Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-07 / 45. szám

Petrus de Damiani, ostiai érsek és bibornok irja, hogy némely nap 50—60 ezeret ütött magára. — Ez a Damiani a 11-ik században maga is nagy ajánlója volt a korbácsolásnak. Alakultak korbácsoló társaságok és búcsújárások, melyekről Dr. E. G. Förstemann „Die christlichen Geisslergesellschaften" cimü munkájában bőven értekezik. Az önkorbácsolás ma is meg van a zárdákban. Az ujabb időben sok szerzetesnek sikerült megmenekedni a zárdákból, s leirta azoknak mai kinézését. Ezekről bővebben szólunk közelebbi cikkünkben. Most tárjuk fel röviden a zárdák erkölcsi oldalát. Nem ismeretlen a középkori német közmondás: „Was ein Teufel zu thun sich scheut, vollbringt ohne Scheu ein Mönch." Clemangis Miklós párisi szónok „De ruina ecclesia" cimü munkájában irja: „Haegy leány fátyolt ölt, az épen annyi, mintha prostitutióra állíttatnék ki.« A természet lábbal tapodása mindenféle természetellenes kicsapongást vont maga után. A szegénységi fogadalom dúsgazdagokká tette a szerzeteket ; a szüzességi fogadalom csak nőtlen élet volt szüzesség nélkül. S ezt még az egyházi hatalom birtokosai is eltűrték, sőt hasznot húztak belőle. Ismeretes dolog, hogy a középkorban az alsóbb clerus ágyasai és törvénytelen gyermekei után rendes adót fizetett a püspököknek, s amely pap megröviditette a püspök e nemű bevételeit, nem állott kegyben. A közönség részéről csak józanságra mutat, hogy nem akart oly papot, kinek nem volt ágyasa, mert csak ily úton biztosíthatta saját családja tisztaságát. Fiatal clericusokat az idősebbek ilyen szólamokkal szoktak vigasztalni: Pro una sexcentas. Si non caste, tamen caute. A maubuissoni apátnő, ki sokat fáradozott Leibnitz megtérítésén, igy szokott esküdni: „Hasamra mondom, mely tizennégy gyermeket hordott" (par mon ventre qui a porté quatorze enfants!) Pedig ez nem özvegy korában ment a zárdába. Bossuet tartott fölötte halotti beszédet, s azt mondta róla, hogy erényei a maubuissoni szent klastromot a keresztyénség fénypontjává tették. Ez igazán sancta mater volt. És ki nem hallott olvasóim közül a papok unokahugairól ? Én csak azon csudálkoztam mindig, hogy a kegyes férfiak oly sokan tartják magoknál unokahugaikat, de nagynénjét egyik sem!... De ne foglalkozzunk az egyesek bűnével,nehogy elitélni láttassunk az intézményt egy-pár hibás tagjáért. Lássuk inkább a zsinatok azon határozatait, melyeket a papok és barátok általános elerkölcstelenedése tett szükségesekké. „A 15-ik század zsinatain oly gyakran felmerült panaszok és rendetlenségek sokképen tanúskodnak — mondja a kathol. Nagy Zs. (II. köt. 408—409 lap) egy mélyen sülyedt erkölcstelenségről, kivált az alsóbb clerusnál, jelesen az ágyaskodási förtelem némely vidéken ismét lázitólag elharapodzék . . . Ugyanazért szigorú, olykor mégis rosszul alkalmazott pénzbírságok rovattak az ágyaskodásban fetrengő egyházi egyénekre", (lásd Farkas József Egyh. történelme I. k. 323 lap) Ez lett az ágyasadó, melyet később nem büntetésnek, hanem jövedelemforrásnak tekintett a felsőbb papság. A 4-ik és 5-ik században szokásba jött, hogy a papok szép fiatal nőket tartottak magoknál, kiket agapetáknak neveztek. E nők a magok részéről is szüzességi fogadást tettek, s azért éltek együtt, hogy önmegtartóztatásukban annál nagyobb legyen az érdem. Ezeknek szent életében már Chrisostomus nagyon kételkedett; Tertulián pedig az agapeták gyakori terhességéről emlékezik. Az elvirai zsinat megtiltotta. A neoeesareai zsinat is szól a papok fajtalanságáról, sőt már a gyermekfertőztetésről és zsodomiáról is tesz említést. Coelestin pápa 428-ban büntetést szabott azon papokra, kik gyónóikat elcsábítják. A bázeli zsinat 1431-ben szigorú rendszabályokat adott ki a papok feslettsége ellen; de már ekkor voltak sokan, kik csak a papok nősülése által hitték megakadályozhatni. A roueni zsinat 650-ben határozta, hogy a fajtalankodó apácák megkorbácsoltassanak. Több zsinat hozott határozatot a papok és barátok természetellenes bűne ellen, s elrendelte, hogy a férfi zárdákba nőstény állatot vinni, az apácáknak ölebeket tartani nem szabad. A közép korban számos irat jelent meg, és pedig nem az egyház ellenségeitől, hanem tekintélyes püspököktől, melyekben oly vonásokkal van lefestve a papság elaljasodása, hogy becsületes laicus ember hinni is alig képes. Ilyen Damiani Péter bibornok Liber Gomorrhianus-a, melyben zsodomiával, gyermekfertőztetéssel, állatokkal való fajtalankodással vádolja a papokat. Ő a papok romlottságától annyira elundorodott, hogy fényes állásáról lemondva egy kolostorba vonult, s ott halt meg 1069-ben. Ilyen a már említett Clemangis stb. — Ha azon bűnök nem léteztek volna, sem a zsinatok, sem azon tekintélyes férfiak ellenök szólni nem tartották volna szükségesnek. Nem létező bün eJlen nem szokás törvényt hozni!