Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-01-02 / 1. szám
Tizenharmadik évfolyam. í. Pest, Január 2 1870 PROTESTÁNS E KOLAI LAP. SZERKESZTŐ- és KIADÓELOFIZETESI DlJ: HIRDETESEK DIJA: HIVATAL: Helyben házhozhordással^ ós Vidékre postai *ül- has á többszöri beikta , (lessel ielevre 4 írt., eeresz evre b frt. Morizet- ' <i e i j. ? 0 a,.íq A Jlipot- es ^szerb-utca szögletén , hetni minílen kir. postahivatalnál; helyben a tasana l 'd í -g Sn 30 kr kiadóhivatalban. e ^ ° * földszint. Előfizetési felhívás mI es 1870-dik évi tizenharmadik évfolyamára, valamint melléklete a „Protestáns tudományos szemle második évfolyamára. U Midőn lapunk tizenharmadik évi folyamára hívjuk fel olvasóink figyelmét, nem szükség annak irányáról szólanimk. E tekintetben tájékozást adhat tizenkét évi pályafutása. Tizenkét év alatt lapunk volt a magyar prot. egyház közlönye, mely mig egyik kezével egyházunk szent hajlékát épitgette, másikkal kénytelen volt a védő fegyvert forgatni ellenséges kormányok és ellenséges felekezetek támadásai ellen. Ha talán a belső építés kevesebbre haladt, mint óhajtottuk volna, annak nem lehet más oka, mint a tizenkét év óta soha meg nem szakadó erős küzdelem kifelé. A béke szelid müveinek még most sem engedhetjük át egészen magunkat, a harcnak még nincs vége, sőt épen most áll küszöbön a végső döntő ütközet. Az államhatalmak végre felismerték a Protestantismus üdvös irányzatát egész Európában, s ezen oldalról nem valószínű többé üldöztetésünk ; de a minden szabad törekvések ős ellensége, a római, hierarchia, még egy utolsó nagy csatára öszpontositja hadait a római zsinatban. Nem Luther és Kálvin dogmáira fenik ott az éles kardot, hanem azon szabad szellemre, melynek első csirái a reformátorok erős szelleméből nőttek ugyan ki, mely azóta is a protestantismusból veszi legerősebb táplálékát; de mostanáig a felekezetek szűk határait messze túlszárnyalva, elborította az egész mívelt világot. A mult egész sötétsége és a jelen és jövő egész világossága készül összemérni fegyvereit. Koszul ismeri a történelmet és a létező viszonyokat, ki a római zsinat jelentőségét kicsinyli. Jelentékeny nyomok nélkül lezajlani bizonyosan nem fog; de okozhat oly erős rázkódást is, mely a legközelebbi jövőben az egész keresztyénség arcát megváltoztatja. S most itt az alkalom a protestantismusnak megmutatni életrevalóságát! Megmutatni, hogy nemcsak nem ellenkezik az emberiség józan törekvéseivel, hanem inkább minden szabadelvű mozgalomnak ősanyja és erős gyámolitója. A római árviz nem fenyegeti ugyan egyházunkat elbontással ; de ez még nem elég. Nekünk tudnunk kell azt a felszabadított szellem éles fegyvereivel visszaterelni a maga medrébe, hogy szomszédaink vetésében se tehessen kárt. Igyekezni fogunk lapunkban gyors és pontos tudósításokkal szolgálni a zsinat folyamáról; s hol szükség lesz rá, nem késünk annak határozatait érdemök szerint méltányolni. Áldozatokat sem fogunk kímélni, számítván olvasóink fokozott részvétére. 1
