Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 62 E beszédet a dalárda: „Erős várunk" zengedezésé­vel zárá be. Szánthó János h. i. ev. tanár. Budamér és környéke. Budamér sárosmegyei helység, közel a nevezetes kassai hegyhez, mely Turesának is neveztetik és mely az utolsó időkben e becses lapok hasábjain ismeretessé lett egyházi szempontból. És miután a két cikkíró eleget szólt róla, én rövideden szólani fogok, előadván, miként ottan négy ev. egyháznak tiliái, mintegy félkörben érint­keznek. Van ott Lapinpatak a zsegnyei egyháznak utolsó filiája, van Tizsite az Ofalusinak, van Bények a Kassainak és Vajkóc, Haraszti, Királynép, Prozgony a felső-kemen­cei egyháznak messze filiái. Ezekről szól az első buda­méri lelkész Chotvács Herényi Endre ur, aki maga magát a világnak bemutatja és belső missióról, tulajdon­képen törekvéséről szól, melyet szeretne gyakorolni a más egyházak filiáiu is, hogy mint a jó pásztor beterelje idegen juhait üres aklába és termékenyítse azon kopár földet, mely nekie mivelésére adatott. Szép dolog, midőn valaki munkás méhek közt restel here lenni, — de az idegen méhrajjal köpüjét szaporitani tilos. Elégedjék meg kényelmes egyházával és biztos jó fizetésével, és ne háborgassa mások csendes birtokait, mert az nem férhet egy jeles pap jelleméhez. Maszlovszky. KÜLFÖLDI miYHÁZ és ISKOLA. * Ziirieli.(Schweizer Sándor és aradi­kai-demokraták.) November hóban történtek meg a választások az egyházi főtanácsba a zürichi kantonban. Schweizer, a nagyhírű theologus, Schleiermacher leghí­vebb tanítványa már több éven át mint a kánton-tanács képviselője foglalt helyet az egyházi főtanácsban, de az idénre nem választották meg, hanem helyébe Vollma r professor kapott többséget. E választás a radikál-demok­rata párt győzelmét jelzi, melyet a zsinat az által kívánt volna mérsékelni, hogy Schweizert a maga részéről válasz­totta meg egyh. főtanácsi képviselőnek, nagy szótöbbség­gel. S. azonban határozottan kijelentette, hogy a választást nem fogadhatja el, kénytelen el nein fogadni. Hiában kérte a zsinat a hálásan tisztelt nagy tudóst,— nem tudta meg­inditni. Schweizer a zsinaton hosszabb beszédben sajnálko­zását fejezte ki a fölött, hogy meg nem választatásából oly nagy dolgot csináltak. Ezt bizonyára nem lehet az egyh. tanácsban folytatott működése hibáztatásának tekinteni, mert ő mentnek tudja magát minden szűkkeblű bürokra­tikus törekvéstől, s ha működése által bizalmatlansági vo­tumot érdemelt volna, alig vártak volna azzal addig, midőn történetesen három tanítványa áll az állam élén. A dolog egyszerűen ugy áll, hogy kedves kollegái közül az egyik nkább megnyerte a kánton-tanács tetszését. Azután ért­hetővé kivánta tenni, hogy az ő egyénisége nem kedves a mostani hangadók körében. Ő szabadságot szokott venni magának, hogy magán körben vagy nyilvános helyen tar­tózkodás nélkül beszéljen. Igy emlékszik, hogy egyszer egy demokrata urnák négyszemközt megmondotta, hogy a népgyűlések a teljes jogegyenlőség megnyerése előtt érthetők voltak ugyan ; de most nem sokat különböznek a demokratia ellen elkövetett felségárulástól. Mert a demos­nak, a népnek, mint államilag szervezett egésznek kell önmagát kormányozni; de ha a népgyűlések, a nép egyes tömegei uralkodnak az államban, az többénem demokratia, hanem ochlokratia, tömeguralom sat. Schweizer szabadelvüségét sem a dogmatikai, sem az egyházkormányzási téren senki kétségbe nem vonhatja. S im mégis a magát még szabadabb elvűnek tartó tömeg buk­tatta meg. A dolog előttünk is igen érthető. Vannak em­berek, sőt már most mindig nagyobbodó tömegek, melyek a szabadságot a renddel nem tartják összeférhetőnek, s inig a szabadságra törekesznek, a rendet felforgatva zsar­nokságba fognak esni. Schweizer nem ezen szabadelvűek közül való, sőt inkább előre megjósolja nekik, hogy hová fognak jutni. Ezért bukott meg. * A római zsinatról. E lovatunkat a héten egyéb rég beküldött közlendők mellett bátran mellőzhetjük, mert a héten semmi figyelemre méltó nem történt. Az ellenzéki püspökök működéséről a legellentétesebb hirek szárnyalnak, hogy a francia püspökök erélyesen kitarta­nak, a németországiak közel állanak hozzájok és a ma­gyarok miatt korai volt örömünk. Schwarzenberg hg. és bibornok kezdetben az ellenzékkel haladt, s igen sokat beszéltek erélyes nyilatkozatairól a pápával szemben ; de a héten azt írják, hogy midőn hozzá vitték a csalhatat­lanság ellen szerkesztett tiltakozást aláírás végett, ő hosszas habozás után az aláírást megtagadta. Különben e hét is előkészületekkel tölt el, s 6-án tartották az első innepélyes ülést; de a melyről a tudósítás már nem érkezhetik meg lapunk bezárása előtt. * Wiesl)adenl)en a tartományi gyűlés nagy több­sége 4 szavazat ellen a következü határozatot fogadta el: „A tartományi gyűlés felkéri a kir. kormányt, hogy a jelen ülésszak alatt tanácskozás alá kerülő oktatási tör­vényekben a következő elveket vigye keresztül : 1) Az iskola választassák el az egyháztól, s ügyeit a polgári község kezelje. 2) Az iskola tantervét, kormányzását és felügyeletét illetőleg önálló organismust alkot, amint azt a kor szükségei és a tudomány fejlettsége kívánják. 3) A tanitóképezdékben a tanítás legyen korszerű, s elméle­tileg és gyakorlatilag nyugodjék tudományos alapelveken ugy, hogy a tanítók képességet szerezzenek a mathemati­kát és a természettudományokat a népiskolákban és to­vábbképző iskolákban is eredménynyel tanitni."

Next

/
Thumbnails
Contents