Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-07 / 6. szám

kola szünetelését oly módon használta fel, hogy azon alkalommal, midőn a maga kis t lkét, mely az iskolával szomszédos volt, egy zsidónak eladta, eladta egyszersmind éjszakának idején az iskolaépületet is, minden abban található tanszerekkel együtt, dacára annak, hogy az iskola kulcsai az iskola felügyelőnél voltak letéve. A zsidó szétzúzta az iskolaajtót és miután minden taneszközt kiszórt, az iskolaépületet tettleges birtokba vette. Ezen esemény felháborította a községet, de semmiféle erőszakos eszközhöz nem nyúlt, hanem azonnal panaszt emelt a cs. k. kerületi hivatalnál Drohobiczban. A kerületi hivatal odautasitotta a panaszlót, hogy az ügy törvényszék elé tartozik. Ennek folytán az iskolafelügyelőség a medenicei kerületi törvényszékhez adta be panaszát 5 de bár kitűnt is a kihallgatásból, hogy a szóban forgó épület iskolaház, hogy abban padok voltak és hogy 7. éven át gyermekek tanultak benne, mégis nem csak, hogy vissza nem helyezte a nevezett törvényszék az iskola felügyelőséget az iskola békés birtokába, hanem elmarasztalta azt a törvényszéki- és bizottsági költségek megtéritésében, még pedig azon okból, mivel a község uevében fellépett iskolafelügyelők közül — szerencsétlenségökre — egyiknek sem volt iskolás gyermeke ! Ez után fölebbezte a község az ügyet a lembergi cs. k. főországos törvényszékhez; de innen is elutásittatott, mert a község nem egészben, hanem csak egyes tagjai által lépett fel. Ily Ítéletek után, igaz ügyében bízva a gyülekezet, a bécsi cs. k. legfelső fölebbezési törvényszékhez folyamodott, hol mindegyik községtag felhatalmaztatott a közintézet jogélvezetének alapján arra, hogy azon birtoka felett őrködjék, — de a törvényszéki- és bízottsági költségek végrehajtása mindemellett is foganatba vétetett, „Ily sorsa van egy falusi iskolának ! E szabályszeriileg szervezett és megerősített iskola megmentésének egyetlen reményhorgonyát még az országos iskolatanács képezi, melynek jóakaratában és buzgalmában bizunk, hogy bizonynyal határozottan fog lépni, midőn a mivelődés előhaladása forog szóban !« Igy végzi a lembergi „Dziennik lwowskiu

politikai napilap. Megvalljuk, hogy az elbeszélt történetnél sok felé kapott az eszünk. Kit kell a „községi főnök" alatt érteni? Polgári főnököt-e vagy a ref. gondnokát vagy az iskolai prosbyteriumot ? Nem vehetjük ki továbbá, hogy vájjon a község, mielőtt a medenicei kerületi törvényszék előtt panaszt tett: tett-e jelentést asérelmes esetről egyszersmind az egyházmegye, egyházkerület és az egyházi főt anács előtt ? Vagy nem az ev. egyház széi'vezetéhez tartozik Krynica községe ? Nem tudja vagy nem hivatkozhatott-e arra, hogy az egyházaikotmány 54. §. 4. pontja egyházi vagyon eladásánál a főegyháztanács beleegyezését kívánja ? Es feltéve, hogy a község a törvényre nem hivatkozhatott volna: nem tartozott-e azt tudni a törvényszék ? Vájjon a protestánsok jogai és törvényei Galícziában hatósági védelem nélkül vannak-e ? És végre szabad e az egy mivelt államban, hogy egy iskolaépület eladása megengedtetik akkor, midőn az épen iskolai célokra használtatik? Felkérünk mindenkit, kik az elbeszélt dolog felől pontosabban értesültek arra, hogy bennünket e fölött, a nevezett pontokban felvilágosítani szíveskedj ékek. Rácz Károly, ref. s. lelkész. *Bécs. A birodalmi tanács alsóházában jan. 28-án az igazságügyminiszter válaszolt a papi házassági törvényszékek működésének folytatása iránt tett intcrpellatiora, s ezt mondá: A kormány végrehajtá a törvényeket, a mennyiben a papi házassági törvénynek jogilag kötelező ereje megszűnt. Egyes ordinariatusok túlkapásai ellen a kormány a fenálló törvényeket fogja alkalmazni, s ha a törvények elégteleneknek bizonyulnának be, a kormány azonnal ujabb előterjesztményeket fogna beadni. Ezzel kapcsolatban az oktatásügyi miniszter ezt mondja : A cultusminiszteriumban a kath. cultus-ügyekben az előadó egy püspök ugyan; de a hivatalban a miniszter nem ismer püspököt, hanem csupán egy, az alaptörvényekre fölesketett hivatalnokot. — A miniszter igényt tart ahoz, hogy bízzanak benne, hogy ö a törvények számára tiszteletet fog szerezni. * A Religio jan. 30-ik száma írja: Velencében jan. 21-én néhány ripők az álcások üzelmei közt azon aljasságot követte el, hogy körmenetet rendezve, minő az oltári szentségnek valamely beteghez való vitele alkalmával szokott tartatni, ezen lélek-emelő egyházi szertartást akarta nevetségessé tenni. Es ez azon Velencében történik, mely a legkatholikusabb kormányzás alatt élt a legújabb időkig! * S p a n y 0 1 0 r s z á g. A vallodolidi bibornok érsek egyházmegyéjében jan. 17-én egy pásztori levelet olvastatott fel, melyben a következő szavak is előfordulnak : „Van még egy más dolog is, mit bűnös szándékkal beplántálni óhajtanak. Ezt vallásszabadságnak nevezik, melynek jogos és természetes nyilvánulása abban áll, hogy a világon lévő minden hamis vallást Spanyolországba behozni kívánnak, melyek ellenségei azon egyetlen vallásnak, melyet ezen nagylelkű nemzet szeret és tisztel. S mivel szerencsére ezen különböző hamis vallásoknak nincsenek köztünk párthívei, szükséges volt azon szintoly tulcsapongó, mint istentelen elhatározásra jutni, hogy némely ily párthívek előállítását kisértsék meg. Ok ezen gyalázatos elhatározást foganatositni kezdték ezen nemes és vallásos Vallodolid városában, hol némely eretnekek települtek meg, kik értekezések s röpiratok osztogatására, könyvek kiállítására s megcsonkított és megrontott bibliák árulására szentelik magukat, oly célból, hogy Luther s Kálvin tévelyeit terjesszék, valamint némely ujabb tévelyeket is; s hogy proselitákat szerezzenek a becsületes munkások közt, kiknek számára ezenfelül bizonyos napokon tartott felolvasások segélyével is felajánlják átkos tanaik mérgét, és ezt nyilvánosan teszik, mindenki bámulatáréig s általános megbotránkozására. Nemzetünknél semmi oly törvény nem létezik, mely ezen botrányos eljárást