Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 49 vezményt, épen az „igazolási jegyre is életbe­léptetni, midőn ez is az ujoncozási cselekmény kifolyása ? — S bátor vagyok e kérésemet az egyházi, hatóságok egy­szersmind a törvényhozás figyelmébe tisztelettel ajánlani. Sz. m. i. R, L. KÖNYVISMERTETÉS. Keresztyén halotti énekes könyv. Győr, 1860. Czéh Sándor nyomdájából, harmadik kiadás. 55 éve már , hogy néh. Beliczai Jónás, hőgyészi lelkész és kemenesi esperesnek fönebbi czimü könyve, a dunántúli evang. egyházkerületben a kerületi és győri énekes könyvek mellett is, több gyülekezetnél használ­tatik és még maiglan is közkedvességben van. — Ennek jelensége, hogy annak harmadik kiadása is szükségessé vált, mely Karsay Sándor dunántuli evang. superinten­dens felügyelete alatt a szerző leányának, Beliczay Rozina asszonynak , Nagy József nyug. felpéczi ev. lelkész nejének költségén jött ki, Győrben, a mult év végén. — Ezen jeles könyv foglalatját képezik : 1) Közönséges halotti esetekre 61-ének : 2) Különös esetekre 22. 3) Külön­féle rangban, sorsban, korban és módon elhaltakra 37. 4) Halottkiséretre 4. 5) Temetőben 7. 6) Halottak felett közönséges vigasztalásokra 8. 7) Különös esetekben 24. 8) Toldalék 3: Öszszesen 166-ének. — Tartalmuknál fogva, valamint ez előtt 55 évvel, ugy maiglan is szük­séget pótlók, miután a régiebb halotti énekes könyvek végkép elfogytak, a kerületi énekes könyvben pedig, a halotti énekekre, főleg az alkalmiakra kellő tekintet nem fordittatott. — Ezen hiányt akarta a jeles szerző annak idején pótolni, amint az első kiadásnál érinti is az élő­beszédében, melyben a temetések tanulságos történetét ad­ván az a harmadik kiadásba is felvéteti tt. Beliczai Jónás egyike volt azon még mindig ritka ihletett keblüeknek, kik az egyházi költészet parlag terét kedvvel, hivatással és sikerrel mivelték. — Buzditó ha­tással volt e tekintetben reá néh. Kis János superinten­dens szorosabb barátsága, ki az egyházi költészet terén eddigelé legtöbbet munkálkodott, a győri énekes könyv is nagyrészben az ő müve. Ez a hazánk Gellértje volt Be­liczaynak kalauza, példányképe és ösztönzője a kies Balaton parton, amint ezt hivatkozott élőbeszédében be is vallja. — E harmadik kiadásra leginkább a somogyi egyházmegye szolgáltatott alkalmat, hol az általánosan használatban van. De ajánljuk azt a többi gyülekezeteknek nem csak a dunántúli, hanem a többi testvér egyházke­rületekben is. A könyv kapható Győrben Holczhammer Ist­ván evang. tanárnál, Pesten Petrick Gézánál, kötetlen 50,félbőrben kötve 80-kr.-ért Kiállítása csinos és Céh Sán­dor nyomdájának dicséretére válik. X. ISKOLAÜGY. Közös népiskolák és a katholikus ünnepek Az egyes nemzetek jólétét, az országok erejét a mű­veltség kisebb vagy nagyobb foka határozza meg. A mű­veltséget azonban csak is a célszerű nevelés által érhetni el. Tény s elismert történeti igazság, hogy azon orszá­gok a legerősebbek, azon nemzetek örvendenek a legna­gyobb jólétnek, melyeknek a szellemi kiképeztetése szi­lárd alapokra fektetve s neveltetésökről eléggé gondos­kodva vagyon. Nem egyes osztályok műveltsége mérvadó itten, hanem az összes nemzeté; mert az egyes osztályok műveltsége mellett, ha a nép természek állapotában meg­hagyatik, vagy butaságban neveltetik, mint ezt a közép­korban láttuk, midőn csakis a szerzetesek foglalkoztak a tudománnyal, egy nemzet fölvirágoztatásáról szó sem lehet. Korunk felfogta nemes és magasztos hivatását midőn a művelődést az összes népre kiterjeszteni törek­szik. Korunk elve: „a népnevelés minden előtt." S nem hiszem, hogy lenne embertársait, nemzetét és hazáját igazán szerető ember, ki a népet még ezentúl is a sötét­ség birodalmának polgáraivá akarná nevelni, hacsak azok nem, kik a tespedés, a vakhit és a középkori sötétség zászlóvivőivé avatták föl magokat. Hazánk szomorú politikai körülményei következté­ben e téren 18 hoszu évig vesztegelni volt kénytelen. Olyan volt nemzetünk, mint a szárnyaszegett sas. A földről volt kénytelen nézni a felette gyorsan röpülő nemzetek gyors haladását és emelkedését. A sasnak szárnyai nőni kezdenek, hazánkról a kor­látozó bilincsek lehullottak. Mindenütt szabadabb mozgás, szabadabb törekvés észlelhető. Az ország atyái megér­tették a kor szavát, fölfogták hivatásukat, midőn minde­nek előtt elhanyagolt s hátramaradt nevelésügyünkről, gondoskodni törekedtek és gondoskodtak. Beható megvi­tatás tárgyává tették a népnevelést s eredménye az 1868-ik évi 38. tv.cikkben előttünk fekszik. Minden föl­világosult elme, minden, hazáját és népét szerető hazafi csak lelkesedéssel fogadhatta és fogadta ezen intéz­kedést. Lelkesedéssel és egyszersmind hálával is kettős ok­ból Először, mert az erkölcsi kényszer helyébe, mely a legtöbb esetben elégtelennek bizonyult be, a kény­szerű kötelezettség elvét törvényesítette, — és másod­szor, mert a népnevelést oly rendszeres alapra fektette, mely alapon népnevelésünk fölvirágzását — ha a törvény következetesen keresztülvitetik — biztosan várhatjuk és remélhetjük. Örömmel üdvözölhettük különösen mi protestánsok e törvényt, mert benne és általa a protestáns elvet érvé­nyesítve és törvényesítve látjuk. Tapasztalati tény, hogy eddig csak azon szülő is­koláztatta gyermekét, a kinek épen tetszett; a teteme­mesebb rész úgyszólván egészen nevelés nélkül nőtt fel. — Csak erkölcsi kényszer állván hatalmunkban, noha

Next

/
Thumbnails
Contents