Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-24 / 29. szám

Tizenharmadik évfolyam. ON 29. «te Pest, Julius 24.1870. PROTESTÁNS EGYH ES ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- és KIADÓ HIVATAL: A lipót- és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai Küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. Visszapillantás a római zsinatra. Igen valószínű, hogy a római zsinat lejátszta szerepe utolsó jelenetét, mert elérte kitűzött célját, megátkozta az uj társadalmat és dogmatizálta a pápa csalhatatlanságát, s többé nem is volna semmi értelme, hogy együtt maradjon. Valamint a zsinat előestéjén (J. Prot, lap, 1870. 49-ik számát) egy pillantást vetettünk a jövőbe, ugy illő, hogy most a lezajlott eseményekre visszatekintsünk. Fájdalom, akkori cikkünkben jobb próféták voltunk, mint ohajtottuk volna, annyira, hogy most utólagosan elég volna csak az ott mondottakat újra kinyomatni. De hiszen nem kellett ahoz semmiféle prófétai lélek, csak a római egyház másfél ezredéves benső fejlődésének ismerete és helyes megítélése. Minden intézménynek van bizonyos töiténete, melyhez hűtelen nem lehet ; van bizonyos fejlődési folyamata, melynek minden egyes ténye logikai szükségességgel foly az előzményekből, s egyúttal logikai alapját képezi a következmények hosszú sorának. A római egyház törekvése kezdet óta oda irányult, hogy a pápa kezében öszpontositson minden hatalmat mennyen és földön, a legnagyobb pápák nem azért nyerték a történelemben a „nagy* nevet, mivel az emberiséget valami üdvös eszmével ajándékozták meg, mint a nagy gondolkozók, vagy hogy alattvalóik közt jóllétet árasztottak szót, mint a nagy fejedelmek ; hanem azért, hogy a pápai szék hatalmát kiterjesztették. A hatalmi terjeszkedés mostanáig annyira haladt, hogy még csak a „határtalanság" vonása hiányzott belőle, sőt ez is inkább csak névleg, mert tényleg már megvolt. Természetes tehát, hogy IX. Pius hosszas uralkodását ezen utolsó attributum megszerzésével akarta megkoronázni. Célját elérte, mert a legújabb római telegramm szerint folyó hó 18-án, a negyedik innepélyes gyűlésben csakis két non piacet szavazat ellenében, a zsinat dogmává tette a pápa csalhatatlanságát. Régóta, és hibátlanul kiszámított terv szerint készítették elő e tényt Róma vitézei. A borzasztó erkölcsi sülyedtség, mit a jezsuiták Európában tervszerüleg kiárasztottak, épen alkalmas talaj arra, hogy a legiszonyatosabb istentelenséget is büntetlenül lehessen proclamalni. Oly nép, melynek lelkében csak egy mustármagnyi hit él még a dolgok magasabb rendjében, mely nem hanyatlott még a legdurvább materialismusba, hanem egy erkölcsi világrend iránt csak némi kevés fogékonysággal is bir, kénytelen eliszonyodni azon, ami Rómában végbe ment. A miveltebb országok püspökei félév óta iiznek nevetséges ellenzéki játékot, hogy kormányaik és híveik szemébe port hintsenek, s a döntő pillanatban részint a többséggel szavaztak, részint nem jelentek meg az ülésben, hanem egy római távirat szerint kinyilatkoztatták, hogy feltétlenül alá vetik magokat a zsinat határozatainak*). Zsinati tudósítónk mindezt több alkalommal előre megmondotta; minden hozzávetésének tartalma az, hogy az egész ellenzékeskedés a jezsuita párt által kidolgozott terv szerint megy, a kisebbség viharos szónoklatai ép ugy keresztül mentek a római censurán, mint a többség hivő ömlengései, az egész zsinat hasonlított egy színjátékhoz, melyen mindenki pontosan játszta kiadott szerepét, s a néző közönség is egészen ugy viselte magát, mint a *) Egy másik versio szerint tiltakoztak a határozat ellen; de ez sem változtat a dolgon, mert a kánonjog szerint a nemszavazók a többséggel szavazóknak tekintetnek. K. A. 57