Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-16 / 3. szám

103 74 badság fiivének alapján rendeztetvén, lit nyittatik előtte,hogy rendeltetésének a tudományok szabad, elfogulatlan művelésének megfelelhessen. Örömmel üdvözlik kétségkívül a nemzet fiainak jobbjai ama hirt, hogy kormányunk szakítva a hazánk felett kormányzó testület hosszú ideig divatozott szokásával, a népbutitó rendszerek s a szellembilincselések helyett a felvilágosultság, szellemi szabadság előmozdításán törekszik, hogy kormányunk több több tényleges bizonynyitványátadja annak,miszerint az ő véleménye szerint is az ország ereje nem csupán fegyvereinek számában, hanem népének műveltségében fekszik, hogy a nemzet hírneve, világelőtti becsültetése nem fiainak mennyiségétől függ, hanem az állásponttól, melyet az a tudományos műveltség terén elfoglal és azon szolgálatoktól, melyet a civilizátiónak tett és tesz. Ideje valóban, hogy ha már az anyagi téren nem ronthatjuk le a finánc-őrízte sorompókat, s nem törölhetjük el az anyagi téren való fejlődést, haladást sokfélekép gátoló bélyeg százalék- fogyasztási törvényeket, legalább a szellemi téren rontassanak le a korábbi zsarnokhatalmak által emelt sorompók, korlátok. Az egyetem rendezésére vonatkozó hírek között kétségkívül nem kerülte ki az olvasók figyelmét azon meglepő hir sem, miszerint a fennálló kathol. theologiai fekultás mellé egy protestáns és egy görög nem egyesült theologiai fakultás is céloztatik állíttatni. Nem kétlem, hogy a „Magyar Állam" s az ultramontán közlönyök némileg megütközve fogadják ezen hirt, de más részről eleve is feltételeztem, hogy a nemzet felvilágosultjainak legnagyobb része eléggé igazságos érzetű és tapintatos leend ezen jogos és méltányos tervet érdeme szerint méltányolni, s csakugyan a közelebbi napokban úgy a kormányhoz hajló „Reform u

, mint az ellenzéki „Hon" eléggé elismerőleg szólottak a t. cultusminister úr idevonatkozó szándékáról. S kétségkívül egész hazai protest, egyházunk világos bizonyítékát látandja ezen törvényjavaslatban a kormány igazságos szándokának s egyszersmind azon körülménynek, hogy csakugyan elenyésztek hazai protestáns egyházunk egéről azon vészteljes fellegek, melyek háromszáz éven át lebegtek fejünk felett, s hogy kormányunk férfiait egészen más szellem lengi át, mint a hajdani kancelláriák s helytartóság vezérférfiait. Talán nem csalatkozom azon reményemben, hogy egész prot. egyházunk örömmel üdvözlendi e tervet, s ugy tekintendi, mint a mely, ha megvalósul, jelentékenyen előmozditandja egyházunk felvirágozását. Jól emlékezem, hogy hajdanában mily büszkén emlegettem magam is több ifjú társammal együtt, hogy mi protestánsok, mi vagyunk valamint egyebütt, ugy hazánkban is a tudományos műveltség s haladás képviselői, fejlesztői. Hallottam ugyanezt azóta számtalanszor több müveit katholikus egyéntől is, hol magánosan, hol nyilvános alkalmakkal; valamint hallom még ma is nem ritkán egyik másik nálam megforduló képzettebb legátustól, supplikánstól. Hála istennek, nem volt alaptalan dicsekedésünk, s nem volt okunk pirulni eddigelé e tekintetben más felekezetűek előtt. De másrészt, fájdalom, ki kellett ábrándulnom idővel ezen ifjúkori ábrándokból; voltak évek életemben, amikor alkalmam nyílt komolyabban széttekinteni s kénytelen voltam kérdést intézni magamhoz, hogy ha előbb állunk is műveltség dolgában egynémely vallásfelekezetnél, de hát voltaképen hol, miben nyilatkozik hazai protest, egyházunk azon sokat emlegetett tudományos műveltsége. Yolt alkalmam egybehasoulitani hazai egyházunkat a külföld protest, egyházaival, s ekkor megvallom, pirulnom kellett, fájdalmas érzet hatotta át keblemet. Számunk körülbelül megüti a három milliót, egyházunk tagjai részben gazdag vidékek lakosai; és mutassátok meg, hol van csak egy virág a theologiai tudományok mezején, mely hazai protest, egyházunk talaján fejlődött ki; jelöljetek ki a tudományok fejlődésében csak egy pontot, melyről mondhatnók, hogy ezt a magyar protest. theologiai műveltség eszközölte, vagy csak, hogy erre hatást is gyakorolt. Vajha tudtuk volna csak átültetni kellő mértékben a külföld termékeit, hagyján, hogy önállólag, fejlesztőleg szerepeltünk volna! S hol rejlik ennek oka ? Kétségkívül sok mindenféle alapos mentséget hozhatunk fel, nem is akarunk követ hajítani egyházunkra, s távol legyen, hogy megsértsem emlékét azon nemeskeblü ősöknek, kik oly szép áldozatokat hoztak a művelődés oltárára, vagy akik egész életöket a tudományok szolgálatában töltötték, küzdve folyvást a többrendbeli ellentétes elemekkel. De ha mégis aránylag oly gyér siker koronázta egyházunk törekvését, avagy nem ott keresendő-e a legfőbb ok, hogy háromszázados életünkön keresztül nem volt soha egyetemünk, azaz nem volt oly helyünk, hol a tudományokat kellő erővel és kellő szabadsággal művelhették, fejleszthették volna. Kellő erővel mondom, mert hogy többet ne említsek, tekintsétek meg Sinai, Márton István, Tóth Ferenc, Varga, s több más munkás tudósunk theologiai műveik cimlap-5*