtatni, fe'esleges akadékoskodás. A mi végre a külföldi egyetemek látogatását illeti, egyházmegyénk ugy véleményezi, hogy azt az akadémia fennállása már csak azért sem szűnteti meg, mivel külföldön e célra gazdag alapítványok léteznek, és mivel tudományszomjasabb ifjakat fog majd a tökéletesen jól szervezett akadémia termelni, kiket ha alapítványok nem volnának is, ezen szomj vinne ki, és ha nem menne is ki annyi, mint jelenleg, többnyire csak kölső kényszerűségből, még is bizonyos, hogy az a kevesebb is több szellemi tőkét fogna a külföldi alapítványok kamatain magának, egyházának és honának beh ózni. Azért édes örömmel üdvözöljük és pártfogoljuk a magyar ev. theol akadémia létesítésének eszméjét. Legyen áldott azon buzgó férfiak neve, kik azt még jókor megpendítették, és annyira fejlesztették is már, hogy egyházunk alsóbb rétegeiben is e felett nyilván tanakodhatunk és határozhatunk! Egyházmegyei gyűlésünk rég nem vala oly népes, — különösen világi férfiakban, — és nem mindig oly teljes, bogy egyházmegyénk minden gyülekezete ugy képviselve lett volna, mint most. Ennek mindnyájan örültünk. Ideje is immár felserkennünk! — De fájdalommal nélkülöztük egyházmegyei felügyelő T. Csapó Pál urat ez idén is, és köz sajnálkozással fogadtuk irás-