Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-06-19 / 24. szám

. 757 758 pár évvel ezelőtt megválasztá egyhangú köz felkiáltással a köz szeretet és becsülés karjain azóta közöttünk működő t. S z é k e 1 y K. urat, kiajnéhaiKulifay Zsigmond ur káplánja volt; aki tapasztalatait s a debreceni ref.főiskolában szerzett tudományos ismereteit őregbitendő Heidelberg, Jéna és Göttingen academiáiban is tanult; s kiről dicsőült Kulifaink ugy nyilatkozott, hogy nem ismer ifjú egyént, ki az ő lelkészi hivatalát méltóbban betölthetné. 1870. junius 5-ik napja pedig örömnapja vala ref. egyházközségünknek, még pedig kétszeres örömnapot inneplénk, 1 -őr innepelők az első keresztyén anyaszentegyház megalakulásának napját a pünköstöt, de 2-or innepélyessé tevé e nagy napost reánk nézve az, hogy f. é. május 29-én szinte ellenjelölt nélkül s közfelkiáltással a nagyszámú választó hivek egyhangú éljenzései közt megválasztott ifjabb lelkészünk t. Rác Miklós ur tartá székfoglaló egyházi beszédét. Valóban megható és elragadó volt egyházi beszéde ugy is mint pünkösti alkalmi beszéd, ugy is mint szék foglaló szónoklat. Gyönyörűen fejtegeté, hogy a Szentlélek ereje miként tette hatalmassá az apostolokat a szeretet és igazság hirdetésére, innen folyólag ő is miként tiizte ki állandó céljául egész papi pályáján az emiitett nagyszerű erények prédikálását. — Szónoklatát elraagdóbbá tette érces szép hangja, s szónoki actiója és hanglejtése. — Istené legyen az örök dicsőség, hogy ref. egyházunk kormányára, az ő szent igéjének hirdetésére nekünk ily derék és ifjú lelkipásztort rendelt. a beigtatási innepélyt ősi magyar szokás szerint lakoma követte idősb lelkészünk t. Székely Károly ur vendégszerető asztalánál, hol ref. egyházunk értelmisége nagyobb részint jelenlevén, az elmés és szivélyes jó kivánatok s" pohárköszöntések egymást váltögaták. Adja Isten hogy ily beigtatási ünnepélyt mi már ne érjünk kunhegyesen; adja isten, hogy teljesüljön, amit idősb lelkészünk beigtatott collegájára mondott toasztja végén ohajtott, „hogy egymással soha ne béküljenek." Némethy Pál presbyter. A római zsinatról. Mit fog tenni a kisebbség a vita erőszakos félbeszakítása után ? A f. hó 3-ki ülés után történtekről irja az „Alig. Ztg." római levelezője jun. 4-ről: „Az általános vita erőszakos megszakítása által előidézett első benyomás uralma alatt, a kisebbség számos tagja között, kik az ülés után értekezletre gyűltek egybe, azon nézet jutott érvényre, hogy többé nem kellene részt venni a zsinat tárgyalásaiban. Az eziránt hozandó határozat céljábó 1 gyűlés tartatott Rauscher bibornoknál, mely kétségtelenül az eddig előfordult legnagyobb internationalis tanácskozmányt képezé az ellenzék részéről, mert mintegy 80 püspök jelent meg abban. Két lehetőség vétetett fontolóra: az első abban állott, hogy a püspökök Rómában maradnak, de ezentúl nem vesznek részt a zsinat tárgyalásaiban,mert többé nem szabadok, s végül a szavazásnál „non placet"-tel szavaznak a csalhatlansági dogma ellen ; a másik szerint, tiltakozás lett volna benyújtandó a szenvedett igazságtalanság miatt, mely esetben az ellenzék nyugodtan folytatja a vitát. Az első nézet mellett főleg a magyar, angol-amerikai és kiválóbb francia püspökök nyilatkoztak, oly férfiak, mintStrossm ay e r, S im o r, H a y n a 1 d, D a r b oy, Dupan-1 o u p, C 1 i f f o r t, C o n o 1 1 y s több mások, érvül azt hozván fel, hogy itt a szavak többé mitsem használnak, hogy az ellenzék legjobban cselekszik, ha a szabadság hiánya iránti nézetének, tett utján ad kifejezést, nehogy a mennyiben tőle függ, oly decretum fogadtassák el, mely csak hiányosan lön megvitatva. Ily módon világosan megtagadtatnék a zsinattól az egyetemesség jellege, a nélkül hogy szakításra kerülne a dolog, avagy viszálkodás idéztetnék elő az egyházban, mert ezentúl sem a zsinatot nem szabad joggal fennállónak elismerni, sem abból kilépni, a mennyiben a kilépés csak siettetne, a legtulzottabb határozatok létrejöttét, s nyilt harcra adna alkalmat. A zsinatot — mondák ezen atyák — több oknál fogva nem lehet törvényesnek elismerni, először: összeállítása, ügyrende és azon nyomás miatt, melyet a pápa személyesen és hatóságai által a zsinatra gyakorol, továbbá azért nem, mert világos szándék forog fenn, a dogmákat a többség által proclamáItatni. A parlamentekben a szólás mégis használ valamit, mert ha niues is döntő hatása a pártokra, legalá b felvilágosítja a közvéleményt. Itt ellenben a beszédek, melyek nem jutnak nyilvánosságra, kifelé sein gyakorolhatnak hatást. Ily alig körülmények között vitatkozni,annyit jelentene, mint nagy biinrészességet vállalni a zsinat vezetése körül. Ha ellenben az oppositio tartózkodik a szótól és teljesen a majoritásnak engedi át a tért, ugy az ebben fennálló ellentétek is csakhamar napfényre fognak jutni. Ebhez járul, hogy ily komoly demonstratioval szemben a curia fog helyt állani, de ha még folyvást makacsnak bizonyulna, legalább az egyházban nem lesz többé semmi kétség azon nézet iránt, melyet a kisebbség a zsinat tekintetében elfogadott." Másrészről felhozatott, hogy azt, a mire a szándékolt demonstratio céloz, egyszerű nyilatkozat által is el lehet érni, mely bebizonyítaná, hogy az általános vita erőszakos megszakítása a zsinat alapját és jövendő tekintélyét ásta alá. A világ joggal elvárhatja, hogy az atyák ne csak a zsinat legitimitása elleni okok felsorolására szorítkozzanak, hanem jövőre is részt vévén a vitában, magát a esalhatlansági tant is döntő okokkal megtámadják, nyíltan tanúskodva ebbeli meggyőződésök mellett. Ez utóbbi nézetet a legtöbb német püspök pártolta, kikhez számos francia is örömest csatlakozott, mihelyt észrevették, hogy a német-magyar phalanx sorai ritkulni kezdenek. Az sem