Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-21 / 47. szám

* Genfben comité alakult, hogy december hónapban a római zsinat ellenében összejöveteleket rendezzen. Az első dec. 8-ikán a zsinat megnyitása napján fog tartatni a reformatio teremben, s összesen négy vagy öt lessz. * I r 1 a n d. Nov. 9-én Dublinban nagy néptömeg, élén a kath. papsággal demonstratiót rendezett. A clerus a communismust proclamalta. Noore parlamenti tag az ír népet felkelésre szólította fel, s Gladstone ellen intézett heves támadás után irtó háborút ajánlott az angolok ellen. Hanem azért a clerus mégis ártatlan minden társadalmi felforgatásban! * „Münchenből érkezett megbízható hir szerint Döllinger a német püspöki karhoz röpiratot fog intézni, melyben a pápa csalhatatlansága ellen nyilatkozik, mint történetíró és theologus." (M.—Á.) Már meg is történt. Mi pedig hasonló megbízható forrásból arról értesültünk, hogy Németországban a „Reform der Römischen Kirche, sat. "cimü könyvet, melyet „Szemlénk" 23-ik száma ismertetett, sokan a Döllinger munkájának tartják. KÜLÖNFÉLÉK. * Vasmegyéből irják a „Sz.-K."-nak, hogy Ballagi Károly másodtanfelügyelő kiválóan buzgólkodik a néptanítók szellemi előhaladása körül. E célból körülményszerüleg oktatni kívánja azon néptanítókat, akiknek erre szükségök van. Minden héten bizonyos napon maga köré gyűjti a környékbeli tanítókat s előadást tart nekik. A távolabbi helyekre ő megy el s a közel vidék tanítóit szintén összegyűjti s mintegy ambulans képezdét létesít. A helylyel — közel található ügyesebb tanítókat segédekttl haszaálja fel e működésében. A nyári szünidőn néhány havi tanfolyamot akar nyitni tanulni szerető tanítók számára. Mint volt tanárnak, ugy látszik, nagy kedve van a tanításhoz. Levelező üdvözli őt e téren, s kívánja, hogy a tanítók minél nagyobb szellemi hasznot húzzanak e mindenesetre dicséretet érdemlő tigybuzgóságból. — A hivatalos lapból. A budai állami tanitó képezdéhez a vallás és közokt. miniszter által rendes tanárokká kineveztettek: Schwikner János (egyszersmind ideigl. igazgató), R i 11 József, S z e n t e József. — A vallás és közokt. miniszter Csepcsányi Gusztáv Zólyommegyebeli oróci ág. h. ev. tanitónak a népnevelés terén tanúsított buzgalmáért 100 frtot; Kazai István 49 évig buzgón szolgált, elaggott, jelenleg szegény tehetetlen állapotban lévő ref. iskolatanitónak 100 frt. segélyt engedélyezett. (B.-p. K.) * A Váág völgyéből tudósitnak, hogy a nép a legtöbb helyen megtartotta felekezeti iskoláit, de azoknak a törvény értelmében berendezésére semmit sem akar tenni. Az iskolák ma ugy néznek ki, mint két év előtt; pedig Nagy Zsigmond főesperes ur eléggé megmagyarázta, mik a teendőik s a nép igért is neki mindent. Kolozsvári Miklós tanfelügyelő a tabajdi ref. és kath. iskolákat meglátogatván, mindkét iskola részére befizette a Corvina könyvkiadó társulat rész vény diját, öt-öt frtot Az ilyen tanfelügyelő a leggyakorlatibb oldaláról fogja fel a kérdést. * A gömör megyei iskolai tanács nov. 4-én tartott gyűlésében bejelentetett a rozsnyói ág. h. ev. egyházközség nyilatkozata, melyszerint iskoláját községinek nyilvánította. Az iskolai tanács pártolni fogja Rozsnyó város kérelmét, hogy ott egy állami tanítóképezde állittassék fel. * E g y i g e n szép ima, mely most a pesti községi iskolákban a szentek imádását helyettesíti : „Mindenható nagy isten, ki mindnyájunknak szerető édes atyja vagy! Hálát adunk néked, hogy minket ez éjjel megtartottál; világosítsd fel elménket, önts belénk szorgalmat, kitartást és engedelmességet; éleszd fel bennünk a szeretet tüzét, hogy egymást testvéri szeretettel ölelve, minden szép és jó dologban előbbre haladjunk, s a te véghetetlen jóságodra mindig méltóbbak lenni igyekezzünk." Vájjon a mi felekezeti iskolásaink megbotránkoznak-e benne mint ultramontán kollégáik, kiknek jórészt az nem tetszik, hogy a kis gyermekek a pap és a minden szentek közvetítése nélkül fordulnak istenhez ? * Egy adat az „E t v estis facit ho minem" cikkhez. Igaz történet mit elbeszélek, a legközelebb lefolyt sorozás alkalmával történt. Az uj törvény szerint a papjelölteknek is meg kellett jelenni a sorozó bizottság előtt. Az illető bizottságban természetesen nagy számmal voltak katholikusok is, kik kételkedve rázták fejőket, midőn egy egy veres nyakkendős, tarka bugyogós, kibodrozott fejű urfira azt mondta a községi elöljáróság: „Hisz az a nálunk lévő tiszteletes kálvinista káplány ur," vagy: „N. N. papjelölt, nagyságos X. urnái nevelő". Egyszer megjelenik egy fiatal ur, fején túzog tollas pörge kalap,nyakán szép piros kendő, rózsákkalkivarva, derekán ezergombos világos kék spencli, zsebében makra pipa és selyemrojtos zacskó, melynek sallangjain acél és pipaszurkáló csilinkolt, világos szürke magyar nadrág és talán még sarkantyú is, de arra már nem emlékszem. „X. X. ref. papjelölt", mondá a jegyző. „De már ez csak nem lehet papjelölt!", feleié türelmét vesztve a kath. sorozó biztos. „De igenis az" erősiték több oldalról. A jó biztost, ki protestáns szelleméről ismeretes, de a prot. lelkészt nem ilyennek képzelte, alig lehetett meggyőzni a szomorú valóság felől, s még akkor is, midőn az egyhangú állítás ellen többé nem szólhatott, hitetlenül csóválta fejét s mormogott valamit magában. Fájt neki a tapasztalat! — Egyébaránt a reverenda és pitykés spencli közt van még valami, s talán épen azon öltözet, mely a protestáns lelkészt leginkább díszíti. Ez innepélyes alka-