Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 42 szerény kifejezés !) hogy a papi árvákat a paplakból ki­utasítottam volna s igy az ő tiszta erkölcsét s szitzies­ségét a kísértésnek kitenni megengedtem; és végre, hogy e folyó 1869-ik évben — mint kegyévben — az őszi ve­tésjogot a papi árváknak Ítéltem oda, holott pedig ő tisztelendősége, már szabályszerüleg megválasztott lel­kész Kölkeden! Lelkiismerete s-é eljárásom ? miután a lel­kiismeretnek egyedül isten a birája, — e tekintetben birámul egy halandót sem ismerek el, annyival kevésbé t. Nagy Ignác urat : arról azonban biztosítom, hogy e miatt békén alhatom. Tör v é íi y e s-é eljárásom ? majd az egyházme­gyei gyűlés ítéletet mondand felettünk; vagy mivel ön ezt mondja szerény észrevételeiben: Isten oltal­mazzon bennünket a tractusok Íté­letétől: tehát az egyházkerületi consistorium, ahová már ez ügyet appellálta ön (mint 1867-ben a n. t. me­zőföldi egyházmegye Ítéletét a Dunántuli egyházkerü­letre!) Egyébiránt a ki ha csak futólagosan is olvasta a közelebb lefolyt évekről, egyházkerületi és alsóbaranya­bácsi egyházmegyei jegyzőkönyveinket: tájékozhatja ma­gát az ítélethozatalban, s hogy t. Nagy Ignác urnák he­lyes ismerete s fogalma e tekintetben nincs — azon nem csudálkozhatunk, mert ő más egyházkerületből ve­t ő d ö t t ide. Ennyit mondva, rövid válaszomat bevégezhetném, de mivel többszörösen meg vagyok támadva, még néme­lyeket — de csakis némelyeket! elmondani kénytelen vagyok. T. Nagy Ignác ur 1868-ban neveztetett ki admi­nistrátornak, épen azon egyházkerületi gyűlés által, mely az ideiglenes rendszabályokat is hozá, s alig, hogy az egyházkerületi jegyzőkönyvek az egyes egyházak közt kiosztva lőnek, szept 7-én kelt levelében felhív, hogy az ő administrátori fizetését — szemem előtt tartva a 14-ik §-t — határozzam meg vagy ugy, hogy a kölkedi lelkészi fizetés fele neki adassék, vagy ugy, hogy a % rész az öreg lelkésznek hagyatván, az % rész adminis­trátori fizetés legyen, s mellé koszt és teljes ellátás stb, (saját leveleiből — melyek nálam meg vannak — nyil­ván látható s olvasható). E levélre én, mint a melyben — nézetem szerint — túlságos követelés van nem válaszoltam, várván, hogy majd eszére tér a túlságos kö­vetelő s alantabb hangon is beszélhetünk, megegyezhe­tünk (ím ez valódi oka a válasz halogatásnak ! nem pe­dig, a mit t. Nagy Ignác ur állit). Reményemben nem is csalódtam, mert nov. 7-én 1868. ismét felhív adminis­trátori fizetése meghatározására, de már alantabb és illő hangon s modorban; ekkor aztán én is 54. és 58-ik sz. alatti leveleimben válaszoltam, s administrátori fizetését meghatároztam: a tisztességes koszt és ellátáson felül 100 forintban o. é. és a stolarékban. S im nov. 23-án 1868. ezt irja hozzám (és itt figyelmet kérek! ipsissima verba citálom): „Nov. 11-én kelt 54. sz. alatt hozzám küldött nagybecsű hivatalos levelét tisztelettel fogadtam s belőle teljes megnyugvással értettem a d m i n i s­trátori dijamnak meghatározását" stb. Igy állt a dolog Kölkeden az adminisztrátori fize­tésre nézve 1868-ban, a mikor még lelkész-választás nem volt s érdekében állt t. Nagy Ignác urnák, hogy a nyeregből ki ne vettessék. De már 1869-ben lelkészszé megválasztatása után, egyházmegyei, egyházkerületi in­tézkedéseket, statútumokat, melyek a papi özvegyek és árvák sorsának könnyítése végett hozattak, s fennálla­nak — ront, bont, pusztít, gyaláz, gúnytárgyává tenni törekszik, — s rám fogja, hogy én t. N. I. urat Köl­keden káplányi fizetésen tengődtetem (szerény logicai következetesség ! ?) — egy hozzám irt levelében (ez is meg van) megfenyeget azzal, hogy ha a papi árváknak ítélem oi'a az 1869-ki őszi vetésjogot : ő abban nem nyugszik meg, hanem az ügyet előre is appellálja. Ám tessék; de azért a fennálló törvényt s gyakorlatot az ő kedvéért megváltoztatni nem áll jogomban s nem szabad T. Nagy Ignác ur ő szerénysége szabadságot vőn ma­gának arra, hogy igénytelen személyemet s hivatalos eljárá­somat a t. közönséggel ismertesse. E szívesség viszonzá­sául én is bemutatom őt hiven, ugy a mint a Dunán­tuli egyházkerület 1867-iki jegyzőkönyvében, a többek között a 174-ik szám alatt le van írva: „miután t. Nagy Ignác segéd-lelkész, rágalmazó és becsületsértő szavainak bebizonyítását elmulasztotta s ez által az egyházi fel­sőbbség rendeletei iránti engedetlenségének is bizonysá­gát adta; miután a n. t. mezőföldi egyházmegyének kormányzó testülete — t. Nagy Ignác segédlelkésznek sajátkezű irataival bizonyitá be, az egyházmegye kor­mányzóit ugy, mint egyes lelkészeket is becsületükben mélyen sértő s lelkészhez illetlen eljárását: ez oknál fogva t. Nagy Ignác segédlelkészt a főtiszt, egyházkerü­leti consistorium, az egész egyházkerület területére nézve egy évi hivataltól! felfüggesztéssel bünteti, azon kijelen­téssel, hogy n. t. mezőföldi egyházmegyében többé egy­házi hivatalt nem viselhet." íme tehát t. Nagy Ignác ur, egy illetékes főtörvényszék által nyilvánosan és egye­nesen, itéletilegcondemnáltatott smint papi fegyenc ki is tiltatott, (mert ott is igen szerényen viselte magát ? !) Ugyan kérem, legyen oly szerény t. ur, mutasson csak egy sorocskát , egy picike okmánykát , amelyben ben s a mely által ön nyilvánosan és egyenesen, itéle­tileg igazoltatott! ? Mert az é n csókolni való logikám­ban ez is ott van: hogy a publice, palam és directe condemnaltnak szinte publice, palam és directe igazoltnak is kell lennie! és inig ez meg nem történik, bizony csak ugy tartom én önt, mint a ki hozzánk csak u g y v e t ő­d ö 11 . — Elhiszem én, hogy főtiszt. Török Pál püspök úr felvette önt káplányaink sorozatába,k egy elemből, talán ezen atyai intéssel :meglásd,liogytöbbé ne vétkezzél! de ezen főpásztori kegyelmet meg is kellene ám nem csak köszönni, hanem érdemelni is. Hát az a proteusi alak, melynek szinvegyülete az ön szerény észrevételein oly észrevehetően végig vonul 3*

Next

/
Thumbnails
Contents