Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-19 / 38. szám

A k. k. halasi helv. liitv. lyceumban az 1869 /70 v tanévre a beírások oktober 1—2-án, a javító fölvételi vizsgák oct. 3-án tartatnak, a rendszeres előadás okt. 4-én veszi kezdetét. Tápintézeti díj reggeli-, ebéd- és vacsorá­ért havonként 5ft. Halason szept. 10-én 1869. Az igazgatóság. Nekrolog. Alsó Borsodból. A közelebb mult auguszt hó egyházmegyénknek két legidősb lelkipásztorát vitte sírba. Tót Sámuel har­sányi és Csesznok József noszvalyi lelkészt, s mindkettő tudományosan képzett s példás buzgóságu pap volt. Tót Sámuelről már van emlékezet a protestáns egyház is­kolai lap 34 számában egy ifjú lelkész, a szerény Kodi Benő által. Csesznok Józsefről még eddig hallgat az irás; peclig a boldogult egyike volt azon érdemeseknek, kik méltók az emlékezetre. Ami rövid életrajzából ki fog tiinni. Született a boldogult Borsod m. Hangácson 1798. Atyja, Csesznok István, ottani lelkipásztor, anyja Borne­misza Zsuzsánna, mint magok is mivelt keblű szülék, gondos kezekkel vezették az észtehetség minden jeleivel bíró gyermeket. De alig nyolc éves korában a kis Jó­zsefet már a miskolci , akkor is jó tanerőkkel bíró ref. lyceumban találjuk, hol két év alatt az alsóbb és felsőbb gymnaziumi tanulmányokat mint első s máso­dik kitűnő végezvén, a német nyelv kedvéért, mit élénk esze és szorgalma el is sajátított, a lőcsei gymna­ziumba ment. Innen 1814-ben Sárospatakra menvén, ott az akadémiai törvényeknek aláirt, s a felsőbb tudomá­nyokat, különösebben: a hit, Írásmagyarázat — bölcsészet történet és jogtant a legkitűnőbb ifjakkal versenyezve végezvén, a deák elemi osztály tanítására alkalmaztatott* és miután akkori szokás szerint mindennemű iskolai tu­dományból a szigorlatot dicséretesen kiállotta, az esküdt diákok sorába is fölvétetett. Első évi tanítványait a nyel­vészeti osztályban fokonkint fölebb három évig vezette-Annyira megnyervén a szülék s iskolai kormány bizalmát tanitásbcli finom modorával és munkás szorgalmával, hogy a jövedelmes iskolát, melylyel évenkint más más kitűnő ifjat volt szokás jutalmazni, három évig nála hagyták. S épen ez a kitüntetés ébresztette fel a boldogult iránt azon kerlelhetlen ellenszenvet az ifjúság szivében, mely öt az iskolából lett eltávoztáig kisérte. Mely ellenszenv még inkább fokozódott akkor, midőn a boldogult magát az orvosi pályára leendő lépésre elhatározván, épen Pestre vala indulandó, mikor a főiskolában a német-diák litte­ratura, paedagogia stb. tanszéke megürülvén, abba mint legképzettebb egyéniség csaknem parancsszóval beállit­tatott, s a rendes tanári fizetéssel tiszteltetett meg. E nagy kitüntetés megingatta ötet elébbeni föltételében a pályaválasztás iránt. Biztató reményt nyervén afelől is, hogy igy a seniorságot is bevárhatja, Azonban e remé­nyétől, az elleaőrség az akadémiai Ifjúság választó sza­azatától függvén, a seniorságra vezető lépcső pedig ép­pen az ellenőri hivatal lévén, választás alkalmával a fön­nebb említett ellenszenv miatt elesett, minek következ­tében a papi hivatalra, mely már akkor kitűzött célja volt, vezető eszközül a m. keresztesi tanitói hivatalt, mely épen kínálkozott, jónak látta elfogadni. Ezt 182 5 /2 7 ­ben két év alatt az egyház közmegelégedésére végezvén, még azon év végén, saját munkássága és takarékossága gyü­mölcsével, tömött erszénynyel külországi utazásra indult, s Némethon sok jelesebb városain keresztül tett tapasz­talati körúttal a göttingai akadémiába ment, hol a böl­csészeti — hit és sz. irás magyarázattam előadásokat megfeszített figyelemmel hallgatván, 1828. év végével is­mét más körvonalon, a nevezetesebb külhoni nagy váro­sokon, azokban a ritkaságok s tudományos intézetek megtekintésével időzgetve, tért vissza, mint méh a tudo­mány virágainak méznedvevel terhelten hazájába. 1829 ben rendeltetett Miskolcra, néhai főt. superintendens Szathmári József ur mellé segédül. Ezen évben adott első papi vizsgát, azon megtiszteltetéssel, hogy a többi bekeblezendő ifjaknak ő neveztetett ki cenzorául. S mind­járt a következő évben több egyházaktól nyert a mind külsőleg, mind benső tulajdonaival figyelmet nyert ifjú meghívást, u. m. Egerlövő, lleőszalonta, M. Keresztes és Noszvalyból. A hegyi vidék szépségeiben gyönyörködő lelke ez utóbbihoz vonta. Itt kezdette el mint pap hiva­talát 1830-ban. Itt végezte be, mint az e megyei hiva­talok minden lépcsőzetein végig haladt s érdemekkel tün­döklő férfiú, életének 72-ik, papságának 39-ik évében. Hivatalbeli szigorú pontossággal teljesített munkásságá­nak e sorok írója élő tanúbizonysága; mint a boldo­gultnak e. megyei főjegyzősége idejében aljegyző, bámu­lással kisértc azt a kitartást miszerint a boldogult az esti 9 órakor oszlott gyűlés tanácskozmányának jegyzö­könyvét, annak halmaz tartalmát csinos alakba szedve, egész éjjel álmot nem Ízlelve készité el, bogy a másnapi gyűlésen azt meghitelesittetliesse. Életéből csak nyolc évig tartott a bútalan boldog gyermekkor a jó szülék karjai közt. 16 évet vett el az iskolai tanulás; négyet ugyanott, kettőt ni. Keresztesen az iskolai tanitás; kettőt akadémiai ismeret ; tudomány­s tapasztalat-gyűjtés; aztán a hivatalrai gyakorlati ké­szülés. Összesen 24 évig iáradott megfeszített szorgalom mai azért, hogy harminckilenc évig tartott állandó mun­kássági tért érdemelhessen az egyházban. Huszonnégy év az élet legszebb korából, az időből feláldozva az időnek a^ért, hogy az időtől idővel reményünk teljesülését vár­hassuk ! Az életnek csaknem felében, 32 éves korban érni célt! — Szép példa a mai ifjak előtt, kik alig lep­nek ki az iskolából, már is békétlenül sóhajtoznak az elöttök állók minél elébb leendő boldog kimúlásáról. Pe­dig aztán a mint hivatalba jutnak, ők iá azonnal ha­sonló szives imának lesznek nem igen irigylendő boldog tárgyaivá. Nt. Csesznok József elhunytát részvéttel kisérik számos tisztelői. Kesergik — 37 évig tartott boldog há-

Next

/
Thumbnails
Contents