Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-31 / 30. szám

Tizenharmadik évfolyam. mi 30. PROTESTÁNS ZI GS SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: A lipót- és szerb-utca szögleten földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ: s Helyben házhozhordással és Vidékre postai tül- \ déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet-) s hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a \ \ kiadóhivatalban. —e^s? HIRDETÉSEK DIJA: f 4 hasábos petit sor többszöri beikta- > tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. j Bélyegdij külön 30 kr. ^ Béke és Mtau. Az öldöklő fegyver megdördült már Európa két legnagyobb népe közt, az első áldozatok már elhullottak, s az események most szokásos gyors fej lésénél fogva, talán mire e sorok a nyomda alól kikerülnek, százezer erőteljes, fiatal férfi fogja örök álomra hajtani fejét. Egész Európát lázas feszültség foglalja el, a népek, a hol csak nyilatkozniok lehetséges, a háború ellen emelik fel szavokat, a békés polgároknak soha sem áll érdekökben háborút kezdeni ; de a magasabb érdekek szövevényéből azért senki sem vonhatja ki magát, s a háborúnak nem csak kimenetele, hanem kezdete is isten kezében van, kinek tudta nélkül egy hajszál sem eshetik le. Ki a gyönyörű Rajna vidéket nagyszerüleg kifejlett iparával, s különösen a német faj szorgalmas, békés természetét ismeri, akár milyen magas politikai álláspontra helyezkedjék is, érző szive nem maradhat fájdalom nélkül, ha elgondolja, hogy mindazon virágzó jóllét fölött most a pusztulás lengeti z szlóit, a szép faluk lángok martalékaivá, a remek gazdaságok tábori tanyákká lesznek, s a jámbor nép, melynek senkivel nincs pöre, mely épen semmit sem nyerhet, öli és pusztitja egymást, mint a kártékony férget ! És miért mind e pusztulás ? A legszebb formulazás sze rint is valami oly magas érdekekért, melyekből a nép egy szót sem képes megérteni; de a melyeknek szebbik lapja mögött ott áll elrejtve egyesek utálatos hatalomvágya. A világ okosai erre azt mondják, hogy semmit érő érzelgés, mely a tények logikája előtt meg nem állhat ; s fájdalom, a tények hatalma nekik ád igazat. De azért mi jámbor theoretikusok nem tehetjük, hogy a háborút a legnagyobb rosznak, a legvadabb ténynek, a legigazságtalanabb igazságszolgáltatásnak ne tartsuk, s lassú előmenetellel bár, de hangya szorgalommal dolgozunk a szeretet lelkének oly erőre emelésén, hogy a hadakat mindig gyérebbé, s végre lehetetlenné tegye. Optimista világnézletünkből nem hiányozhatik a remény, hogy e célt az emberiség el fogja érni, mert a történelem tanitja, hogy már közeledett hozzá. Az ököljog, a bellum omnium contra omnes, az apró várurak, rablólovagok soha be nem végződő harcai, a harminc éves, nyolcvan éves háborúk rég és örökre letűntek a világ színpadáról. A mai háborúk a régiekhez hasonlítva olyanok, mint a heves vérmérsékü ember gyors fellobbanása és cselekvése, de ép oly gyors magábaszállása a fekete vérünek sírig tartó bossuforralásához képest. Itt a haladás szembe szökő, s hogy rövid idő alatt egy óriási lépést fogunk tenni a cél felé, arról kezeskedik a népek öntudatra ébredezése, és mindig erősbülő iszonyodása a háborútól. A kevés számú hatalmasok harci érdekével már szemben áll a nagy számú gyengék békeérdeke, mely folyvást szaporítja hiveit s növeli erejét a másik rovására. Az iszonyú harci zajban két helyen kínálják a világnak az örök békét. Jertek ón hozzám, — igy szólnak Rómában, — itt semmit nem kell tenni, még gondolkozni sem szükség, sőt nem is tanácsos, elvégzem én azt helyettetek, hisz én vagyok a csalhatlan igazságú isten a földön. Ha nekem feltétlenül engedelmeskedtek, soha nem láttok háborút, még kebletekben sem, hisz adatott nekem hatalom mennyen és földön a bűnök megbocsátására. Jertek én hozzám, — mondja a mai kor szabadelvű áramlata. Az én körömben, igaz, nehéz munka és szorgalom vár rátok; magatoknak keli gondoskodni nem csak földi boldogságtokról, hanem még lelketek örök üdvösségéről is. 59