Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-15 / 19. szám

483 552 1852-től fogva uj korszaka kezdődik, az akkori császári főkormánynak 1850-ben kiadott azon rendelete folytán, mely a jogakademiáket és gymnasiomukat átalakíttatni paranczolta. T. i. hogy a jogakademiákban legalább 4 rendes tanár legyen; a gymnasiumok nem mint eddig 6, hanem 8 osztályúak legyenek, s legalább 12 rendes s állandó tanárral bírjanak; mind a jogakadémia, mind a gymnasium a főkormány által megszabott, és megszabandó tanrendszerhez alkalmazkodjék, különben nem lesznek érvényesek bizonyítványaik, nem lesznek „nyilvánosak." Szoboszlai Pap István superintendens egy ezen ügyben kelt „Főpásztori szózatában" felhívta az egyházkerületet adakozásra,mely lehetővé tegye az átalakítást Az egyházkerület adakozott s 1852. juniusban iuegalapittatott a jogakadamiában 2, a gymnasiumban 12 uj tanszék. A hajduvárosi egyházközségek most felajánlott adományukat egy újonnan alapítandó népiskola tanitóképezdei tanszékre kívánták fordíttatni. Az újonnan szervezett gymnasium és jogakadémia 1853. octoberben nyittattak meg. Az 1853

/4

iskolai tanév végén tartatott az első érettségi vizsgálat az államkormánytól kiküldött iskolai felügyelő elnöklete alatt. 1856-ban szerveztetett újból a népiskolai tanítókat képző intézet, 2 rendes tanárral. 1858-ban visszavette az egyházkerület az iskola felett rendelkezés jogát, minélfogva mind a jogakadémia mind a gymnasium elvesztette a nyilvánosságot, és igy maradt 1861-ig. 1861-ben hat osztályúvá lett a gymnasium. 1863-ban alapíttatott a felső polgári iskola. 1866-ban uj — negyedik — tanszék alapíttatott a theologiai tudományok tanítására. A protestáns szellem a népiskolában. Die alte Schule war Kirchschule, Die neue Schule ist Staatschule. Diesterweg. Sokan ezt az érvet szokták a prot. felekezeti iskola mellett felhozni, hogy az a bizonyos protestáns szellem, mely főtámasza és éltető ereje a protestantismusnak, csak is a prot. felekezeti népiskolában fejleszthető és ápolható; anélkül pedig 'a prot. egyház létele ugy fenyegetve van? mintha a fát gyökerében és törzsében megtámadnám. Ily értelemben nagy pathossal szónokolt több esperességi és kerületi felügyelő, midőn gyűléseinken a népiskolai törvény tárgyaltatott; ily értelemben közelebbről több helyütt nyilatkozott Révész Imre ur is legújabb hadjáratában, melyet nem csak a közös iskola, de még az egész népiskolai törvény ellen is kezdett. Én pedig épen paedagogiai szempontokból tagadom azt,hogy jó iskola volna,melyben akármilyen, felekezet szelleme az uralkodó volna. Mert a népiskola nincsen arra hivatva, hogy lutheránusokat, kálvinistákat, katholikusokat, hernhutereket vagy nem tudom milyen fiatal felekezetbelieket neveljen, ez csak a vallástanitó feladata lehet, melynek megoldása, egészen helyesen ugy, mint a törvény rendeli,külön vallástanitó által és külön órában, elválasztva a többi tantárgyaktól történendő. Ellenben a népiskola czélja, a növendéket, mint embert felfogni és emberi tehetségeit fejleszteni, azon miveltséget eszközölni, melyre minden embernek és honpolgárnak valláskülönbség nélkül szüksége van. Az a tanító, aki a vallás és a többi tantárgynak tanítását ugy egyesítené, hogy minden órában és minden tantárgyban vallást akarna tanítani, nem is érdemelné meg a tanító díszes nevét még akkor sem, ha a prot. egyház javára ily szellemben működni szándéka volna. A tudománynak, mint ilyennek, már a népiskolában is,nem szabad felekezeti szellemmel és sajátsággal bírni, nem létezhetik prot. vagy katholikus számtan, földleírás stb. Nyomorult lenne azon tudomány, mely a felekezet szolgálatáoan annyira állana, hogy ez által megának hű tagokat akarna nevelni, és az az egyház, mely a tudomány ily lealacsonyitása által és az iskola ily degradatiója által életét biztosítani akarná, nem is érdemes arra, hogy éljen. A tudománynak általánosan, és különösen a methodikának, a didaktikának és paedagogikának saját szelleme és szabálya van,mely soha meg nem változtatik a felekezet szelleme által, és ily értelemben a prot. ugy, mint a kath. és általjában a felekezet szellemének a népiskolában helye és jogosultsága nem lehet. Ily értelemben vett felekezet nélküli iskola mellett küzdöttek a nevelészet egén a legelső rangú csillagok, műveik minden lapján Pestalozzitól — Dieszterwégig olvasható és kivehető azon törekvésök, miszerint a népiskola ugy, mint a tudomány, szabad legyen a felekezeti szellem és befolyástól. De nem csak a nevelészek, még a protestánsok diszei is a tavaly Berlinben tartott „protestánsok egyletén" hasonló véleményben voltak. Jól van, mondhatná talán Révész ur,eszményileg állhatnak ilyen axiómák, de gyakorlati alkalmazásuk még is a protestantismus nagy kárára, sőt lételének veszélyeztetésére okot fog szolgáltatni. Ezen feltevés megczáfolására tényekkel szolgálhatok; szóljanak ezek. Az „allgemeine Lehrerzeitung" tavalyi szájában, 65-dik lapján következők állanak: „Wormsban a közős iskola 1824 óta fennáll és oly viruló állapotban van, oly sok áldást árasztott mindenfelé, mint egy felekezeti iskola sem tehette és más részről is tökéletesen arra szolgált, hogy a különféle vallásos igényeknek megfeleljen. Azon állítás tehát, mintha a közös iskola, a vallásos és egyházi élet megrontására szolgálna, — egyszerű rágalmazás". Ha pedig Wormsban, hol Luther, a hit hőse, a protestantismus atyja állott a közös iskola a protestantismusnak ve-