Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-22 / 20. szám

573 596 t e r 1 e g é n y, vagy kiszolgált katona v o 11, k i egy kicsit i r n i, olvasni tudó, de tanult jóravaló emberi ne m." Kérelmöknek hely nem adatott. Továbbá tárgyalás alá került a b u g y i a k folya­modványa, melyben a múltra nézve az egyházi földektől járó adó-hátralékoknak az elhunyt lelkész örökösei által történendő megfizetését, — jövőben pedig a földadó fize­tésére a választandó lelkészt köteleztetni kérik. — Ez ügy igen érdekes eszmecserére, s vitára szolgáltatott okot, melyben t. Jordán, — Halász Boldizsár v. tanács­biró urak, s főtisztelendő ur vettek részt, kinek a catho­licuse protestáns egyházi javak természetét illető disting­tiója nagyon találó volt, s vele egészen lefegyverezte a bugyi depusatust. Ő az egymást gyorsan váltogató provisoriumoknak, s provisorius kormányoknak tulajdonitja, hogy még szóba is jöhet ilyen dclog, de felhozza, hogy ez hazánkban alkot­mányosság levén, másként van, s ennek bizonyságául fel­mutatja a pénzügyminisztérium legújabb rendeletét épen e tárgyban, melyben világosan ki van mondva, hogy az egyházi földektől, melyeknek a pap csak haszon élvezője, az adót az egyház köteles fizetni.Kérelmükkel elutasittattak. Az egyházkerületi gyűlésre küldendő képviselők vá­lasztattak Szilágyi Benő gyümörői lelkész, az ujonan választott főjegyző, ki épen ma foglalta el székét csinos beszéd kiséretében, s Jordán István tanács biró ur, ki az egész gyűlés folyama alatt most is mint mindig számos és kitűnő jelét adá az egyházi ügyek iránti érdeklődésének, s azokban való jártasságának. S végül élénk gondolkozásra sok anyagot nyújtó vita, illetőleg eszmecsere keletkezett a tanügyi bizottmány jelentésének, különösen 1-ső pontja felett, melyben azt inditványozza, miszerint a körlelkészet eltöröltetvén, egy 100 forint díjjal összekötött egyházmegyei tanfelügyelő­ség állíttassák fel. Jordán ehez még azon pótinditványt csatolta, hogy nemcsak tanfelügyelő, hanem még oly szakértő ügyes tanító is kellene, ki 3—4 hetet töltve azon tanítóknál, kik az uj tanmódszer szerinti tanítás; még nem sajátították el, azokat ennek módszerével, mely nagyon egyszerű — s fogásaival megismertesse, szóval: ki a tanítókat tanítsa. Nt. Ballagi ur szintén felszólalt cz ügyben, kiemelvén ennek nagy fontosságát iskoláink jövőjére nézve, igaz ez irányban teendő intézkedés szük­ségességét, — „mert — mint mondá — vál uton állunk, vagy át kell adnunk iskoláinkat az államnak, vagy ten­nünk, iparkodnunk kell — de rögtön, mert nincs veszteni való időnk". — Ambuláns tanítóságra — a fentebb vett értelemben — praeparandiát végzett jeles egyént kívánna alkalmazni, ki jó pénzért egy évig tanítana. A mindinkább élénkülő s nagyobb mérveket öltő vitának Főtiszt, ur indítványa vetett végett, melyszerint az egyházmegye a hiányokat felfedezvén, azok orvoslására hivja fel az egyházkerületi tanügyi bizottmány figyelmét, hozzá mellékelve ehhez még a pesti egyházmegyei tanító egylet szintén a tárgyat illető folyamodványát. S ezzel, miután még Jordán főszolgabíró ur, egy nagyon practicus tervezetet — melynek keresztülvitele áltai az iskoláztatás rendesebben történnék — vázla­tilag bemutatott volna — a mind végig érdekes gyűlés­nek V2 2-kor vége lett. A komáromi h, h. egyházmegye e tavaszi lel­kész értekezlete és közgyűlése. Ha, és a mennyiben meg nem előztetém, igyekezem rajzolni lelkész értekezletüuk irányát, működését, s köz­gyűlésünk főbb határozatait közlendem. Lelkész értekezlet ... Az ujabb korú megváltó mint az optimisták hiszik. Hanem még is nehezen megy. A hazában itt és ott néha egy egy fény, de a többi helyeken annál nagyobb setétség, fogalom-zavar , szenve­dély s egyéni nézet uralgása. Mindenesetre a társulás hasznos, mint mindenütt, ugy lelkészeink közöttt is, de mindaddig, mig a régi, köznapi gondolkozás helyett a tenni, építeni vágyás, a szétágozó nézetek helyét ez üdvös, személyiségen fölül emelkedő egyetértés el nem foglalja: addig, mint másu tt, ugy e téren is ered­ményt felmutatni nem lehet. Az értekezletek az eszmék megvitatására, a néze­tek tisztására, az eljárási módozatok megállapítására va­lók, ara valók ezek, hogy a közszellem izmosuljon, a gyengébb erőt nyerjen, az erős hasson, a homályos lat­kör tisztuljon, az erkölcsi és tudományos irány a maga ható alakjában, üdvös voltában előidéztessék. Mindez csak ugy lehetend, ha a közös czél minden lelkész tár­snak kebelét eltölti, ha az egyéniség az általános igaz­nak és jónak aláveti magát annyiban, mennyiben saját jogkörét megtartva, egyházunk közhaszna, közjava, a tiszta és élethű vallásosság és hitélet fölépítésén mind maga működik, mint másokat működtet. Ezen egyéni nézetek előbocsátása után áttérek leg­közelebbi lelkész értekezletünk lefolyására. Mindenekelőtt figyelmet érdemel annak megemlítése hogy lelkészeink meglehetős számmal voltak jelen, bárha óhajtandó volna, hogy még azok is, kik eddig elmarad­tak, vegyenek részt jövőre ezen új, de idővel üdvössé lehető összejövetelek feletti eszmecserében. Jelenleg, alólirott által előterjesztett, és vitatás alá bocsátott következő kérdések felett tisztázódtak a nézetek: 1. Minő eljárás volna követendő a hitéletre nézve hidegek és köszönyösök irányában ? A meggondolt és helyi körülményeket figyelembe vevő, minden külső kény­szerítést kizáró b e 1 111 i s s i ó ? Mit tegyünk iskoláink vizsgálatával, elég-e itt várnunk a tanfelügyelőt, e miatt a közvizsgálatot felfclfüggeszszük ? Az egyházmegyei gyű­lés meg kéretik arra, hogy az eddig szokásban volt köz­vizsgálatokat állítsa vissza. Megtörtént. — 3. Mi eljárást kevessünk a 12—15 évi közötti gyermekkel." A realékban a tanitó, a vallásban pedig a lelkészurak

Next

/
Thumbnails
Contents