Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-10 / 41. szám

tán az egylet aratási tudósításának nevezi. Segélyeztetett 904 gyülekezet Európában, Kis-Ázsiában és Amerikában, közöttök Magyar-, Horvát- és Tótországban 83 gyülekezet 9610 tallérral és 17 garassal, Erdélyben 40 gyülekezet 3376 th. 12 garassal. Felszenteltetett, vagy használatba vétetett 41 templom és imaház, közöttök: a pesti tót, a váci, verseci? körtvélyesi, felső-tiszovnyiki és sajó-kazai. Felszenteltetett vagy használatba vétetett 35 iskola, közöttök a verseci, egyháza s-h etyei és körtvélyesi. Épült 26 paplak. Azonkívül 23 templom, 16 iskola és 8 paplak alapköve letéve. Közöttök a sámsonházai és skuliai, kölesei templomé, a filici és tordincai (tótországi) iskoláé, a duna-földvári paplaké. És az említetteket kivéve, még 165 templom, 173 iskola és 85 paplak építendő. Az egylet 24 év alatt 2,825,879 tallért, 9 garast és 9 fillért nyújtott a szórványban élő atyafiaknak, nevezetesen 1907 gyülekezetnek. És az egyletek sok, be nem jelentett összegeivel együtt, bizton 3 millió tallérra tehető a segélyezési öszszeg. A köz elismerést kivívott egylet a mult évben 80 hagyományt nyert, közöttök 10 ezer forintosokat is. Egy Árvái Mária nevü özvegy asszony Galíciából 10 ftot hagyott az egyletnek, mit a tudósító mint legelső galíciai adományt emlit fel, én pedig őt magyar nevénél fogva felhozom. A bevételek közt 340,000 lélekhez arányítva Ausztriáé, mely 14,200 frt o. é. tett, aránylag a legnagyobb adomány valamennyi más főegyleté közt. Ajánlja a tudósító az évenként rendesen (ahol lehet szabad ég alatt is, mint a Rajnavidéken) tartandó egyleti istenitiszteleteket; városokban az esti istenitiszteleteket. Továbbá az e g ylet iratainak terjesztését, melyek legcélszerűbben a gyűjtő könyvecskékkel küldendők a házakhoz. Ily módon 233,000 szózat küldetett szét. Az egylet nagygyülési tudósitványának és az innepi beszédek megrendelését a nagy-gyűlésen s azoknak terjesztését. Igy ismerkednének meg a hivek a hitsorsosoknak még igen kevéssé ismeretes szenvedési történetével „és hogyha mindez — úgymond Fricke — szigorú renddel évenkint s imádó tekintettel az úrra és hő, szamaritánus szívvel történnék, — akkor valóban növekedő mértékben látnánk a sziveket és kezeket megnyílni, látnánk bővülni azon munkatársak és munkatársnők köreit, kiknek segedelme nélkül mitsem tehetünk." A mult évben gyarapodott az egylet 23 fiókegylettel és 19 nőegylettel. Iskolás-g yermekek is adakoznak iskola nélkül szűkölködő külföldi gyermek társaik javára. A bielefeldi egylet gyermekektől 89 tallért filléres adományokból vett be; mire nézve külön, a gyermeki felfogáshoz mért szózatok tesznek nagy szolgálatot. Tanítók és szülők ily módon szépen kezetfognak az egylettel. Egy würtembergi paraszt évenként 5 tallért küld az ő főegyletének „a legszegényebb cseh gyülekezet javára." Az egyetemi tanulók tömegesen gyűjtenek Madrid és Spanyolország evangelizálása javára, Magok a k a t h o 1 i k u s o k is szeretik és tisztelik ez egyletet és az általa gyámolított egyházakat magok is segélyezik. Ezen vonzalmát a katholikusoknak a protestánsokhoz nevezi tudósító azon „oecumeni szellemnek", az egyházi békesség egyesítő szellemének, melyet az oecumeni concilium ez esztendejében főként tapasztalhatni. Ezen nagy fáradsággal kidolgozott tudósításért elnök köszönetét kifejezvén, szót adott legelőször az egylet tiszteletbeli vendégeinek (Ehrengáste), kik az egyleti követek előtt szólottak. Csupán ezeknek előadásaiból szándékom kettőt adni, bár nagyon érdekesek a többi szónokok előadásai is. E kettő részére, remélem, lehet tért szorítani e becses lapokban. Az egyik előadás ft. Máday Károly szuperintendensé, a másik FI i e d n er előadása a spanyol evang. mozgalomról. A mi követünk, Máday, részesült azon tiszteletben, hogy a müncheni, berlini és párizsi consistoriumok küldöttei után negyedik szólhatott. „Máday, szuperintendens Dobsináról, Magyarországból. Igen tisztelt urak, kedves testvérek! Van szerencsém önöknek a magyarhoni egyetemes ev. gyámintézet nevében, mint annak küldötte hivatalos, de szívélyes és hő üdvözletet hozni. Ezen üdvözlet lelkesítve van azon országról való emlékezettől, melyből a reformátió áldásai áradoztak ami virányainkra; ezen üdvözlet lelkesítve van az önök országa, az egyetemek országa iránti mély tisztelettől, mert ifju férfiaink folyton innen hozzák a tudomány világát, melynek sugároz tatóiként egyházainkban és iskoláikban működnek. Ezen üdvözlet édes kötelesség reánk nézve s azt évről évre gyakorolni akarjuk ; hálának kötelessége, azon liosszu évek óta egyletök részéről nyújtott kegyes adomáuyokért, melyek által minálunk sok szegény gyülekezet, egyházi és iskolai szükségtől és ínségtől meg lön mentve; azoknak, kik éhezik és szomjazzák az igazságot, nyújtotta az Önök egylete az életnek kenyerét és sok lelki pusztában nyitott számokra forrást, melyből örök élet áradoz. És nem csupán az anyag, a pengő adományok azok, melyek h alara késztetnek, hanem még inkább az ezáltal Önökkel történt hitbeli és szellemi összeköttetésnek érzete, melyből a vihar, a szorongattatás, a küzdelem és az inség idején igen sokan Magyarországban bizalmat és erőt nyertek kitartásra, mígnem egy jobb, igazságosabb idő vírad ránk. Még többre teszem és becsülöm azonban azt a nyereséget, hogy az Önök egyletével való összeköttetésünkből, — hogy ébresztve, sürgettetve példájok, előképük és Önöknek a felekezeti véleménykülönbség és iskolai vita felett álló művök által nálunk is ily egylet keletkezett, és mint Önök szerény, de szorgalmas munkatársa az isten országában működik. Mert mi tudjuk,