Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-10 / 27. szám

793 335 jelen és jővö érdekeinek megóvása tekintetéből magától eltávolítsa, főleg ha a gyanú az illetőnek előbbeni magaviselete által erőssé is vált. Egy intézet érdekét az egyesért koczkára tenni nem szabad ; másfelől egy nevelőtanárnak is oly feddhetlen jellemtinek és tiszta magaviseletünek kell lennie, hogy irányába a gyanúnak még csak gondolata se legyen feltehető. Azonban a dolog nálunk nem is igy állt. Mi Marikovszky urat nem csupa gyanúból mozditottuk el hivatalából, lianem mert minden körülmények egybevágólag és teljesen meggyőzőleg bebizonyították előttünk, hogy ama czikk ő tőle származott és most is kijelentjük, hogy ebbeli meggyőződésünk oly erős, miszerint abban minket a lapoknak Marikovszky urra vonatkozó minden védelmezései sem voltak képesek megingatni, sőt inkább mondhatjuk, hogy abban még erősebbekké tettek. Ugyan is az ügynek minden körülményei, t. i. a megelőző helyi viszonyok és amannak ezekből folyó indokai, valamint Marikovszky Gábor urnák, ugy az ügy kezdem előtti, mint annak egész íolyama alatti magaviselete, a miket mi itt — mert közvetlen szemlélői voltunk, nagyin jól tudunk, oly csalhatlan érvek a Marikovszky ur szerzősége mellett, miszerint az ő nem szerzőségét hinnünk teljes lehetetlen. Nevezetesen, hogy Marikovszky Gábor ur az ügyet megelőzőleg a gymnásiumi tanárok fizetésének feljebb emelését agitálók közt jelentékeny szereplő volt s a feljebb nem emelés miatt — habár alapos ok nélkül is sértve érezte magát; valamint hogy a czikk Írásának is főrugója a gymnásiumi tanárok fizetésének feljebb nem emelése, s ebből származott megtorlási szándék volt, mind ez bármennyire igyekeznek is ezt ugy Marikovszky ur, mint a lapok nevetséges argumentum gyaaánt tüntetni fel, csakugyan való tény. Továbbá, kérdjük, hogy midőn Várady Gábor ur, felügyelő gondnokunk Marikovszky tanár urat az első és határozottan hivatalos jellegű kikérdezés alkalmával, utóbbinak azon nyilatkozatára, hogy a czikket nem ö irta, sem annak írójáról tudomása nincs, arra szólította fel, hogy e' szóval tett nyilakozatot a maga erősebb és állandó kitisztázása végett— tehát épen a maga saját érdekében jelentse ki Írásban is — bár először megígérte, miért nem teljesítette ezt? aem csak azon három napon át, mig Várady ur e részben reá várt, hanem azon 14 nap alatt sem mely időköz a gyüléstartásig lefolyt ? holott gondnok ur, nem csak azt adta második beszédje alkalmával tudtára, hogy a kért nyilatkozat ki nem állítását egyjelentőségünek lesz kénytelen venni az ő szerzőségével, hanem azt is, hogy ő mint felügyelő gondnok az irat ki nem állítása esetében kénytelen lesz az ügyet a pártfogóságnak feljelenteni. Továbbá miért utasította az iratért hozzá küldött és őt valóban otthon is talált iskolaszolgát oda, hogy mondja a gondnok urnák miszerint őt, t. i. Marikovszky urat nem találta otthon ? Bizonyosan azért, mert már kibúvó ajtót keresett arra, hogy hivatalos kihalgattatása alkalmával gondnokunknak adott és hivatalosan vett, fogadott szavát az irat kiállítására nézve megszeghesse. És végre is miért tagadta meg levelében, melyet sógor tanár társánál szerkesztett, a kivánt irat kiállítását, ha a czikket csakugyan nem ő irta? Vagy miért nem állította ki ez iratot épen a gyűlésben is, a midőn még mindég ideje volt volna arra? Hiszen ha a kivánt iratot, a mely pedig épen mellette tanúskodott volna, akár előbb felügyelő gondnokunknak, akár utolsó esetben magának a gyűlésnek átadja vala, az által minden további kellemetlenséget magára nézve épen ő maga szüntethetett volna meg és még most is tanári székében ülne. Mert pártfogóságunk valamint eddig nem volt soha oly szívtelen és fonák gondolkodású, hogy egy ártatlan tisztviselőjének valaha szándékkal csak kisebbnemü kellemetlenséget is okozott volna, ugy bizonyára most sem az : ezt magunkról minden öndicsekedés vágya nélkül bátran jó lélekkel merjük mondani. De a dolgot tovább részletezve, azt is kérdhetjük, hogy ha Marikovszky ur a czikket csakugyan nem irta, tehát miért nem igyekezett magát az ugy mondott gyanú alól az által is kitisztázni, hogy a tisztelt szerkesztő urat felkérte volna csupán annak kinyilatkoztatására a lapban, miszerint a czikket ő nem irta? Hiszen a mint tudta értesíteni az első kihallgattatása felöl a szerkesztő urat mindjárt táviratilag : éppen ugy. tudhatta volna ez uton a felhasználhatott 14 nap alatt akár tizennégyszer arra is megkérni, hogy őtet ártatlant a megbélyegző gyanú vádja alól amaz egyszerű nyilatkozat által mentse ki! Hogy pedig Marikovszky ur táviratozott, onnan gyánitható, mivel a kihallgatás alkalmával a két gondnokon kivül csak is ő volt jelen, és a Magyar Újságnak másnapról megjelent számában már az foglaltatott: „Szigeten nyomozzák a czikk iróját." — És mi teljesen meg vagyunk győződve a felől — hogy a szerkesztő ur e méltányos kérést az ártatlanság esetében bizonyosan teljesítette is volna. Ez által Marikovszky ur ha többet nem, de annyit minden esetre elért volna nálunk is, a mennyit hasonló eset alkalmával, Kun-Szent-Miklóson tanárkodása alatt 1864 jánuár havában elért volt, t. i. midőn kérelme folytán, a Hon szerkesztősége kinyilatkoztatta, hogy a kunszent-miklosi ref. egyháztanács és gondnoka ellen a legkíméletlenebb modorban irt és a lapban megjelent czikket, melyben a nevezettek hanyagsággal s más nemtelen vádakkal szennyeztettek be — nem Márikovszky Gábor ur irta és küldte meg a lapnak. Igy Márikovszky ur ekkor az erős gyanú alól, mely ott egy másik egyénnel szintén őt is terhelte, hirlapilag ki lett tisztázva, s bár a közvélemény előtt még azután is a gyanú vádja alatt állott, de azért a hírlapi ki tisztázás folytán mégis tanári székén hagyatott. Hogy pedig Kun-Szent-Miklóson ezen esete volt és az vele az általunk közlött módon történt, arról szóhiven bizonyságot tesz a kezünk közt lévő hiteles okmány. Ennél fogva valóban különösnek látszott előttünk, hogy Marikovszky ur a nálunk történt esete alkalmával is, mely már- nem az első volt reá nézve, és épen azért az efféle dolgokban már jártas ember, nem használta fel azt az egyszerű és könnyű kitisztázási módot, a mely neki Kun-Szent-Miklóson oly jól sikerült! Mi ezeket tapasztalva, amaz erős meggyőződésbe jöttünk és abban vagyunk folytonosan, hogy M. ur. ama kivánt iratot bár hírtelen megígérte is, azért nem állította ki, mert az igazsággal egyezőleg valóban nem állíthatta ki, s igy jól okoskodva méltán attól tartott, hogy az az irat, mely ártatlansága esetében hatalmas védője lenne, az ellenkező esetben, mely pedig a valódi, adandó alkalommal épen ellene tanúskodnék, valamint szintén a szerkesztőségnél is azon okból nem kérelmezte a kitisztázó nyilatkozatot — mert nem bízott abban, mivel nem is bizhatott — hogy az igázsággal ellenkező nyilatkozatot nyerhessen. Ez utóbbi állitásunk igaz voltát magok a szerkesztők nyilatkozataikkal fényesen igazolják, mert bár egyezőleg védelmére kelnek is Marikovszky urnák, de azért valamint azt ki nem mondják névleg, hogy a czikket ö irta, hanem oly kifejezéseket használnak — a melyekből mint nyilt titkot a M. ur szerzőségét kitalálni magá-