Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-05 / 49. szám

beri társadalom egyéb intézményeitől: szükséges, hogy hivatalnokai is különbözzenek ezekéitől. Ezeknek észszel kell hatniok; az egyház hivatalnokainak szivvel, buzgalommal. Ezeknek előkészületi képzésök elég, ha csak tudományos; a lelkészeké kell, hogy egy más elemet is felvegyen magába: a lelkület kiképzését. Ez a pont az, melyben a lelkésznek lényegesen különbözni kell más hivatalnokoktól. Hol a képzés ez oldalára súlyt nem fektetnek: ott nem igen találhatjuk fel a Idvánt különbséget. Nagy részben igy van nálunk. — Skóthonban nem tanítanak annyi theologiát, mint akár nálunk; de annyival több hatást gyakorolnak a theologus buzgalmának kifejtésére. Angliában és Amerikában vannak protestáns felekezetek, melyeknek papjai nem is kell, hogy végezzenek theologiai cursust. És mégis ott vannak a legtevékenyebb lelkészek, ott virágzik legjobban az egyházi élet. Fektessünk azért mi is nagyobb súlyt a lelkészképzés ez eddig nálunk meglehetősen elhanyagolt terére. — A rendes tanórák s iskolai tevékenység legyenek elegendők a theologiai tudományosság mezejébe való bevezetésre; a mi üres idejök a theologusoknak még ezentúl fenmarad, ne kivánjuk, hogy azt ismét tudományos, mélyebb tudományos buvárlatokra forditsák; sőt serkentsük őket, hogy szenteljék ezt oly foglalkozásra, melyből lelkesedést s buzgalmat meritenek jövő pályájokhoz. — S az ilynemű foglalkozásoknak leginkább lehetne helye az ifjak között szabad társulás utján létrejött egyletekben. Balog Ferenc ur, a fentebb hivatkozott megnyitó beszédében a theologiai önképezde céljául a könyvek szoros halmaza közé való temetkezést ajánlja a theologusoknak, s erre buzdítja őket meleg szavakkal. —• Megvallom, sokkal szebb reményeket kötnék azon társulat keletkezéséhez, ha gyakorlatiasabb irányt tűzött volna maga elé. Azt mondja B. F. ur,,válságos korszakát éljük a keresztyénségnek, s félnünk kell rázkódtató megtámadásoktól. Övezzük fel azért magunkat a tudomány fegyverével. — Bizony, a XIX. században nem annyira tudományos vitatkozásokkal mentjük meg a keresztyénséget, s győzzük le ennek elleneit, mint tettel, keresztyéni cselekedetekkel. Tudományos apológiánkat talán meg sem hallgatja az ellen, de ha a szeretet ömlengését érzi, ha nagyszerű keresztyéni tetteket lát, önkénytelenül meglágyul a szive, s azt fogja mondani: mégis valami az a keresztyénség, mely ilyeneket képes létrehozni. Hogy mit értek én a theol. önképezde gyakorlatiasabb iránya alatt, azt kell még röviden előadnom. Megengedem, hogy a társulat munkásságának egy része legyen tisztán tudományos ; de ne nyilatkozzék az a héber és görög nyelv tanulásában, melyre elég alkalom van a tanórákon is, — vagy az egyházi atyákkal való társalgásban, kiknek megösmerésére egyelőre elegendők az egyháztörténeti előadások; hanem vegyenek fel korszerű kérdéseket, melyek időnként felmerülnek az egyházi életben. Ott van pl. jelenleg a magyar prot. egyházjog rendezetlen tere, találhatnak ezen elég tárgyat eszmecserére. S ha ilyenek vitatásával foglalkoztak tanulói pályájokon, majd tudják irántok magokat tájékozni a közéletben. Ott vannak a hivők változott vallásos öntudatának , — s a confessiok maradásának összeütközéséből felmerülő nehézségek; melyek mind megannyi életbe vágó tárgyakat szolgáltatnak a vitára. Vitassák meg az ily kérdéseket Írásban és élőszóval. Az élőszóbeli vita minden esetre gyakorlatias irányú képzést szolgáltat nekik, s oly ügyességgel ruházza majd fel őket, milyennel most nem igen bir a magyar ifjúság nagy többsége átalában: előadásbani könnyedséggel. Ez a gyakorlat még szószéki szónoklataikra is jó hatással leend. Nem kell majd szórói-szóra betanulni prédikációikat, ha megszokták gondolataikat gyorsan, szabatosan kifejezni. A theologiai önképezdének legyen a tudományos mellett missiói munkássága is. Fektettessék egyenlő súly a munkásság mind két ágára, sőt ez utóbbira nagyobb. — A missiói munkásságot elméletire és gyakorlatira különítsék. — Elméletileg, ösrnerkedjenek meg e theologusok, egyleti gyűléseiken a külföldi prot. egyházak missiói, különösen belmissiói tevékenységével, jelesebb missionariusok életével, egyes kitűnőbb pásztorok (a szó valódi értelmében) működésével stb. Mi kelthetné fel a lelkesedést jobban az egyház leendő szolgájában, mint e közeli nagy példák, — mint a nálunk százszorta buzgóbb hitfeleink kifogyhatlan áldozatkészségének szemlélése ? mint a keresztyéni szeretet minden irányban való kiárasztásának látása ? mint a keresztyéni szellem ezen legújabb csodái ? — Ilyen dolgokkal való ösmerkedés ébreszthet bennök vágyat, itthon is valami hasonlót tenni. S már az önképezdébtn megkezdhetik a missiói munkásságot g y a k o r-o 1 n i. Tanítsanak a tagok vasárnapi iskolát, s tanítsák abban a vallást a gyermekeknek. Úgyis nem sokára mulhatlan köteles-