Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-29 / 21. szám

nyilvánulása, a mely az üdült emberiségnek uj ifjúságot kölcsönöz. És a pápaság által meghamisitott keresztyénség kitisztázása a reformatio által azon nagy korszakot képezi, a melytől az egész újkor magas céljait és szellemi erőit nagyrészint nyeré. Az a legveszélyesebb meghamisítás ára a közlelkiismeretnek, az a szellemi állapotok mélyre ható rothadására mutat, hogy ha a jelenlegi prot. orthodoxia, a mely az őskeresztyéni erőt tagadja, amely a reformatio szellemi szabadságból a középkor betűhöz kötött éjszakájába hanyatlott vissza, kizárólagos érvényt igényel, és tulajdonit magának, ugy mint a prot. keresztyénség szabadalmazott képviselője. Mi ugyan nem akarjuk kétségbevonni, hogy az uralkodó egyháziasság is egyes, különös természetű lelkekre még üdvös hatást gyakorolhat, hogy a keresztyén életműködés egyes ágaiban elismerésre méltó gyümölcsöket teremhet, de az egészre nézve a legkártéko • nyabbanhat: vallásos tekintetben az erős lelkeket a hitetlenségre hajtja, a gyengébbeket ellenben babonára csábítja ; morális tekintetben a készületlen jellemeket lazaságra és kétszinüségre, a komolyabbakat pedig vagy pietistikus tépelődésekre vagy fanatismusra és zelotismusra vezeti. így árt ezen álprotestantismus a német nép legdrágább kincsének : szellemi, vallási, erkölcsi erőinek. Ezért tehát ép oly érthetetlen és szívtelen dolog, ha olyanok, a kiknek még a német nemzet jövője szivükön fekszik némileg, mintegy szellemi emelkedettségnek tartják ezen legfenyegetőbb veszélylyel nem törődni. Mert csak egyet nevezzünk meg, egy szabadság sincs biztosítva, mig a vallásos lelkiismeretszabadság hozzá nyulhatatlan alkatrészévé nem vált a közéletnek. Ezen büntetésre méltó közönyösségnek véget kell érni. De még sokkal kevésbbé menthető ki a protestáns mint a katholikus nép, hogy itt tétlenségben és aluszékonyságban megrabolni hagyja az evangéliumi szabadság ékességét, a melyért az atyák éltöket és véröket tették kockára. Most, a midőn a Romában levő nagy színjáték saját egyházi sülyedésünknek képét visszatükrözi; most ütött a határozott óra ; ha nem hallja meg most a nemes nép a kakas szót, a mely felkölti az alvó lelkiismeretet, és ha tovább folytatja szokott álmadozását, akkor nem szabad csodálkoznia a felett, hogy a szellemi szolgaság láncai még szorosabbra kovácsoltattak reája. Azért fennszóval kiáltunk : tekints német a Svájci hegyek felé, a melyeken nem rég egy szép nap virradt fel, midőn protestánsok és katholikusok egy nagy gyűlésben egy szivvel, egy lélekkel a papság kihágásai ellen tiltakoztak. Ébredj fel német protestáns nép, vedd kezedbe keresztyénségednek szent tudományát, vedd kezedbe a német bibliát, s követeld Krisztus szavaival : hogy számot adjanak neked azok, kik egyházadon kényuraskodnak. Igen német nép, érvényesítsd prot. szabadságodat szent komolysággal és férfias határozottsággal, és akkor egy kijátszott csalhatatlanság bitorolt trónja összeomlik. Hogy azonban az egyházi szabadság mozgalom rendet"enségtől, és szabálytalanságtól megóva maradjon, kérünk titeket prot. férfiak, csatlakozzatok hozzánk, kik az evang. egyház megújítására szövetséget kötöttünk. Kötelességünknek tartjuk az alapelveket szivetekre kötni, a melyek felállításától sok függ ebben a válságos időben. I. Tiltakozunk minden dogma-uralom ellen, és kívánjuk, hogy az egyházi jogosultság, ne a hitcikkektől és egyházi szokásoktól, hanem a keresztyéni közérzülettől tétessék függővé. Nem akarunk mi történelmen kívül eső vallásosságot, hanem szorosan tartjuk maguukat a történelmi Krisztushoz, mint a ker. egyház alapitójához és fejéhez. Szilárdan ragaszkodunk a vallás erkölcsi szellemnek a dicsőség teljes reformatio által nyert vívmányaihoz. De ^ki velünk ezen alapokhoz ragaszkodik, akár a jelenleg egyházilag létesített, akár ujabbkori öntudatnak megfelelő módon, az az evang. egyházban jogosult, és erősen állítjuk, hogy a különböző dogmatikus nézpontoknak, a keresztyén érzület határain belül való egyházi egyenjogosságának kinyilvánítása miuden egyházi reformnak egyetlen helyes kiindulási pontja. II. Tiltakozunk minden papuralom ellen, és kívánjuk az őskeresztyén és ősprotestans községi elv elösmerésót. És ebben a tekintetben egész komolysággal egy nagy veszélytől óvunk mindenkit. Az egyházkormányok végre elismerték, hogy a községek nagykorúságra és önállosságra való jogaik tovább nem halaszthatók, hanem a helyett, hogy az eddigi gyámkodás igaztalanságát szintén beismernék, és nyíltan és becsületesen uj pályára térnének, látszólagos engedékenység által a consistoriumok és lelkészek uralmát akarják megszilárdítani. Ha a községek nem akarnak még nagyobb szolgaságba sülyedni, sietniök kell a községielv ezen veszélyes csalképe ell^n biztositni magukat. Vissza kell hóditaniok ha-