Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-26 / 39. szám

kellene lennie, de az sem lehetlen, hogy valami ok miatt elmarad; hogy tehát addig is jelen indítvány ne csak a jegyzőkönyvben legyen eltemetve — minthogy ezen tárgy most ugy is szőnyegen forog — jónak láttam azt prot. lapunkban előlegesen is nyilvánosságra hozni, hogy a többi egyh. kerületek is jó eleve lássák: mi készül minálunk, s ha szükségesnek látják, velünk egyidejűleg, vagy akár minket megelőzve, e tárgyban ők is intézkedhessenek. Csatolok hozzá némi indokolást is, mert ugylátom, hogy az még most sem egészen felesleges. Valeant quantum valere potest. Ha elgondolja az ember, hogy a magyar ref. egyháznak, fenállása olta, egyetemes zsinata, — mely nemcsak Magyarországot, de Erdélyt is magában foglalta volna — még egy sem volt soha; s ha még ehez hozzá gondolja, hogy azon részletes zsinataink is, melyekben használatban levő canonaink hozattak, két századnál régebben tartatván, azoltai egész életünk csak kisszerű toldozás-foltozás, melyet tehát mégis tovább folytatni, nemcsak céltalan, hasztalan munka lenne az öltöny szabása miatt — cingár gyerek levén még akkor a csupa papokból álló egyházi kormány, most pedig a világi elem hozzájárultával, egy megtermett férfivá nővén és izmosodván — ; hanem a kelme avultsága miatt, evangyéliomellenes eljárás is lenne „uj posztóval foldani a hitvány ruhát.* S ha végre, nem feledjük még azt sem, hogy eddigi zsinataink közöl egy sem tartatott szabályszerű alakban ; a komjáti és szatmár-németi csupa papokból állván, az utóbbi még efelett a tolnai-féle puritán-mozgalom ellenhatásának lázas hangulatában; a bodrog-kereszturi pedig a másik tűlságba ugorva, csupa világiakból állott, kik a papokat se kérdve, se hallva, magokat az egyházi igazgatásban tényezőkké tették; a budai annyiban szabályszerű volt, hogy beime mindkét elem egyenlőn képviseltetett, de szabály szer ütlenek voltak alakulásának előzményei, szabályszerűtlen volt az elnökség, s még efelett, itt sem hiányzott a kedélyeket lázas izgatottságban tartó sinaiféle ügy : Mindezeknek elgondolása után, azt hinné az ember, hogy e három ténynek egyike is elég, együttvéve pedig több az elégnél, hogy minden egyháza haladását és jóllétét óhajtó protestáns zsinatért kiáltson. S a tapasztalás mást bizonyít, azt t. i., hogy sajtóban, közéletben, tekintélyes vezérszerepeket játszó egyének — kiknél sem a tiszta belátás, sem a jóakarat nem hiányzik — a zsinatot még most sem akarják, sőt az akarókat is komoly, őszinte aggodalmas arccal lehangolni igyekeznek. Szerénységük miatt szájok ugyan nem, de arckifejezésök azt kiáltván: „nem tudjátok mit cselekesztek." Emberi tekintélyre — bármely nagy legyen is az — vakon hallgatni, hitem és vallásom ellen van; gyanúsítani pedig a velem ellenkező véleményűt nem levén fegyverem: nincs más mit tenni, r int bonckés alá venni azon legfontosb érveket, melyek a zsinattartás ellen felhozhatók. Első érvrmég nem vagyunkkészen a zsinatra, készülnünk kell! Sohasem hallottam, hogy politikai életben, bármely szünetek és ostromállapotok után, az országgyűlések egybehivatásakor ezen érv felhozatott volna. A világiak mindig készen voltak és vannak, csak mi papok nem vagyunk készen — kik pedig holtig tanulunk — hogy szakmánkba tartozó ügyekben zsinatilag intézkedhessünk. Ki találta fel ezt az uj érvet? Boldogult Fáy András volt az, ki 1842-ben először kimondá, hogy még egy, vagy — ha szükség — két évtized kell, hogy a zsinatra készen legyünk. Immár nem egy, sem kettő, hanem a harmadik évtized is vége felé jár — és igy több mint valószínű, hogy Fáy — ha élne — ez érvet nem használná többé. Török Pál volt, ki e kimondott eszme mellett akkor mindgyárt legtüzesebben sorompókba lépett. Ő sem akart zsinatot, hanem akart ám conventet, még pedig milyet? minden egyházkerületből a két elnök s főjegyző, minden egyházmegyéből' két választott képviselő, minden főiskolából egy tanár . . . Hiszen ez maga a zsinat, csakhogy más névvel, s ha ez minden évben összeülne mint ő tervezte, akkor mi is bátran felkiálthatunk ő vele: „A zsinatot hagyjuk confessiók, symbolumok, unió- s dogmaticumok tárgyagyalására: elég a convent, hogy törvényeket hozzunk közakarattal, a régi canon szellemében vagy ellenére stb." Prot. egyh.-lap 1845. 2-ik szám. Jakabfalvi volt még ez eszmének, a világi részről egyik legavatottabb bajnoka. Ő szintén az 1845-iki prot. lapban, nem évszámokban tűzte ki a zsinattartás idejét, hanem bizonyos eszmék győzelméhez kötötte azt, pl. ha majd a polgári törvényhozás, a közteher viselést, s törvény előtti egyenlőséget életbelépteti. Ezt is elértük, sőt ennél jóval többet, a felelős nemzeti kormányt, s a vallásfelekezetek teljes viszonyosságát — tehát ctaknem bizonyos, hogy J.