Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 54 iskolát akarnak az eddig fennállott felekezeti iskolák helyett felállítani, nem dül-e ez a kivitelnél dugába? Találnak-e olyan középutat, olyan expedienst, mely általa községi iskola elvét keresztül vigyék és valósítsák ? Nagyon kételkedem benne. Innét, nem mondom tán ellenszenv, hanem inkább azon ellenvetések hosszú sora, melyet a községi iskolák ellen fölhoznak. Innét azon bizalmatlanság, melylyel a protestáns egyház ezen törvényt fogadta. Sőt innét magyarázom ki az ágostai hitv. bányakerület 1869-ik évi kerületi gyűlésének, azon valóban nagy ellenmondást magában foglaló nyilatkozatát és határozatát, mely szerint a népnevelési törvényt, mint a korszükség egyik gyermekét, örömmel fogadja és üdvözli ugyan, — de azért a felekezeti iskolák fenntartása mellett nyilatkozik s azokat minden áron fenntartatni határozza. Vagy lehet tán itt más magyarázat is? Kétlem. A protestáns egyház úgyszólván kénytelen a felekezeti iskolák mellett nyilatkozni kettős okból. Először azért, mert a községi iskolába feljáró gyermekek — noha ez a törvényben kimondva nincsen, de implicite benne rejlik — a katholikus innepeket annyiban megülnék, hogy iskolai előadásokra nem járnának, — s gyermekeinkbe a protestáns elvünkkel ellentmondó innepek meginneplését beoltani semmi kedvünk és szándokunk; — másodszor pedig, mert az által, ha a községi iskolákban a katholikus innepek alkalmával a gyermekek az iskolát nem látogatnák, a jogegyenlőség csak papiron lenne meg, de a valóságban hiába keresnők azt. A kath. papok egészen más szempontból ellenségei a közös iskoláknak. Ki nem szereti a világosságot, az nem megyen a világosságra. A hierarchia most is a középkor setétség vesszejével akarja kormányozni és vezetni hiveit. De, hogy a protestánsok, legalább kevés kivétellel, ha az innepnapok kérdése tisztáztatnék és rendeztetnék, mind a közös iskoláztatás elvét valósítanák, az tény, az bizonyos. Mig más részről az is bizonyos, hogy e kérdés status quo-bani hagyása mellett nemcsak hogy kevés iskola lesz közössé, felekezetiség nélkülivé, hanem még azon közős iskolák is, melyek eddig azokká lettek, idővel szétmállani, szétesni fognak. Ez az én meggyőződésem. Mert,vegyük csak kezünkbe a naptárt,vájjon mi ötlik legelébb szemünkbe ? Az,hogy benne innepnap innepnapra van halmozva. S ha ezeket a közös iskolába feljáró gyermekek mind meginnepelni tartoznak, a mennyiben ekkor taníttatni nem fognak, akkor, kivéve a két hónapot, mely szünidőre van szánva, tíz hónap helyett alig fognak öt hónapot az iskolába járni és tanulni. S igy a törvény célja nem elérve, hanem tévesztve van, mert a gyermekek kevesebbet fognak tanulni, mint eddig tanultak s a közös iskolák a jól berendezett'felekezeti iskolákkal nemes versenyre nem szállhatnak. Le fognak azok győzetni. Számtalan már magában véve a római katholikusok innepeinek száma. Hátha ehez hozzávetjük és öszszehasonlitjuk a görög katholikusok, és a keleti hitűek más napokra eső ugyanezen innepeit. A keleti hitűek még mindig a régi hibás Julius-féle naptárt használják s 13 nappal vannak hátrább nálunknál, s igy az általunk is innepeit innepeket 13 nappal későbben ülik meg. Hogyan lehetséges már most a valamennyi felekezettel biró községben ily körülmények között a közös iskolát felállítani és fenntartani ? Ha tehát a kormány a népnevelési törvényt csakugyan komolyan valósítani és keresztülvinni akarja — miről nem kételkedem — s a közös iskolák életbeléptetése által a nép valódi műveltségét célozza, véleményem szerint a törvényhozásnak kettős feladata van kettőt kell elérnie s keresztül vinnie. Az első az, hogy a keleti hitűek által használt hibás naptárt a Gergely-félével fölcseréltesse s igy a közös innepeket bizonyos egyöntetűségbe hozza. — Ez véleményem szerint nem lesz oly nehéz feladat. Ha a protestánsok, kik a római egyháznak s a pápaságnak, protestáns elvöknél fogva sokkal nagyobb ellenesei, mint a keleti hitűek, kik a római egyházhoz közelebb állanak, azt elfogadták, annál könnyebben fogadhatják el a keleti hitűek, miután kebelükben is érzik ennek szükségét, s egyes fölszólalások már történtek is, melyek által elérni és létesíteni törekedtek. A második pedig az, hogy a római katholikus egyház számos innepei, melyek csak is általok innepeltetnek, az azokat követő vasárnapokra tétessenek által s vasárnap innepeltessenek meg. Ha nem csalódom, igy történt ez Amerika némely államaiban, miért ne történhetnék ez minálunk. Igaz, hogy ezen intézkedés ellen a hierarchia és az ultramontanismus fekete serege fölzudulna : de örömmel üdvözölné minden fölvilágosult s hónát őszintén szerető hazafi, s nem szabad a törvényhozás részéről egy töredéknek szélmalom harcát és lármáját tekintetbe venni, midőn egy nemzetnek jövője, egy országnak jóléte forog kérdésben, mert sok a hazára nézve üdvös törvény nem hozathatott volna meg, ha a katholikus papság fölszólalását vagy vétóját tekintetbe vették volna. Ha tehát a népnevelési törvény biztos sikerét és eredményét akarjuk, akarnunk kell azon akadályokat is megszüntetni,melyek e törvény keresztülvitelének útjában állanak s azt lehetlenné teszik. Ez meggyőződésem. Ha e meggyőződésemet mások is magokévá teszik s azt diadalra juttatni segítik, annak szivemből csak örvendeni fogok. Thébusz János, zólyomi ev. lelkész. Mi a« az iskolai posta ? A néptanítók lapja f. é. 29-ik számában megjelent cikkemnek 4-ik pontját illetőleg, a prot. e. h. és iskolai lap mult évi 30-dik számában azon kérdés intéztetik hozzám : „mi az az iskolai posta ?" — Ez igen okszerű felszólításnak legnagyobb készséggel engedve, bátorságot 4