Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-12-12 / 50. szám
„Veni Creator" éneklése mellett a zsinati terembe vonultak, s a pápával együtt elfoglalták helyeiket. A misét Patrizi bibornoknak kellett mondania, ki a püspököket meg is áldoztatta. Mise után a pápa egyházi szónoka, Passavali, prédikációt tartott, melyet a rendszabályokban előirt zsoltárok és evangelium eléneklése és az illető imák követtek. Ezután azoknak, kik nem tartoznak a zsinathoz, el kellett távozni, s felolvastatott a megnyitó bulla és több rendbeli szavazás ment végbe. Azután ismét megnyittattak az ajtók, s a Te Deum eléneklésével az innepély bevégződött. Mindez, mint utólagosan a táviratból értesülünk, reggeli 8 órától délután 4 óráig tartott. A távirat szerint ágyúdörgés és harangzúgás közt ment a pápa a zsinatra 700 (a M.—Á. szerint 800) püspök előlépése mellett, hol jelen volt a magyar királyné ő felsége, más fejedelmek és számos idegen. A távirat arról is értesit, hogy a legközelebbi gyűlés január 6-rlikára van kitűzve. A zsinati terem kinézését a M.~Á. következőleg irja le: „A bemenetnél röktön szembetűnik a trón felett levő nagy kép: a sz. lélek küldetése ptinköst innepén. Az oldal falakra négy nagy kép van alkalmazva: a jeruzsálemi zsinat (Péter környezve a többi apostoloktól) a nicaeai, ephesusi és trienti zsinat. A kápolna egyéb díszeit 23 pápa mellképe képezi, kik alatt egyetemes zsinatok tartattak, továbbá Ágoston, Ambrus, Jeromos és Chrisostom egyháztanítók képei. A kapu fölött belül Mária látható, angyaloktól környezve, lábainál a hold, mint védnöknő; alatta a következő szép felirat: Adsis volens propitia Ecclesiae decus ac firmamentum; imple spem in praesidio tuo positam, quae cunctas haereses sola interemisti. A kapu fölé, kivül, Krisztus van rajzolva óriási alakban, amint az apostolokat világgá küldi s nekik isteni segélyt igér ; a megfelelő felírás következőleg hangzik : Docete omnes gentes. Ecce ego vobiscum sum omnibus diebus usque ad consummationem saeculi. A zsinati kápolnában jó magasan 5 lábot tevő mozaik felírás látható, mely a templomban alkalmazott szentírási helyek folytatását képezi. A pápa trónja felett ép azon szavak olvashatók, melyeket Krisztus urunk Péterhez intézett : Ego rogavi pro te, ut non deficiat fides tua. Továbbá a pápa trónja szent Processus és Martinianus oltára előtt van felállítva, kik sz. Péter börtönőrei voltak, s általa megtérítve, vértanú halált szenvedtek." Szegény Jézus Krisztus! Midőn a zsinati termet feldíszítették, Mária és a sok szent, kiknek természetesen a teremből nem lehetett hián>zani, annyira elfoglalták a helyet, hogy neki már csak kivül jutott hely, a kapu tetején ! Krisztus tehát nincs a római zsinaton csak a szentek. A zsellérek kiszorították a gazdát. Jellemző ez is, mint azon tudósítás, hogy Dupanloup azon helyen fogadott szállást, mely legtávolabb van sz. iPétertől. Dupanloupra vonatkozólag minden clericalis lap azt rja, hogy levele fájdalmas benyomást tett Rómában, s közzétételét alkalomszertitlennek tartják, sajnálkoznak fölötte. Azt is irta a „M—Á", hogy most már annál szükségesebb lett kihirdetni a pápa csalhatatlanságát. Hiszen a protestantismus, ha önző felekezeti álláspontra helyezkedik, csak örülhet minden oktalan lépésnek, mit a túlsó táborban tesznek; de örömét el kell némitni azon gondolatnak, hogy Európa valamelyik szerencsétlen népe még áldozatául is eshetik a jezsuita factionak. December 2-án a pápa allocutiót tartott az öszszegyült püspökök előtt. Kíváncsian ragadtuk kezünkbe szövegét, mert hittük, hogy programmszerü nyilatkozatokat találunk benne. Azonban épen semmi tájékozást, nem nyújt. Egy tudatlan öreg embernek bölcselkedése az egész. „Az apostolok (ezen) ragaszkodása mondja— különösen akkor tiint ki, midőn az isteni Mester Capharnaumban a zsidók előtt behatólag fejtegette az oltári szentség titkát." (Ezen a közönség, sőt néhány tanítvány is megbotránkozott, de az apostolok hivek maradtak, stb). Önkénytelenül elnevettük magunkat a különös exegesis fölött s azonnal a Ján. 6, 22—71-ben leirt történetre gondoltunk. Az emiitett hely képes nyelvezete mellett is János evangeliuma legvilágosabb részei közé tartozik, s épen a pápa érzéki felfogása ellen, mely megegyezik szórul-szóra a megbotránkozó zsidókéval, nyilatkozik ott Jézus. Az öt kenyérrel történt csuda után a sokaság nem akart többé megválni Jézustól. Ő átlátta a ragaszkodás indokát: „kerestek engemet, nem hogy láttátok a jeleket, hanem hogy ettetek ama kenyerekben, és megtelt vala hasatok." (24.v.) A nép akkor Mózesre hivatkozik, ki nagyobb csudát tett, menynyei kenyeret adván az egész Izraelnek hosszabb időn át (31. v.). Ez ellen Jézus az által a adott mennyei kenyérre hivatkozik, mit a zsidók ismét testileg fogván fel, kérik : Uram adjad nekünk mindenkor e kenyeret. (34 v.) „Én vagyok ama kenyér, mely a menynyországból szállót alá —feleié Jézus—. S miután a zsidók ismét érzékileg fogták fel,s földiszármazását kezdték emlegetni, világosabban kifejtette, hogy a benne való hit ama menynyei kenyér, melyből aki eszik meg nem hal, nem ugy mint a zsidók ősei, kik mannát ettek és megholtak. S midőn a közönség eltávozott, s csak tanítványainak bizalmas körében volt, kik ugylátszik (61. v.) magok sem voltak egészen tisztában szavai értelmével, a képeket teljesen mellőzve megmondta : A lélek az amely megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, melyeket én szólok néktek, lélek és élet. Azaz: lelki értelemben vegyétek szavaimat, s megszűnik a háborgás oka. Maradjon a pápa az oltári szentség titkával csak Máté 26, 26—28 és Mark 14, 21—24 mellett, mert azon helyek könynyebben magyarázhatók az ő egyháza tanaszerint, mint épén az, mely legvilágosabb cáfolat az oltári titokra, Anastasius,