Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-31 / 30. szám

937 f 103 ezer példányban kering néhány hónap óta Schweic, Német Francia, Angolországban és Észak-Ámerikában. Az általunk igen tisztelt schweici történ etiró Merle d' Aubigne f. é. april 14-dikén jelenté ki a Liflandiak feletti részvétét, közelebb csatlakozott e kérvény aláirásához Francia ország több városa,ezenkívül az á g o s t. hitv-Genfi egyház, többen kik nem a prot. felekezethez tartoznak s 1870 april hónapjában nem csak csatlakozásukat, hanem részvétöket is kifejezték, ezenkivül a f. é. szeptember 23. New-York-ban tartandó general összejövetelére az evang. Allianznak azon kéréssel járul, hogy használná fel teljes befolyását, hogy az annyira zaklatott prot. testvéreknek, kik kényszeritve voltak egyházukból megválva a keleti orthodox egyház kebelébe térni, adassék vissza hitök s lelki szabadságok. De befolyásokat most is felhasználják prot. társaik érdekében a genfi lelkészek Monod, ele Pressensé; to_ vábbá St. Hilaire. párisi, Boissier genfi tanárok, kik a cár stuttgarti tartózkodását felhasználták arra, hogy hozzá kérvényt nyújtsanak be kihallgatásért. 1870 junius 23-dikán nyertek audienciát a cárnál. Monod lelkész volt a megbizott, ki a cárhoz beszédet tartott, melyre ő felsége eképen válaszolt: „a küldöttséget jó akaratomról biztosithatom, s nem áll az áttért Finnek, Estek és Lapoknak semmi útjában az orosz államegyházból vissza térni a protestantismusra" hanem — „a törvény tiltja a visszatérést" — ő pedig „nem változtathatja meg a törvényt"! A mint Bock „Neuen Folge" einiü folyóirata 4 füzetében olvassuk, az orosz kegyetlenség és fanatismus a balti provinciákban elviselhetetlen ! * Keresztyén eszmék a inai brahmanoknál. Angliában most egy Keschub Ch under Sen nevü előkelő hindu tartózkodik, kit ott mint a keresztyénség indiai apostolát inneplik, mivel egy oly sectának a feje, mely a Brahma vallását a ker. eszmékkel összeköttetésbe igyekszik hozni. Egy innepély alkalmával, melyet tiszteletére rendezett a „britt és külföldi unitárius társaság", jelen volt Newcastle herceg is mint elnök, több parlamenti tag és néhány előkelő hindu, Dr, Stanley, westminsteri dékán a következő általánosan elfogadott nyilatkozatot indítványozta: „Ezen gyülekezet, mely csaknem valamennyi prot. egyház tagjaiból alakult, Keschub Chunder Sen-t szivesen üdvözli, s biztosítja őt és munkatársait rokonszenvéről azon nagy és érdemes vállalat iránt, mely szerint ők a bálványimádást kiirtani, a kasztrendszert megtörni, s a nagy ind birodalom népe közt magasabb erkölcsi és értelmi életet terjeszteni igyekeznek." Az innepelt hosszabb beszédben fejezte ki köszönetét, melyben eddigi humanitárius működését is vázolta. Ép oly folyékony angolsággal mint mély érzelemmel mondá a többek közt: „Midőn Anglia Indiába hozta a civilisatio áldásait, természetesen a bibliával kezében jött oda. Ezen csudálatos könyvet nálunk sokat olvasták, megvizsgálták és érdeme szerint méltányolták . . . Bármilyen büszkék vagyunk is saját vallási könyveinkre, bár mennyire becsüljük is némely hagyományunkat, melyek a legtisztább theismust tanítják, még sem tagadhatom el azon meggyőződésemet, melyet nálunk minden nyugalmas, mivelt embei oszt, hogy .India az önök bibliáját nem nélkülözheti tovább Az ezen irányú mozgalom a brahmanok közt néhány reformátortól indult ki, kik a hinduk szent könyveiben az egy isten tiszteletének elvét felfedezték. Céljok az volt, hogy a hindu 'vallást eredeti tisztaságára vigyék vissza, s épen azért kijelentették, hogy a bálványimádás és babona a tiszta hindu monotheismussal ellentétben áll. Tiz év múlva ez annyiban téves nek bizonyult, hogy kénytelenek voltunk belátni, hogy a hazai szentiratok nemcsak az igazság néhány legmagasab formáját, hanem a bálványimádásnak is nehánv nagyon rosz formáját, valamint néhány igen ízléstelen szertartást is szentesitnek. A brahman ok, kik ezt felismerték, félredobták a nevezett könyveket, s a tiszta tbeismus határozottabb álláspontját foglalták el. De a theistának, bármennyire erősítsék is az ellenkezőt, lehetetlen Krisztust és tanát nem tisztelni. Tudom, hogy ezerek vannak» kik nem örömest látják, hogy az ind népnek Kristust prédikálják. Bizonyára, a keresztyénség először reánk nézve idegen és visszatetsző alakban lépett fel nálunk. A keresztyénséget, mely eredetileg keleti és ázsiai volt a hindu nép sajátszerüleg fogja elsajátitni, ha gondolkozásának megfelelő alakban tartják elébe és rá hagyják. Krisztus és az ő szelleme megtalálja helyét Indiában-Hanem ezt nem mondhatom el azon dogmákról és tanokról, melyeket önök különböző egyházai kínálnak. A keresztyénség egymástól nagyon eltérő egyházakra szakad, melyek annyira különböző tanokat és szertartásokat hirdetnek, hogy India azok által csak zavarba jutott, s nem tudta elhatározni melyik mellé álljon. Én Angliába jöttem, nem azért, hogy a keresztyénséget, hanem hogy a keresztyéni életet tanuljam ismerni, s itt tökéletesen meggyőződtem arról, hogy Indiában néhány angol tanító a keresztyénséget rossz hírbe hozta. Esedezem tehát, hogy Anglia ne küldje többé hozzánk ezen úgynevezett keresztyéneket, véget nem érő veszekedéseikkel, ellenkező tanaikkal és dogmáikkal, melyeket különben is soha nem lehet a gyakorlati életben valósitni." Az igen felvilágosult és szabadelvű Keschub Chunder Sen angliai tartózkodása alatt leginkább az u n itariusokhoz csatlakozott, s isteni tiszteletöket gyakran látogatta, sőt az unitáriusok templomában egyszer maga is prédikált ezen textusról : „Ö benne élünk mozgunk és vagyunk mindnyájan." Ez alkalommal azt fejtegette, hogy a tbeismus, ha nem emelkedik isten mindenhatóságának és működésének tudatára, igen könynyen a m&terialismus örvényébe tévedhet.