Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-28 / 48. szám

Tiííenkteteütk évfolyam. ^g^ 48. ^^ Pest, Koveinlber 28.1869._ PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. j SZERKESZTŐ- és KIADÓELŐFIZETÉSI DIJ: HIRDETÉSEK DIJA: § HIVATAL: Helyben házhozhordással ^ és Vidékre postai kül- 4 hasábos tit so

r

többszöri beikta- j L A lipót- és szerb-utca szögletén ffi ^ BFLW^ ^ ^ i földszint. ; kiadóhivatalban. tfeiye^cnj Kuion . ^^ A fegyenc-ügyről. Fegyenc-ügyről akarok emlékezni prot. egyh. s isk. lapban, s ugyhiszem nem rosz helyen járok, mert legalább hivatását tekinve, senkire sem tartoznék közelebbről az, mint épen az egyházra, és senkinek sem áll szebben érdeklődni az iránt, mint azon lelkészeknek, kik magokat a Krisztusról nevezik, s ennélfogva sehol sincs inkább helyén olykor olykor megemlékezni arról az ügyről, mint épen az egyházak közlönyeiben. Egy hivatalos fölterjesztést szándékom ismertetni, mely a váci fegyintézet lelkészei nevében nyújtatott be nem rég az igazságügyminiszteriumhoz. Kikre nézve fegyházaink belseje terra incognita, azoknak szolgálhat e közlemény egy bepillantás helyett. Mielőtt azonban belekezdenénk, talán nem lesz fölösleges néhány bevezető szó. Kormányunk ez év elején orsz. fegyintézeteinket rendes lelkészekkel és tanitókkal látta el. A prot. egyh. lap, felfogva ez intézkedés horderejét, nem késett üdvözölni azt, mint olyant, melyben kimondatott az elv, hogy fegyházaink javitó intézetekké alakíttassanak. Azon örömteljes üdvözlet óta conticuere ornnes, hallgatunk, mintüa elvégeztetett volna minden, s nem volna hátra más, mint élvezni a megelégedést. Hiszen ha egy fegyház mingyárt] javitó intézetté válnék, mihelyt belé papokat és tanitókat állítunk, akkor csakugyan meg volna már minden, a minisztérium pihenhetne bab éráin, a társadalom várhatná nyugodtan a jó eredményt, s az egyház, az erkölcs őre, magasztos örömében zenghetné a halleluját. De ugyan mi egy pap, mi egy tanitó egy fegyházban, mely nem az erkölcsi javítás szempontjából épült és rendeztetett be? hisz még a Krisztusnak is volt útegyengetője, a nagy magvetőnek is szántott föld kellett és nem letiport útfél. A javítás munkájához nagy mérvű előkészületek szükségesek, a nélkül ne várjuk a sikert ha csalódni nem akarunk. Megkísértem pár szóban feltüntetni a helyzetet. Sok csalódás, hosszas tapasztalás és gondolkodás után, azon végeredményre jutott a világ, hogy a bűnösök javításának egyedül megbízható módja az elkülönzés, az u. n. magánrendszer. Itt a magány elmélkedni készt, a feltámadt lelkiismeret megtör, a munka mulatsággá válik, a papnak, tanítónak s minden hivatottnak jó befolyása lehetőleg biztosíttatik sőt fokoztatik. Ez ma már a világ szakértő részének mondhatni közvéleménye s a magánrendszer terjed mindenütt agyakorlatban, hol mostanság fegyintézetek javitó céllal épülnek. Ha itt-ott kivétel, sőt visszaélés van, azt nem az elv hiánya, hanem mellékes, sokszor egészen másnemű körülményei okozzák. Általában elismert dolog,hogyott,hola fegyencekegy nagy házban társas életet élnek, bünakadémiát alkotnak, javításról szó nem lehet. És minálunk fájdalom igy van ma is, ami fegyenceink összehalmozódva olyan épületben, hol az elkülönzés lehetetlen, nappal egy teremben dolgoznak 40 —50-ével, együtt sétálnak százával, éjjel egy teremben hálnak húszan, harmincan, társalognak, egymásnak leckét adnak kiki a maga módja szerint, természetes, hogy a morálból minél kevesebbet. Sőt még a munkáltatásnál is inkább üzlet a cél, nyerni a jelszó. Ez az, mit aztán tréfásan közösren dszeruek mondanak; de komolyan szólva, biz ez csak kö~ös állapot. Hogy mennyire elenyészik itt ajavitó munka, mily aránytalan, megsemmisítő ellensúlya van itt a pap, a tanitó és minden hivatalnok befolyásának, hogy szóval, ily viszhangtalan pusztája a kiáltó szónak még Juda sem lehetett: az elképzelhető. Mindezt nem azért hozom fel, mintha vádolni akarnám azokat,- kikre az országos alkotás műye bízva van; nem, ősi örökség e baj miut annyi más, a jó aka-95