Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-10 / 27. szám

793 828 Adakozás a szerb éiiekesköiiyvre. Nt. Szerkesztő ur! Olvasván a Prot. Egyh. és Isk. lap folyó évi 22-ik számában tisz. Kulifai Elek tordincai lelkész urnák felhivását a „prot. énekek és kiskáté szerb nyelvre való áttétele költségeinek fedezése" tárgyában, a szentendrei kisded gyülekezet hiveivel közlöttem azt azonnal, hogy szt. vallásunk oltárára e részben mi is vinnők meg filléreinket áldozatul, és tordincei testvéreinket gyenge erőnkhöz képest segitenők a szent cél kivételében. Kevés ugyan, amit e sz. ügyérdekében tehettünk össze, de tiszta szivvel, örömmel s azon keresztyéni öntudattal raktuk össze filléreinket, hogy e csekély áldozatunk is, mely nem kiván egyébnek tekintetni ker. kötelességeink egyszerű lerovásánál, szükséges, és a nevezett könyvek inegjelenhetését némi részben elősegiti. Adakoztak névszerint : Pap János 50 kr., ifj. Szobonya József 50 kr., Sátor András 2 frt, Bognár Pál 60 kr., Lepsényi Mózes 50 kr., Ternyik Lajos 3 frt, Biró István 50 kr., Sóki Dávid 50 kr. Hajdú András 25 kr., Szófrics Lázár ur, gör. kath. vallású 2 frt, Peleki István róin. kath 40 kr., Léiképp Ferenc róm. kath. 10 kr. •— Összesen 10 frt 85 kr., mely összeget kiegészítve 11 ftra van szerencsém nt. szerkesztő úrhoz azon szives kérelemmel küldeni méltóztatnék tordinczei testvéreinknek ez összeget kézbesíteni.*) Seclivi János. veteményes kertében. Hogy egy közösen szeretett tanítót vesztett benne ez egyház, mutatja azon kegyeletes tény miszerint halála hírét vévén az egyházi elöljáróság : azonnal sietet a bánatos özvegyhez azon résztvevő nyilatkozattal, hogy a drága halott az egyház halottja s tisztességes temetéséről ez gondoskodand, mit — dicséretére legyen mondva — becsülettel teljesített is, nemcsak, de az özvegynek kegy-évet is adott, miben eddigelé kevés tanitóné részesült. 61 éves volt bár a jobb létre költözött s fején a vénség ékes koronája, mégis ifjúi erővel tanult s tanított jó kedvvel. A fegyelem pedig, melyet gyakorolt s az a rend s illem s öntudatos feleletek miket növendékei tanúsítottak, bármelyik iskolának is mintaképül szolgálhatnának. Béke s a szerető özvegy áldása lebegjen a boldogult porai felett. T u r ó c i Endre tanitó Szertmárton (Szatmár megye) jul. 4. 1870. A nagybányai helv. hitv. egyházmegyében, két köztiszteletben álló lelkész hunyt el, mindkét egyén hü evangéliumi napszámosa vala az urnák, mindkét egyén méltán megérdemli, hogy neve s emléke átadassák az irodalomnak s az utókornak. Az egyik lelkész Dudás József. Született Sátoralja Ujhelyben 1793 april 24. A theologiát végezte Sárospatakon. Segédlelkészi és iskolatanitói hivatalt viselt 4 évig Szatmár-Németiben, 1820 évben lett rendes lelkészszé Sárköz-Újlakon. Innen két év múlva, 1822-ben kőszegremete hívta meg lelkészeül, hol 48 évig s igy a Sárközujlaki két évvel együtt összesen 50 évig hiven és közkedvességben lelkészkedett. A papi hivatalának félszázados innepélyét nejével, leányával, számos tisztelőivel óhajtott egészségben megérte, s megülte. — 1870-ik évben ő szentelte fel a kőszegremetei újonnan épült kőtornyot, midőn az innepélyen következő, kivánatát nyilvánította: „Vajha két hetes 77 éves gyermeked, Istenem és Atyám addig élhetne, mig e kőtorony a te dicsőségedre fenáll" A kőtorony, mely rosz kőből és cémentből hibásan épült, 1870-ik nagyhéten rombadőlt. A kedélyes aggastyán Dudás József is óhajtása szerint utánna következő napon valamely titkos mély benyomás, félelem vagy borzalom követksztében meghalt. A másik lelkész Demeter József, született 1813 dec. 7. Mármaros-Szigeten. Alsóbb iskoláit Szigeten, a theologiát Debrecenben kitűnően végezte, mint ilyen Debrecenben a IV. elemi iskola köz. tanítója és esküdt felügyelő volt; aztán a kunhegyesi rectorián 2, a békési gymnaaiumban, mint tanár 1 évig sikerrel működött. Debrecenben Fésős András ur mellett 4 évig káplánkodott. Pettyénben 3 évig, Lázáriban 6 hétig, Felsőbányán 21 évig lelkészi hivatalában és néhány évig egyházmegyei tanácsbirói székében erélyesen működött. Meghalt folyó évi junius hó 17-kén estve, élte 57, — lelkész hivatala 24, — házassága 19-ik évében agyszélhüdésben. Árvaliázi mozgalmak. Nagy tiszteletű szerkesztő ur! A mi kedves oktató bácsikánk: Tiszteletes Nagyváthy Ferenc ur, sokat beszélt nekünk az árva gyermekekről. Mi igen megilletődve hallgattuk öt mindig, valahányszor a szülőtlen árvák sorsát hozta elő. a többek közt épen most,midőn aratási vizsgánkhoz készülünk, azt is elbeszélte nekünk, hogy árvákról minden faluban meg szoktak a jó fiuk emlékezni s az ő gondviselésökre minden jó fiu szokott adni annyit, a mennyit sorsához képest adhat. A jó árva gyermekeknek tehát, némi segélyt mi is nyújthatnánk: krajcárainkat Nagytiszteletü úrhoz azon kéréssel küldjük, hogy méltóztassék azt rendeltetése helyére juttatni.! Adakoztak a nagyobb tanúlók közül: M. Kiss Mihály 30 kr. Fekete Gyula 20 kr. Szántó István 20 kr. Mezei János 12 kr. Szabó Károly 10 kr. Homolya *) Kitka örömet okozott nekünk ez adomány, mert egyik legkisebb és legszegényebb gyülekezetünkből jő ! Csak buzgóság kellene, s a szegénység rövid idő alatt mint ismeretlen szó kitöröltetnék a magyar protestantismus szótárából. Ez alkalommal nem anynyira az özvegy asszony fillére jut eszünkbe, mint inkább az, hogy ha nagyobb gyülekezeteink is hasonló arányban adakoznának, talán egy egész szerb bibliothekát nyomathatnánk. Szerk.